Sziasztok. Úr isten, de régen írtam már ide és ezt mérhetetlenül sajnálom. Tudom, hogy nincs mentség, de olyan gyorsan történik minden, hogy már azt sem tudom a fejem hol áll. Az iskolapadból kilépve sikerült elhelyezkednem és végre dolgozom, nehéz volt de belelendültem. Remélem, hogy tudom hozni a fejezeteket mert nagyon szeretném. Kicsit elveszítettem magam ezen a téren, de próbálok újra belelendülni és itt lenni veletek. Köszönöm annak aki kitart tudom milyen érzés mikor valamit vársz és hónapok óta semmi hír. Még egyszer bocsánatot kérek. és hoztam egy kis ízelítőt nektek a következő fejezetből, hátha egy kicsit tudlak titeket kárpótolni.
Boldog karácsonyt mindenkinek.
Puszi Beky
A terv már egyre jobban körvonalazódik a fejemben már csak megvalósítani kellene. Tudom, hogy a családomat nem vonhatom bele még, ha szeretném akkor sem. Ha valaki megtudja akkor mindennek vége és a szüleimet sosem láthatom viszont többé. Félek, félek attól mi lesz velem, mi lesz a babával és mi lesz a családommal? Ezekre a kérdésekre csak az idő adhat választ minden kiderül ha eljön az idő és csak reménykedni tudok csupán, hogy azok akiket szeretek nem veszítem el, de erre csekély az esély. Kezem a pocakomra simítom és érzem, hogy szívemet melegség önti el, bármi áron de meg kell védenem ahogyan a többieket is.
Gondolataimból egy nagy csattanás szakít ki majd valaki nagy erővel nekem csapódik és elsötétedik minden.......
