Sziasztok!!!!
Itt is a fejezet. Remélem, hogy tetszik mert sokat gondolkodtam, hogy mit is írja, de végül megszületett. Köszönöm szépen a komikat és a pipákat. Most is kaphatnák párat? Nagyon örülnék neki.
És egy FONTOS DOLOG jövőhéten jön a nagy rész amit már nagyon várok. A fejemben már minden megvan és alig várom hogy megírhassam nektek. Az a fejezet hosszú lesz és lehet, hogy a másik kettő blogra jövőhéten nem lesz friss, de remélem, hogy majd megéri. Szóval jövőhéten hozom a fejezetet.
Puszi
Beky
29. Fejezet.
Bella
szemszöge:
Bellül agy
óriási nyomást éreztem, ami összenyomta a szívemet, a lelkemet és mindent és ez
egyre rosszabb lett. Oly kevésnek tűnt ez az idő amit itt tölthettem, mégis
annyi mindent kaptam. A sok szeretet gondoskodás, amit ez a család nyújtott
beleivódott a bőrömbe és úgy éreztem már ide tartozom. Ehhez a családhoz. Ahhoz
hogy boldog maradjak, itt kell maradnom. De ha elmegyek, ennek a boldogságnak
csak a felét találom meg.
Azt hihetné mindenki,
hogy a választás olyan könnyű, hisz ki ne szeretne, ott lenni ahol feltétlenül
boldog lehet mindig, de a választás mégsem olyan könnyű. A szerelem és a
boldogság ide köt és a szívem is. Volterrába a kötelesség, a családom és a hála
mit feléjük érzek, az vonz vissza. Szeretem őket hisz sokat segítettek mikor
nem volt senkim sem, és mint az kiderült a Aro a nagybátyám így kötelességem
részt venni Volterra vezetésében. Nem lehetek megint önző.
Szemeimből
kitöröltem a lehullni készülő könnyeket ezzel eltörölve nyomasztó gondolataim
egyik nyomát. Erőt vettem magamon, mint ahogy már az évek során általában most
is arcomra erőltettem egy mosolyt. Ha valaki rám néz, csak azt látja, hogy
nincs semmi bajom, de belül nem lát belém. Hajamat megigazítottam, majd
határozott lépésekkel indultam ki a konyhából a többiekhez, már amennyien még
itthon vannak.
A nappaliba lépve mindenki el volt foglalva valamivel, a fiúk
sehol sem voltak így valamivel ugyan csendesebb volt a ház. Amikor beléptem
mindenki felém nézett. De csak ennyit kaptam, egy pillantást. Nem értettem
semmit sem. Talán tényleg elfelejtették volna, hogy lassan haza megyek. Vagy
tán ennyire nagy gond, hogy velük szeretném tölteni ezt a két napot? Szívemen a
hatalmat a csalódottság vette át.
- Miért? –
Csak ennyit kérdeztem és rájuk néztem. Kérdésemre mindeni, aki ott volt a
nappaliban felém nézet.
- Mit miért?
– Kérdezte Rosalie.
- Miért
csináljátok ezt?
- Mégis mit?
– kérdezte értetlenül Kate.
- Hát itt
már mindenki elfelejtette, hogy nemsokára elmegyek, és soha többet nem
találkozunk? Vagy nem akartok velem lenni? Mégis mi az oka annak, hogy
figyelembe sem vesztek, mintha itt sem lennék? – fakadtam ki. Mondataimat
szinte már ordibálva mondtam. Nem érdekelt az, ha bolondnak néznek.
Felszaladtam
a szobába, majd magamra zártam az ajtót.
Fájt, hogy így viselkednek velem. tudom, hogy minden az én hibám hisz
itt hagyom azokat, akiket szerettek és lehet hogy úgy érzik cserben hagyom őket
de ez nem így van. Ők már a csalásom és szeretem őket, de a kötelességem
nagyobb. Haza kell mennem.
Ha már most
alig bírom ki Edward nélkül, akkor mi lesz, ha pár évig vagy akár tovább nem
láthatom. Tudom a szívem fog megszakadni mégis ez a helyes. Az én múltam közel
sem olyan tiszta, mint azt sokan hinnék, és ebbe nem keverhetem bele őket.
Kelletlenül
álltam fel és mentem az ajtóhoz, amin az imént kopogtak be. Amikor kinyitottam
ott ált az össze lány. Alice és Rosalie megragadták a karomat, majd elkezdtek
húzni egyenesen lefelé a garázs felé.
- Hová megyünk?
– néztem rájuk étetetlenül. Nem igazán értettem mi ez a változás hirtelen.
- Ma egy
csajos napot fogunk tartani. Vásárlás, vásárlás és vásárlás – mondta Alice. És
nem is számítottam rá hogy a vásárlás lehet ennyire jó is.
****
Port Angeles
egyik legnagyobb plázája előtt állva lelki erőt gyűjtöttem. Alicevel a vásárlás
általában életveszélyes mégis megfogadtam magamnak, hogy ezt a napot élvezni
fogom még akkor is, ha 200 üzletet járunk végig. Most csak az a lényeg hogy
velük töltsem ezt a napot. Egyszerre indultunk mindannyian a pláza felé. A
hangulat nagyon jó volt, hisz mindenki vidám volt. Jane mellettem jött végig és
vele beszélgettem. Nem hoztuk elő az utazást az csak elrontotta volna a
kedvünket. Én is próbáltam nem arra gondolni, de akkor meg folyton Edward
jutott eszembe és az, hogy most nem lehetek vele. De valamilyen szinten jó
volt, hogy ezt a napot a lányokkal tölthetem. Ez amolyan búcsú nap lesz. Amit
boldogan fogok eltölteni a lányokkal.
- Nos hol is
kezdjük? – Nézett körbe Alice
- Szerintem
kezdjük itt és folyamatosan menjünk végig felfelé így biztos, hogy egyik boltot
sem fogjuk kihagyni – javasoltam.
- Ez egy jó
ötlet – mondta Rosalie – csak nem megjött a kedved a vásárláshoz?
- De –
mosolyodtam el – viszont ez nem azt jelenti, hogy olyan leszek, mint Alice.
- Héé –
nézett ránk sértődötten Alice.
- Nyugi
Alice mi így szeretünk téged. De az nem azt jelenti, hogy mindannyian ennyire
szeretjük a vásárlást, ahogy te – mondta Carmen.
- Még jó,
különben nekem nem jutna annyi ruha – mosolyodott el majd már be is ment az
egyik üzletbe mi pedig követtük. Rengeteg ruhát vettünk, majdnem a fele plázát
megvettük. Rengeteget nevettünk, hisz olyan ruhákat aggatunk egymásra, amikben
eléggé nevetségesen néztünk ki.
Néha
eszünkbe jutottak a fiúk, de mindannyian örültünk neki hogy nincsenek itt. Ha
láttak volna minket ilyennek, lehet, hogy beadták volna a válópert.
- És most
elmegyünk enni – mondtam miközben egy cipőboltból jöttünk ki – már nagyon éhes
vagyok és muszáj ennem valamit.
- Rendben
akkor menjünk – indultunk el az éttermes rész felé. Gyorsan megrendeltem, amit enni szerettem
volna. Rendeltem még hozzá egy adagot, amit, amikor kihozták a mellettem ülő
Alice elé toltam.
- Ez a tiéd – mosolyogtam rá vidáman – ha megeszed,
akkor kérhetsz valamit cserébe – ajánlottam hisz így valószínűbb hogy megeszi.
- Ez most
komoly? – arcát látva felnevettem.
- Az –
bólintottam.
- És bármit
kérhetek, teljesíted?
- Igen
bármit, de azért annyira durva ne legyen, ha kérhetlek – néztem rá kérlelően
miközben én is elkezdtem enni.
- Jó – húzta
maga elé a neki szánt ételt, ami nem más volt, mint saláta és egy kis
natúrszelet. A villáját belebökte majd a szájához emelte. Mindannyian árgus
szemekkel figyeltük a reakcióját, ami nem is maradta el. Azt a fintor, amit az
arcán láttunk felejthetetlen volt. Hangos nevetésbe kezdtünk és az sem
érdekelt, hogy a körülöttünk lévők mind minket néztek. Alice nagy nehezen
megette az ételt és ez meg is lett örökítve. Evés után a fehérnemű boltba
mentünk ahol mindenki ment a maga színvilága felé. A boltban volt bent egy lány
a barátjával, akiket úgy gondoltuk, hogy megviccelünk. Rosaliet beküldtük a
próbafülkébe egy gyönyörű, de annál kihívóbb fehérneművel.
Alig vártuk,
hogy kijöjjön, és amikor ez megtörtént láttuk, ahogy a pasi tátott szájjal
csorgó nyállal a barátnője mellett figyeli Rosaliet aki éppen bemutatót tart a
rajta lévő fehérneműben. Amikor a lány észrevette, hogy a barátja éppen Rosalie
minden egyes négyzetcentiméterét jól megvizsgálja egy nagy fülest adott neki, majd
dühöngve kivonult a boltból. Hangos nevetésben törtünk ki.
Aro
szemszöge:
Már minden
készen állt a bálra. A vendégek már elindultak ide és van, aki már meg is
érkezett. A Danelli klán ma késő este fog megérkezni akik Forksból jönnek. A várban már mindenki izgatottan várta a bált
és hogy Bella végre visszatérjen hozzánk. Mióta elment az óta teljesen más a
hangulat. Valahogy senki sem olyan vidám, de nem baj hogy egy kicsit elment.
Jót tesz neki egy kis kikapcsolódás. Hogy ne mindig csak bezárva legyen egy
helyen. Kár hogy a szülei nem láthatják, hogy a lányuk milyen csodás ember is
lett.
- Mester –
jött elém Heidi
- Tessék? –
néztem rá.
-
Elhelyeztük a vendégeket. Ha nem gond, akkor most megcsinálnánk Bella
szobáját.
- Csak
nyugodtan, ha kelletek, akkor majd szólok – mondtam majd már el is mentek.
Bárcsak már
itt lenne Bella, annyira hiányzik mindenkinek és be kell vallanom, hogy nekem
is. Ő már olyan, mint ha az én lányom is lenne. Hiába vannak mellettem a
testvéreim mégis Charlie nagyon hiányzik, hisz mégiscsak ő az igazi testvérem. Szívesen
megismertem volna Reneét is. Nem is tudom elképzelni, hogy miért pont a családja,
elől menekült Charlie. Valóban elítéljük azokat, akik gyerekeket változtatnak
át vámpírrá, hisz az kegyetlenség. Egy gyereknek meg kell adni a lehetőséget,
hogy felnőjön és olyan életet éljen, amit szeretne. De Bella nem olyan. Ő más.
Hiba volt, hogy előlünk menekültek, mert akkor még lehet, hogy ma is élnének.
- Nemsokára
újra itthon lesz Bella és akkor ő is vezető lesz hivatalosan is – szakított ki
gondolataimból fivérem, Marcus.
- Valóban.
Ha újra itt lesz visszaköltözik az élet e kihalt kastélyba – mondta Cairus.
- Jól
mondjátok fivéreim. Bella elég idős lett ahhoz, hogy ha velünk történik valami,
át tudja venni helyünket és egyedül irányítsa Volterrát.
- Valóban.
Mégis jobb lenne, ha lenne mellette valaki, aki segít neki ebben. Hisz
mindannyian tudjuk, hogy ellenségeink előbb vagy utóbb, de legyőznek minket. És
tudjátok, hogy mennyit is segített nekünk is az, hogy hárman voltunk. Bella jó
uralkodó lesz egyedül is, ez való igaz, ám de egyedül lélekben nagyon is nehéz.
Gondoljatok, bele milyen is lenne, ha nem hárman lennénk és még csak eleségünk
sem lenne – mondta Marcus.
- Ez mind
igaz. Azonban mégsem sürgethetjük őt. A szerelmet nem lehet csak úgy megteremteni.
És mindannyian ismerjük Bellát, nem lehet csak úgy mellétenni egy általunk
alkalmas férfit, hogy ők ketten uralkodjanak. Sajnos ezt a hibát már egyszer
elvétettük, többször pedig nem szeretném. Biztos vagyok benne, hogy Bella
elbírja majd az esetleges terheket és Volterra mindig is hűséges marad hozzá. Ő
lehet az, aki még javítani tud ezen a világon.
- Igaza van
Aronak. Bella talpraesett és vérbeli Volturi, még annak ellenére is, hogy nem
kegyetlen. Sokan lesznek, akik be akarják csapni majd, de neme szíve mindig, elárulja,
kiben bízhat és kiben nem.
Jane
szemszöge:
Minden a
tervek szerint halad. Bellát nem engedtük Edward közelbe és most vásárolni
vagyunk. Reggel meg kell, hogy mondjam nagyon megijedtem. Rossz volt látni,
ahogy senki nem segít neki és utána pedig azt, ahogy kiborul. Félek, hogy
azzal, amit csinálunk, csak rosszat teszünk és semmi jót. Habár az a cél hogy
itt maradjon, és én tényleg szeretném, de csak egy részem. Talán önzőség, de
nem akarom, hogy távol legyen tőlünk. Bella már a testvérünk és egy testvért
nem engedünk el olyan könnye. Mégis tudom, hogy az a helyes, ha segíttek
Edwardnak rávenni Bellát arra, hogy maradjon itt.
Szívem,
amely már régóta nem dobog, mégis Bellának hála megmaradt fáj, mert látom, hogy
itt boldog és mi ezt nem tudtuk otthon elérni. Pedig mindenkinek az volt a célja,
hogy otthon érezze magát Voltrában, és boldog legyen. Aznap mikor megmentettük
már akkor éreztem, hogy a jövőnk meg fog változni és így is lett. Azt, amit más
nem tudott elérni ő megtette.
Ha engem
kérdezne valaki, hogy Bella miként is fog dönteni akkor nem tudnák választ
mondani. Volterába őt is vezetővé
avatják és ezt biztos, hogy nem hagyhatja ott, de vajon a szerelem mennyire
erős kötelék köztük? Kibírnák-e a távkapcsolatot? Vagy Edward otthagyná-e a
családját Belláért? Ezek közül sajnos egyikre sem tudom a választ. Ezt csak ők
tudják.
De egyetlen
dolgot biztosan tudok. Bella szíve meg fog szakadni abban a pillanatban, amikor
elhagyja Edwardot.
Holnap lesz
az, amikor Edwardnak a legtöbb esélye lesz meggyőzni Bellát. Ugyanis az, amit
kitalált, valami csodálatos. Alig várom már, hogy Bella láthassa. Sajnos én már
többet nem tudok tenni csak annyit, hogy szurkolok nekik.
Bella
szemszöge:
Hazaérve a
fiúk is ott voltak a vadászatból és habár leghőbb vágyam volt, hogy Edward
karjaiba szaladjak és agyon csókolgassam mégsem tettem meg, ugyanis nem
lehetett. Két nap, vagyis már annyi sem, egy nap és pár óra van már csak hátra.
És ezt nem ronthatom el. A nappaliban ültünk és beszélgettünk amikor Eleazar
felállt, majd csendre intett mindenkit.
- Ugyan
nagyon szeretünk itt lenni és örülünk, hogy megismerhettünk Bella, ám mégis
most haza kell, hogy menjünk. Tényleg sajnálom, de muszáj hazamennünk – nézett
felém sajnálkozva.
- Biztos,
hogy nem tudnátok maradni? – néztem rájuk reménykedve. Nem akartam őket
elengedni. Mert akkor az már azt jelenti, hogy csak nagyon ritkán vagy soha nem
fogunk már találkozni.
- Tényleg
nem maradhatunk, sajnálom - mondta Eleazar, majd elkezdtek mindenkitől
búcsúzkodni. Előttem hirtelen ott termett a három fiú. Szomorúan néztem rájuk,
mert nem akartam, hogy elmenjenek.
- Ne
szomorkodj, hugi. Találkozunk még. Megígérjük – jött oda Will.
- Persze,
aztán meg nem is látlak titeket évszázadokig – öleltem meg jó szorosan.
- Ne mondj
ilyeneket. Hidd el találkozni fogunk – ölelt meg Dave.
- Sokszor
halottam már ezt – mosolyodtam el, miközben őt is megöleltem.
-
Találkozunk és hamarabb, mint hinnéd – szorított magához Ien.
- Hiszek
nektek. És nagyon fogtok hiányozni – ölelkeztünk össze csoportosan.
- Te is
nekünk, hidd el, és örülünk, hogy találkoztunk ismét – mondta Dave, majd még
egyszer összeölelkeztünk és tovább álltak, hogy mindenkitől elköszönhessenek.
Utoljára maradt Kate, akitől szintén csak nehezen búcsúztam el, hisz ő is
nagyon közel áll hozzám és nagyon sokat segített nekem és Edwardnak.
- Dönts jól.
Mert a boldogságod múlik rajta – ölelt meg.
- Tudom –
mosolyodtam el.
- Vigyázz
magadra – köszönt el, majd a többiekhez lépett.
Rossz volt
nézni, ahogy kilépnek az ajtón és elmennek. Főleg úgy, hogy holnapután én is
ezt fogom tenni.
Amint
elmentek, felmentem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Lefeküdtem az ágyra,
majd ellazítottam magam. Van egy valami, ami talán segíthet a döntésben.
Lassan
elővettem a jövőbelátó képességem, majd elhatároztam, hogy maradok. A képek
azonnal elém tárultak. Láttam a Cullen családot, ahol mindenki boldog volt.
Edwarddal a kanapén ültünk és nekidőlve a mellkasának és éppen a tévét néztük,
mégis az én figyelmemet a kezeink kötötték le, ahol ott csillogott a gyűrű,
mely azt jelezte, hogy életünket összekötöttük hivatalosan is. Körülöttünk
mindenki a párjával beszélgetett. És tapintható volt a boldogság. Jasper
arcáról is levakarhatatlan volt a mosoly. Edward csókot lehelt nyakamra, amitől
hangosan fel is nevettem.
- Gerlepár
szobára! – mondta Emmett, akinek ölében szintén ott ült Rosalie.
- Te mondod?
– nézett rá Edward mosolyogva. Nekem nem is kellet több rögtön őt tüntettem ki
figyelmemmel. Szépen ívelt nyakát, kiálló ádámcsutkáját, piros ajkait melyekre
minden egyes percben rávetném magam.
Majd hirtelen változott a kép és Volterrát láttam, de ők engem nem láthattak. Ez a
látomás még mindig akkor volt, ha a maradok. Ugyan nyüzsgés volt a kastélyban
mégis az arcok komorak voltak. Egy folyosón sétáltam, ahol szembe találtam
magam Heidivel, amint éppen embereket vezet a trónterem felé. Majd a következő
pillanatban már a trónteremben voltam.
Előttem volt a három trónszék melyen ott
ült Cairus és Marcus. Jane Cairus jobb oldalán állt, mellette pedig Alec, míg
Marcus mellet Felix és Demeti állt. A meghökkentő az volt, hogy szemeik vörösen
izzottak.
- Bárcsak
itt lenne Bella. Akkor nem veszítettük volna el fivérünket – mondta Cairus,
mire a testőrök arca összerándult. Miattam halt meg Aro? Nem az nem lehet.
A kép
megszakadt és újra a Cullen házban találtam magam. Szemeimből könnyek folytak,
amik már eláztatták a párnát. Össze kell szednem magam, hogy a másik verzió is
meg tudjam nézni. Elhatároztam, hogy haza megyek így már előttem is volt az a
kép.
Volterrában
találtam magam a szobámban, ahol ott voltak a barátaim meglepő módon még
Felixnek is aranybarna szeme volt.
- Milyen az
egyik vezetőnek lenni? – kérdezte kíváncsian Demetri.
- Felelősség
teljes éppen ezért nem lehetnél te az. Egyébként van jó és rossz oldala is.
- És mi a
rossz oldala? – kezdte Jane
- Az hogy
habár én döntök, mégis mások dolgaiba beleavatkozni nem szeretek.
- Hát nekem
ezzel nem lenne gondom – mondta Felix.
- Azt
valahogy gondoltuk.
A kép
változott és most a Cullen villába találtam magam. Akárcsak az előbbi vízióban
Volterrában, itt is volt valami borongós sötétség. A Cullen ház elhagyatott
volt. Sehol egy bútor, sehol egy váza. Elindultam le a nappaliba és a kandalló
előtt a földön volt valami. Amint odaértem gyorsan felvettem. Egy kép volt,
aminek habár az eleje össze volt törve mégis látni lehetett. A Cullen család
volt rajta. De mégis más volt, mint az eddig látott képek. Mindenki arca komor
és boldogtalan volt. Nem álltak közel
egymáshoz szinte még a párjukhoz sem. Edward egyedül állt a jobb oldalon és
arca fájdalomba torzult.
A képnek vége szakadt és a szobában találtam
magam. Hát ezt tettem mindenkivel. Egy borzalmas ember vagyok. Utat engedtem
könnyeimnek majd hagytam, hogy magukkal sodorjanak gondolataim mindaddig, míg
el nem aludtam. Nem is sejtve hogy a holnapi nap annyi meglepetéssel és
boldogsággal teli lesz.
Hali!
VálaszTörlésHuhh:D Ez igen :D Szegény Bellát az elején nagyon sajnáltam :D szarakodnak már itt vele:D Na mind1 :D Hmm Aro érdekes dolgokat mondott akkor végül is lehetséges lenne hogy Ed Bellával mennyen hiszen szerelmesek Ed erős és gondolatolvasói képessége is segítséget nyújthatna Bellának uralkodása alatt... Szal tök jó lenne :D Cullen csakád is oda mehetne max néha elutaznak ha akarják be most nem azért de lassan mindenki ott is vega lesz szal szerintem nem lenne rossza ha odaköltöznének :D Hmm Bella jövőbe látása érdekes dolgokat mutatott meg :( Biztos hogy van jó választás a kettő között mint már az előbb említettem... Szal majd kiderül mi lesz :) Kösziiiiiiii
Szia
TörlésÉn is sajnáltam Bellát de hát ez is a terv része mindent azért csinálnak így. Igen lehetséges lenne de ahhoz az kell hogy Bella is akarja. Igen majd kiderül és nem is olyan sokára :)
Köszönöm hogy írtál komit.
Puszi
Szia Beky!
VálaszTörlésNagyon ügyes vagy, szépen összehoztad ezt a fejezetet! :)
Szegény Bella, én is biztosan kiakadtam volna a helyében. Azt viszont furcsálom, hogy Bella nem sejtett semmi olyat, hogy el akarják terelni a figyelmét a vásárlással. Én biztos gyanakodtam volna. Na mindegy.
A végén az a jövőkép nagyon durva volt. Bárhogy is dönt Bella, valakinek rossz lesz. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan fogod megoldani.
Puszi: Lexy
Szia Lexy
TörlésKöszönöm örülök, hogy tetszett. :) Azért nem sejt semmit mert a többiek jól csinálták.:)
Vannak dolgok amiket Bella nem látott.
Puszi
Így már sokkal több mindent értek. Köszi! :D
TörlésNincs mit. Örülök hogy segíthettem. :)
Törlés