szombat

Videóóóóó :)

Gondoltam kiteszem nektek nekem nagyon tetszik. Remélem nektek is tetszeni fog :)
 MAGYAR FELIRATTAL :)  :)

péntek

7. Fejezet

Sziasztok bocsi a késésért, de hát nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy szerettem volna. De most meghoztam. Remélem tetszeni fog. :) 


Puszi: Beky
Jóóóó olvasást. :D :D


7. Fejezet.

Unalom. Csak ez jellemezhette a biológia órát. Amit a tanár mondott azt már mind tudtam. Próbáltam sunyiban a mellettem ülő félistenre nézni, néha ez sikerült is. Ám néha a pillantásunk összeakadt és én gyorsan elfordítottam a fejem. Ez ment az egész órán majd csengettek.
Kiérve az autóhoz már mindenki ott volt és csak ránk vártak, persze Tanya rögtön Edwardhoz rohant és megcsókolta.
-          Na akkor  jöhet a vásárlás. – Vigyorgott Alice, majd szinte beugrott a kocsiba, Jasper pedig a nyomába.
-          Ja, jöhet a kínzás. – mondta Emmett elgyötört arccal. Csak nem lehet annyira rossz Alicevel.

2 Órával később

Emmettnek teljesen igaza volt. Ez egy kínzá,s már vagy 2 órája járjuk az üzleteket. Lejártam a lábamat is.
-          Alice menjünk már haza.
-          Ne nyavalyogj Bella mint egy ötéves. – Erre Emmett elnevette magát
-          Én megmondtam –
-          Jól van na, de én már nem megyek sehova sem. - Ültem le egy padra majd a példámat követve  a fiúk is így tettek.
-          Légysziii...- nézett rám Alice azokkal a kiskutyaszemekkel.
-          Nem – mondtam határozottan
-          Légyszi csak még egy üzletbe azt már megyünk is haza.
Elgondolkodva néztem Emmettre, aki nemet intett a fejével, majd Alicere néztem aki még mindig kiskutya szemekkel nézett engem.
-          Jó, de csak egy bolt – mondtam, majd felálltam és a fiúkkal együtt elindultunk arra, amerre Alice ment. Nagy meglepetésünkre egy fehérnemű boltba mentünk. Nem nagyon akaródzott bemenni, de végül mégis bementem. Viszont ahogy elnéztem a fiuk ide nem jöttek csak az ajtó előtt álltak.
-          Na nézzük. – mondta Alice és ahogy észrevettem mindenki elindult megkeresni a magának megfelelő csak én és Alice álltunk ott ketten. Majd Alice megfofott egy kék szettet és felém nyújtotta.
-          Vedd fel .
-          Én ezt biztos hogy nem veszem fel. – mondtam határozottan
-          Légyszi, a kedvemért - vetette be megint azokat a kiskutyaszemeket
-          Jaj Alice csak ezeket a szemeket ne – mondtam lemondóan, majd kivéve a kezéből a szettet és a próbafülkéhez mentem. Az kizárt hogy ez nekem jól állna. Felvettem és félve néztem bele a tükörbe, de amit ott láttam az őszintén meglepett. Jól állt csak kicsit keveset takart, mondjuk ezeknek nem az a lényege.
Éppen kiléptem volna megmutatni Alicenak, amikor kinyitva az ajtót valakibe beleütköztem. Szerencsére időben elkapott, csakhogy már nem bírt megtartani, így elestünk, de volt annyi ideje a megmentőmnek, hogy még átfordítson minket így én rá estem. Először a mellkasán lévő kezemet kezdtem el bámulni, majd egyre feljebb haladtam. Az illatából éreztem hogy ki az, de reménykedtem benne hogy tévedek. Ahogy a tekintetem elérte az arcát a reményem elszállt. Azokkal a gyönyörű aranyszínű szemei egyszerűen elkápráztattak. Megfeledkeztem a világról és a körülöttem zajló dolgokról és csak őt tudtam bámulni.
Egyszerűen elvesztem és megbabonázott. A szemeiben annyi minden volt, de mégsem tudnám megmondani, hogy mi. A gondolataimból egy hang rázott fel.
-          Na de hugi letámadod Edykét miközben foglalt… Hát ez nem szép tőled. – nevetett Emmett és ahogy oldalra néztem ott ált az egész Cullen család és köztük én is mindenki meglepetten nézet ránk csak egy valaki volt akinek a tekintete másról árulkodott és ő nem más volt mint Tanya akinek a szemei szinte vérben forogtak és ha tekintettel ölni lehetne én már rég halott lennék.
-          Te liba azonnal szállj le a pasimról!- mondta Tanya legszívesesebben itt fojtottam volna meg a többiek előtt.
-          Tanya légy szíves viselkedj már  - szólt rá Edward nagy meglepetésemre. Tanya fogta magát majd kiviharzott az üzletből.
-          Sajnálom. -  mondtam majd feltápászkodtam róla.
-          Semmi baj én sajnálom amiért Tanya így viselkedet – mosolyodott el féloldalasan.
-          Jaj Bella annyira jól áll. – jött oda Alice amire eszembe jutott hogy jóformán egy semmiben álok ott. Amire el is pirultam.
-          Ugyan Bella felesleges elpirulnod, mi is láttunk már ilyen kevés ruhában öltözött nőket sőt ennél kevesebben is- vigyorgott Emmett amitől még jobban elpirultam és gyorsan le is hajtottam fejem. Majd egy hangos csattanás.
-          Na de bébi, ezt most miért kaptam?? –kérdezte Emmett a fejét dörzsölgetve.
-          Mert néha olyan idióta tudsz lenni. Ne is figyelj rá Bella. Mondta mosolyogva Rosalie.
-          Na jó mindenki kifele. Bella a kocsinál megvárunk. - Mondta Alice. majd rám kacsintott, amit nem értettem. Majd mindannyian kivonultak. Utoljára ment Edward és Alice becsuktam az ajtót már éppen öltöztem volna át. amikor kinyit az ajtó. Ijedtemben egy nagyot ugrottam majd hátrafordultam és nem más állt ott mint……..
-          Edward te meg mit keresel itt? – Kérdeztem, majd a felsőmet felkapva magam elé tartottam.
Mondjuk feleslegesesen, hiszen már úgy is látott. Ő nem mondott semmit csak közelebb lépett hozzám. Próbáltam hátrálni, de a falba ütköztem. Tudtam, hogy nem szabad a szemébe néznem mert akkor elveszek. Edward egyre csak közeledett.
-          Kérlek nézz a szemembe .- mondta elbűvölő hangon, de én nem cselekedtem, továbbra is a padlót fixíroztam. Egy gyengéd érintést éreztem meg az államon, ami felfelé húzott, így kénytelen voltam belenézni a szemébe. Ahogy ez megtörtént egy kicsit várt és csak nézett, majd elkezdett közelíteni felém.
Most mit csinál? Miért közelít? Ám mielőtt megtudhattam volna a választ valaki kopogott. ijedten néztem az ajtó felé, ahonnan egy ismerős csilingelő hang jött.
Edward most már gyere. Tanya mindjárt bejön, hogy hol vagyunk már. Mondta Alice amire Edwardtól csak egy lemondó sóhajt hallottam, majd egy puszit nyomott az arcomra és kiviharzott. Megdöbbenve és elvarázsolva álltam a próbafülkébe, a kezem pedig arra a helyre siklott, ahol Edward ajkai az arcomhoz értek.
Mit csinálok én? Egy olyan férfiről ábrándozok, aki nem lehet az enyém.
Gyorsan felöltöztem majd kifizettem a rajtam lévő fehérneműt és a többieket kezdtem el keresni akik egy padon ülve vártak rám. Már messziről lehetett hallani a nevetésüket.
-          Na mehetünk? Elégé éhes vagyok már. – szólaltam meg, amint odaértem hozzájuk, de
Edward tekintetét kerültem, még csak véletlenül sem akartam belenézni a szemeibe.
-          Akkor üljük be valahová. - Ajánlotta Jane.
-          Nem, most inkább vadászni mennék. - mosolyogtam rá kedvesen.
-          Rendben, akkor menyünk. - Karolt belém Alice és elkezdett húzni a kocsik felé.
-          Nagyon jól áll neked az – mutatott a kezemben lévő szatyor felé.
-          Azt meghiszem. - mondtam közömbösen, majd beülve az autókba hazahajtottunk.
A garázsban rengeteg autó állt, amit eddig észre sem vette. Ám a szemem nem egy autón, hanem egy motoron akadt meg.
-          Tetszik ? – állt oda mellém Jasper.
-          Igen, nagyon.
-          Ha szeretnéd elviheted egy körre. – mondta mosolyogva, amire a nyakába ugrottam. Ő pedig készségesen ölelt vissza.
-          Juj de jó köszönöm - nyomtam egy puszit az arcára.
-          Ugyan Bella.
-          De nem most jött oda Alice is akit férje átkarolva egy puszit adott az arcára.
-          De miért ? – kérdeztem csalódottan hiszen már nagyon szívesen kipróbáltam volna a motort. Otthon nekem is van egy és már olyan rég nem motoroztam
-          Azért, mert Esme és Carlisle szeretne mondani valamit, de majd csak akkor, hogyha Carlisle hazajött és mi addig eltudunk menni vadászni.
-          Értem. Jó akkor gyorsan felmegyek és átöltözök. – mondtam és már mentem is be a nappaliba, ahol Esme volt akinek a többiek mesélték a délutánunkat.
-          Szia Esme - nyomtam egy puszit az arcára.
-          Szia drágám – mosolyodott el. Gyorsan átöltöztem és egy ,melegítőt felvéve már rohantam is le.
-          Na ki jön velem? kérdeztem vigyorogva.
-          Én megyek - mondta mosolyogva Alice
-          Én is –Jasper
-          Emmett?
-          Naná hugi. - vigyorgott Em
-          Rose?
-          Most nem Bella – mondta egy bocsánatkérő mosollyal.
-          Rendben – mosolyogtam rá csak hogy érezze, hogy nem haragszom rá
-          Tanya? - kérdeztem meg keletlenül, de hát mégsem akartam bunkó lenni.
-          Bocs, de most inkább nem. mondta majd felmasírozott a szobájába.
-          Hát akkor mennyünk- mondtam de tudtam hogy Edward ott van, de nem akartam rá nézni.
-          Na engem már meg sem kérdezel? – halottam a hangján, hogy mosolyog és akaratlanul is felnéztem, hogy láthassam és igazam volt tényleg mosolygott.
-          De persze. Szeretnél jönni? – Akaratlanul is eszembe jutott a délután történtek így inkább másfele is néztem
-          Igen menjünk. - mosolygott még mindig, majd mindnyájan elindultunk.
-          És mond csak Bella, mi is a képességed?- kérdezte meg Em 
-          Van egy mentális és egy fizikai pajzsom, ezen felül még áttudom venni mások képességét is.
-          Hűű, az szép. És mennyi képességed van már ??
-          Kérdezte elképedve Jasper
-          Nagyon sok már nem tudom, de a Volturik közül és azok akiket behoztak és volt képességük mindegyiknek elvettem, így már nagyon sok van.
-          Asztaaa és a mi kepeségeinket is átvetted már ?
-          Öhm igen.
-          Hát azért megkérdezhettél volna minket is. - Mondta Edward.
-          Sajnálom. – hajtottam le a fejem.
-          Ugyan Bella semmi baja, de most menjünk vadászni- Mondta Alice és közben megölelt
-          Jó. -  mondtam, majd mindenki elkezdett szaladni a maga irányába. Én is így tettem. Megláttam egy hegyi oroszlánt és éppen indultam volna ért amikor megláttam, hogy Edward is azt szemelte ki, így hagytam had legyen az övé de nem tudtam onnan elmenni, elbűvölt. Csak arra eszméltem fel hogy ott ál előttem.
-          Te szeretted volna levadászni – kérdezte kedvesen
-          Öhm nem, nem én csak… Mindegy megyek gyors vadászok, majd találkozunk – mondtam és elfutottan
 Egy nagy fánál találkoztunk a többiekkel és immáron jól lakva indultunk el haza, ahol már Carlisle is ott volt.
-          Megjöttünk- kiabált be Alice
-          Jó akkor kérlek üljetek le hozzánk – mondta Carlisle majd mindnyájan leültünk
-          Nos. A mai nap folyamán Eleazar hívott, hogy ha nem bánjuk akkor egy kicsi időt itt töltenének velünk. És bemutatnák az új családtagjaikat.
-          Jaj de jó – lelkesedett fel Tanya, majd Edwardot megcsókolva az ölébe ült.
-          És mikor jönnének ? – kérdezte Rosalie
-          Holnap…….







szerda

Képek

 Nos amíg nem hozom a kövit addig nézetek meg ezeket :)

Alice kocsija 

Rosalie kocsija 
Emmet autója 




Esme autója 
Carlisle Autója

Jasper motorja 
Edward autói 

szombat

6. Fejezet

Meghoztam ezt a fejezetet is. Tudom, hogy sokat kellett várni rá, de sajnos most rengeteg dolgom volt a sulival kapcsolatban is, valamit nem nagyon jött az ihlet sem :) Azért remélem, hogy tetszik és várom a komikat, valamit szeretném megköszönni azoknak akik figyelemmel követik a történetemet, és nagyon hálás vagyok minden "komizónak" :D Mivel elég sokat kellet várni rá, ezért hosszabb lett ez a fejezet. *.*

Puszi: Beky
Jó olvasást!!! :)





6.Fejezet
Egy réten álltam. Sütött a nap, a madarak csiripeltek és egyszerűen káprázatos volt.
Kicsim, gyertek enni. Ahogy megmozdultam éreztem, hogy valakinek a karjaiba vagyok .
-          Megyünk Renee. – szólalt meg egy ismerős hang – Gyere kicsim egyél a baba is már biztos hogy éhes - simított a hasamon végig Edward. Meglepetten néztem le a hasamra, ami már nagyon nagy volt. A baba hirtelen rúgott egyet és a szívemet átjárta a melegség. Egy élet növekszik bennem, ami Edwardból van. Biztos gyönyörű baba lesz. Csak simogattam a hasamat és alig tudtam elhinni, hogy én is anyuka leszek.
 Ahogy Edwarddal kézen fogva megfordultunk, Anyát és Apát láttam meg. Először lefagytam, majd elkezdtem feléjük rohanni. De nem értem el őket, egyre csak távolodtak.
Zihálva ébredtem a szobámba, a kezemet a lapos hasamra csúsztattam és csalódottan vettem észre, hogy mindez csak egy álom volt. Bárcsak tényleg igaz lenne mindaz amit álmodtam. Felkelve az ágyból gyorsan elvégeztem az emberi teendőimet, majd visszamentem a szobába, ahol bedugtam a hajgöndörítőt amíg ruhát választok. A bőröndömhöz mentem, majd Vámpír gyorsasággal mindent a helyére téve mentem be a gardróbba ruhát keresni magamnak. Miután ez is megvolt felvettem, majd a hajamat is megcsináltam. Nem nagyon szoktam így öltözködni, de most ehhez volt kedvem. Furcsa volt, és szokatlan hogy nem Volterrában voltunk, és nem kellet felvennem a köpenyemet sem. Mosollyal az arcomon mentem le a többiekhez a nappaliba, ahol már mindenki ott volt. De ahogy megláttam Edwardot és Tanyát csókolózni a mosoly rögtön lefagyott az arcomról.
-          Jó reggelt – Köszöntem mindenkinek
-          Jó reggelt- Köszöntek ők is kórusba és rám mosolyogtak. Edward elszakította a tekintetét és a száját is Tanyától majd rám nézett. Ahogy végigmért elpirultam. Csak ezt az egyet utáltam.
-          Gyere kincsem csinálok neked reggelit. - Állt fel Esme és jött közelebb.
-          Köszönöm Esme, de nem vagyok éhes. Elment az étvágyam.
-          Biztos nem vagy éhes? – kérdezte kedvesen
-          Igen, biztos.
Egyszerűen nem tudtam volna egy falatot sem legyűrni a torkomon. Jane is itt volt és Rosalieval  beszélgetett. Jó volt látni, hogy ilyen jól elvannak.
Esme-vel együtt visszaültem a kanapéra, amikor is Alice szólalt meg.
-          Arra gondoltunk, hogy mi lenne, hogyha ti is velünk járnátok iskolába?- Kérdezte csillogó szemekkel Alice. Először meglepődtem, hisz olyan rég volt már az, hogy iskolába jártam és mi van akkor hogyha Jane nem szeretne.
-          Jene, te mit gondolsz?
-          Tudod tőlem ezt már megkérdezték és én azt mondtam rá, hogy én szeretnék, már csak rajtad áll. De ha nem akarsz akkor én sem megyek. – Ez a lány sohasem fog megváltozni.
-          Mindig azt tartod  fontosnak, hogy én mit akarok. Magaddal is foglakozz és ha netán én nem szeretnék menni iskolába, attól te még igenis mehetnél. De mivel én is szeretnék menni így hát .... – fordultam a többiekhez
-          Velünk fogtok suliba járni. – kántálta Alice, majd odaugrált hozzám és megölet, s utána Jane-el is ugyan így tett.
-          Szerintem akkor induljatok is, nehogy elkésetek és jók legyetek – Mondta Esme anyai szigorral.
-          Rendben Nos akkor mindenki a kocsikhoz. - Vigyorgott Emmett, majd elsőként szaladt a garázsba. Gyorsan felkaptam a kabátom és már mentünk is Emmett után. Mire mi is odaértünk ő már a telepjáróban  ült. Mindenki beszállt az autójába. Én és Jane (nagy sajnálatomra) Edwardékkal mentünk. Most nem volt kedvem végignézni ahogy falják egymást.
Egész úton nem szólatunk meg, inkább kifele bámultam. Mire feleszméltem meg is érkeztünk. Kiszálltam az autóból, majd rögtön Alice mellet termettem. Rengetegen voltak a suli előtt és mindegyik minket bámult. Kicsit idegesített is és éreztem, hogy az arcom kezdi felvenni a már megszokott piros árnyalatot.
-          Gyertek megmutatom a tanulmányi irodát és gyorsan be is iratkozunk ma.- Mosolygott
Alice majd kézen ragadva elkezdett cibálni az épület felé. Csak mosolyogni tudtam. Hamar végeztünk, azt mondtuk, hogy én vagyok Esme unokahúga Jane pedig Carlisle rokona. A nő nagyon kedves, volt csak úgy sugárzott belőle a boldogság. Miután jó tanulást kívánt, Alicel és Janel a nyomomban mentem a többiekhez, akik mi ránk vártak a kocsiknál. Nekem nagyon fura és szokatlan volt, hogy ennyire megbámulnak, hiszen nem vagyok valami szép, csak az emberek számára hisz ez a vámpírsággal jár.
-          Na sikerült ? – Kérdezte Jasper magához vonva kedvesét, majd egy puszit adott az arcára.
Olyan aranyosak voltak így ketten. Mindenki a párját ölelte csak Jane és én álltunk ott egyedül.
-          Milyen órátok lesz? - Kérdezte Rosalie
-          Nekem kémia. – mondta Jane
-          Nekem is –Válaszolta Tanya. Szegény Jane, hogy fog kibírni vele egy egész órát?
-          Neked Bella?
-          Öhm.. néztem rá a kezemben lévő  órarendre – Matek – úú már most utálom ezt az órát.
-          Akkor akár mehetünk is. – vigyorgott rám Rosalie, majd belém karolva indultunk el a tanterem felé. Kiskoromban mindig is úgy tekintettem rá, mint egy szerető nővérre. Nagyon kedves volt és bármi bajom volt nyugodtam fordulhattam hozzá segítségért. Amikor beértünk a terembe, sajnos nem tudtam Rosalie mellé ülni, mivel mellette már ültek, de elötte volt egy lány aki mellet volt még egy szabad hely.
-          Szia leülhetek? A lány kicsit minthogyha megijedt volna a hangomtól felkapta a fejét, majd bólintott.
-          Szia engem Angela Webber-nek hívnak.
-          Az én nevem pedig Isabella Swan Volturi de szólíts csak Bellának. – nyújtottam felé a kezem. A kis megismerkedésünk után azonban többre nem volt időnk, ugyanis bejött a tanár.
Reméltem, hogy majd nem kell kiállnom az osztály elé bemutatkozni, de nem volt szerencsém.
Persze amint kiálltam minden szem rám szegeződött. A fiúk sóvárogóva míg a lányok irigykedve néztek. Miután bemutatkoztam, a helyemre mentem és figyeltem egész órán.
A nap hamar eltelt, néha volt valamelyik Cullenel órám. Az ebédlőbe Angela meghívott, hogy egyek velük, de visszautasítottam, hogy majd máskor ülök oda. Ő csak bólintott, majd elváltak útjaink. Ő a barátaihoz ment, míg én a családomhoz. Furcsa, hogy már a családomnak tekintem őket, de valahol ezalatt a sok év alatt amit távol töltöttünk mindig annak tekintetem őket. Unalmasan teletek az ebédlőben töltött pecek, jóformán nem néztem sehova csak az ételt piszkáltam, amit nem volt kedvem megenni. Tudtam, ha felnézek akkor az összeölelkező Tanyát és Edwardot fogom látni.
Ami számomra igen csak fájdalmas lenne. Talán szerencsésnek mondhatom magam, hogy a család egyik tagja sem tudja használni rajtam a képességét. Jasper már biztosan megőrült volna ettől.
-          Na mi van hugi mi ez a búskomorság? – kérdezte kaján vigyorral a képén Emmett miközben oldalamba bökött.
-          Semmi. – bámultam tovább az ételt, ami előttem volt.
-          Bella, suli után megyünk vásárolni – vigyorgott rám, amire ellenkezni akartam, de közbevágott. - nincs apelláta.
-          Na ezt jól megszívtad hugi – Kezdett el röhögni Emmett. Persze nem bámultak mienket így is elégé most aztán mindenki minket nézett.
-          Te is jössz – mondta Rosalie,  amire Emmett mosolya az arcára fagyott, mint egy idióta úgy nézett ki.
-          Együtt szívunk báttyuskám -  veregettem meg a vállát.
-          Na de bébi, muszáj? –kérdezte.
-          Igen a többi fiú is jön, különben ki cipekedne ?? – kérdezte rám kacsintva Rosalie.
-          Ezt nem hiszem el, utálok vásárolni – dünnyögte alig halhatóan Em.
-          Mit mondtál?? – kérdezte kíváncsian Rosalie, de pontosan jól tudta, hogy mit mondott Em.
-          Csak annyit, hogy imádok veled vásárolni. – majd magára erőltetett egy mosolyt .
-          Phapucshh - köhintet – Jasper, amin mosolyognom kellet, hiszen mi nem tudunk köhögni.
-          Mit mondtál? .- Emmet szemei szinte vérben forogtak.
-          Semmit – állt fel Jasper – Nekünk mennünk kell órára, ugye Alice? –majd meg sem várva Alice válaszát egy mosollyal az arcukon távoztak. Én csak mosolyogtam rajtuk. Valahogy hiányzott nekem ez, persze Volterában is sokat nevetünk Demetrin és Felixen, de ez valahogy másabb.
-          Azt hiszem én is megyek, mert nem akarok már az első nap rossz benyomást kelteni a biosztanárnak. Akkor majd a kocsiknál találkozunk jó? – Kérdeztem Rosera nézve.
-          Persze ott várunk. – majd elindultam, már majdnem kiértem, amikor valaki hirtelen mellém lépett.
-          Szerintem mehetünk együtt is nekem is Biológiám lesz. Mosolygott rám azzal a féloldalas mosolyával, amitől még a lélegzetem is elállt és csak őt tudtam nézni. Ennek meg is lett a következménye.
-          Bella vi….- akarta mondani Edward, de már késő volt, ugyanis nekimentem az ajtónak. Majdnem hátra estem, de Edward gyorsaságának köszönhetően a karjaiba kötöttem ki.
Tiszta idiótának éreztem magam. Mint egy tini lány, aki egy jó pasi láttán még levegőt is elfelejt venni.
-          Bella jól vagy ?? kérdezte, de most nem mertem felnézni a szemébe. Hallottam hogy valaki torkaszakadtából nevet . Nem kellet a hang forrásának az irányába néznem, így is tudtam hogy Em az.
-          Persze jól. Menjünk. –indultam el a terem felé.
-          Beérve a terembe Edward a helyére ment, majd mondta, hogy kövessem mivel mellette nem ült senki így odaültem. A lányok féltékenykedve néztek rám, valószínűleg mindegyik a helyemben szeretett volna lenni.
-          Ha gondolattal ölni lehetne, azt hiszem már halott lennél, de én is. – mosolygott rám
-          Az értem vagyis gondolom, hogy én miért lennék halott de te miért? – kérdeztem kíváncsian hisz ezt tényleg nem értettem.
-          Tudod te, hogy a teremben minden pasi a nyálát csorgatja utánad ? –
-          Nem hiszem… – Tényleg nem gondoltam úgy, hogy én annyira csinos lennék, hogy valakinek is tetszenék.
-          Pedig mindegyik olyanokat gondol rólad, hogy legszívesebben megfolyatnám. – mondta fojtott hangon miközben a pad szélét markolászta.
-          De… - nem tudtam mit mondani erre hisz miért akarná, őket nem vagyok én neki senkije sem. Inkább nem is foglalkoztam vele és még nem is sejtettem hogy mi vár rám ma.

csütörtök

Érdekes :)

Ez még nem a Friss de addig is szerintem érdekes megnézni.
Én egyszerűen imádom már alig várom hogy láthassam a filmet.
Puszi


szerda

5. Fejezet




Bella szobája 


5. Fejezet
Na sikerült meghoznom. Remélem, hogy tetszeni fog.

Jó olvasást Beky 


5. Fejezet

Bárcsak azt mondhatnám, hogy jól vannak és boldogan élünk Volterrában, de nem. Sajnálatomra ez nem így van. Leültem a kanapéra ahova támogatólag Jane is csatlakozott hozzám, majd a vállamnál átkarolt.
- Egyik nap éppen költöztünk volna el, amikor megtámadtak minket. Engem lefogtak. Próbáltam használni a képességem, egy ideig ment is, aztán a fák közül kilépett egy alak. Azután amikor csak megpróbáltam használni a képességem, iszonyatosan elkezdett fájni a fejem.
Engem lefogtak, a szüleimet pedig megölték. Velem is végezni akartak, amikor megjelentek Jane-ék.  – Fájt újraélni ezt az egészet. A könnyeim akaratom ellenére is kiszöktek, majd Jane elkezdte simogatni a hátam. Ahogy közelebb húzott magához egy oly rég óta nem érzett illatot éreztem, amelyet szerettem. Felnéztem a mellettem ülőre, aki nem más volt (nagy meglepetésemre) mint Edward. Közelebb húzott magához, majd úgy simogatta tovább a hátam. Nagyon jól esett a közelébe lenni, de ezt a meghitt pillanatot egy nyávogós hang szakította félbe.
- Hát ezt egyszerűen nem hiszem el. Idejön ez a nőszemély és mindenki a lába elé omlik. Edward, te meg gyere ide. Mit csinálsz? Te az én pasim vagy. - Inkább elhúzódtam tőle. Nem arról van szó, hogy félek Tanyatól, hiszen egy kézzel meg tudnám ölni, csak nem szerettem volna már rögtön gondot okozni. Hiszen igaza van, én csak most jöttem ide. Ő inkább tartozik a családhoz mint én.
- Ő sokkal inkább a család tagja, mint te. – Kelt a védelmemre Rosalie, ami nagyon jól esett, de tényleg nem akartam, hogy miattam összevesszen a család.
- Rosalie, megkérlek megmutatnád a szobámat ? – mire ő rám nézett, majd bólintott egyet, és elindultunk felfelé. A fiúk lent maradtak, csak Jane, Rosalie, Esme, Alice és én mentünk fel. A második emeleten volt Jane szobája, ami nagyon szép és tágas volt. Rögtön el is foglalta, hogy kipakolhasson. Magára hagyva mentünk tovább a harmadik emeletre, ahol Alicék és Edwardék szobája mellet ott volt az enyém is.
- Olyan jó újra itt lenni. – Szólaltam meg, majd a többiekre néztem.
- Tudod mind azt hittük, hogy soha nem látunk már többé. – mondta Esme. – Sajnálom a szüleidet kicsim. – mondta, majd szorosan megölelt.
- Na gyere, nézd meg a szobádat. – Mondta Alice, majd kinyitotta az ajtót. Még a lélegzetem is ellát, egyszerűen gyönyörű volt. Kék volt, ez a kedvenc színem. Az ágy egyik oldalán az ablak volt, ahonnan gyönyörű volt a kilátás. Az erdőre nézett, ami egyszerűen elvarázsolt, imádtam az erdőt. Az ágy másik felén pedig egy nagy tükör, ami előtt egy kisebb asztalka volt. Az ajtó jobb oldalán található még két ajtó, ami sejtésem szerint a fürdő és a gardrób volt.
- Mivel nem tudtuk, hogy milyen ruhákat vegyünk, ezért holnap elkell velem jönnöd vásárolni. - Vigyorgott rám Alice. Én csak lemondóan sóhajtottam.
- De van egy kis probléma. A fürdőt nem tudod használni, mert a drágalátos férjecském múltkor tönkretette és nem lett megcsinálva. Sajnálom, de addig tudod használni a folyosó végén lévőt, oda nem jár senki sem és sietünk a tiedével, ígérem. – mondta Rosalie sajnálkozva.
- Dehogy, semmi baj. Így is sokat tettetek értem.
- Ugyan, érted bármit kedvesem. – Mondta kedvesen Esme.
- Hagyunk téged, had pakolj ki. - Mondta Rosalie, majd Esme és Alice is elhagyta a szobát.
Elkezdtem kipakolni, majd mikor ezzel is végeztem elindultam le a többiekhez. Leérve a lépcsőn megláttam Carlislet és Jaspert amint elmélyülten beszélgetnek Felixékkel. Mivel a konyhából hangok szűrődtek ki, ezért odamentem.
- Gyere egyél, csináltam neked vacsorát  - mosolygott rám Esme.
- Köszönöm, de nem kellet volna fáradnod vele. – Milyen kedvesek velem. Leültem az asztalhoz, és már ettem is. Valami isteni volt, Sohasem kételkedtem Esme főzési tehetségében. Kicsit zavaró volt az, hogy engem bámulnak, amitől el is pirultam, de folytattam az evést. Mivel az ajtóval szemben ültem, így pont láthattam azt, aki bejön a konyhába. Ugyanisis Emmett lépett be rajta.
- Szia hugi. Mit eszel?
- Milánóit! Csak nem kérsz? – kérdeztem, majd egy adagot felcsavarva a villára felé nyújtottam.
- Köszi, inkább nem. Meghagyom neked – vigyorgott. Milyen rég is volt, amikor még Emmett hátán lovagoltam körbe a lakásba, vagy amikor kaptam tőle egy óriásmacit. Jasperrel mindig vadászni jártam. Rengeteget nevetünk, és mindig bújócskáztunk egy csomót.
Talán Edward hozám való viszonyulása változott a legtöbbet. Már nem alhatok vele minden éjjel, pedig úgy szeretem a napfényillatát, a féloldalas mosolyát, ahogy átölelt és mindig óvott még a szüleimnél is jobban. Egyszer elvitt a többiekkel vidámparkba és állatkertbe. Nagyon élveztük mindannyian. Alice az óriáskerekeket, amire természetesen Jaspert is felrángatta. Emmettnek a medvék tetszettek nagyon. Én csak boldog voltam, mert azokkal lehettem, akiket szeretek.
- Bella hahóóó – legyezgette a szemeim előtt a kezét Félix
- Hmmm? –néztem rá.
- Nekünk mennünk kell, hogy még hajnalra hazaérjünk - mondta Demetri.
- Nem maradhatnátok még? – kérdeztem reménykedve.
- Tudod jól, hogy nem lehet. - Mondta  Félix, majd szorosan megölelt. Őt követte Demetri, aki megígértette velem, hogy vigyázok magamra, majd már mentek is. Elköszönve a többiektől felmentem a szobámba összeszedtem a pizsamámat és elindultam a fürdő felé. A többiek, ha jól hallom, akkor lent vannak és beszélgetnek.
Éppen nyitottam volna ki a fürdő ajtaját, amikor egy nem várt hideg mellkasba ütköztem, amitől majdnem hátra estem. De az illető gyors reflexeinek hála nem így történt, hanem a karjai között kötöttem ki. A tulajdonosa nem más volt, mint Edward. Szorosan ölelt magához, majd miután megbizonyosodott róla, hogy nem fogok elesni elengedett. Ahogy végignéztem rajta még levegőt is elfelejtettem venni. Csak egy szál törölköző volt a derekára csavarva. Így jól látható volt izmos mellkasa. A haja vizes volt, amiről egy vízcsepp a nyakától folyt végig a mellkasán, aminek az útját nagy érdeklődéssel követtem végig. Még a látványba is belepirultam és hírtelen nagyon melegem lett.
- Sa… Sajnálom - mondtam akadozva az elején, de azért sikerült kinyögnöm. Nem mertem felnézni azokba a gyönyörű szemeibe. Tudtam, hogyha belenézek akkor elveszek. Majd egy hideg kezet éreztem az állam alatt, ami arra kényszeríttet, hogy felnézzek. És bekövetkezett az, amitől féltem.
- Azt hittem, hogy soha többet nem látlak már az életben – mondta szomorúan. Egyszerűen nem tudtam megszólalni. A szemeiben csak bánatot láttam.
- Hiányoztál - mondta még mindig mélyen a szemembe nézve. Éppen válaszolni akartam, amikor léptek zaját hallottam meg. Gyorsan egy lépést hátrébb lépve figyeltem, hogy ki jön fel a lépcsőn. Nem is kellet sokat várni. Ugyanis Alice  és Jasper jelent meg.
Ők minket látva elégé meglepődött képet vágtak.
- Edward te mit keresel itt? Miért nem a saját fürdőszobádban vagy? – kérdezte Alice.
- Tanya fürdik ott és mire végez én is végezni szerettem volna - mondta kicsit zavartan.
- Akkor miért nem vele fürödtél? - Kacsintott rá az éppen most érkező Emmett – tudod, hogy minket nem kell féltenetek a hangoskodás miatt, mi már megszoktuk. Kacsintott Emmett Edwardra aki Emmettet egy megöllek pillantással jutalmazta. Úgy éreztem, hogy ez nem igazán tartozik rám, vagyis inkább nem akarom hallani. Beosonva Edward mellet becsuktam az ajtót, majd levéve a ruháimat beálltam a zuhany alá és amilyen meleget, csak tudtam, megengedtem a vizet. A forró víz ellazította az izmaimat, de a gondolataimat Edwardról nem tudtam eltüntetni.

El kell kerülnöm Edwardot, mert a közelében egyszerűen, nem fogom kibírni. Vagy egy órát állhattam a víz alatt, amikor kiszállva alóla, a pizsamámat felvéve mentem be a szobámba, majd befeküdtem az ágyba és próbáltam elaludni, ami nem egy könnyen ment. Annyi dolog történt ma, hogy az agyam csak úgy pörgött. Majd a sok gondolkodástól kifáradva, egyre kevesebbet pislogva az álmok mezejére léptem ahol nem voltam egyedül. 

kedd

A frissről

Sziasztok!
Sajnálom, de a frisset nem tudtam hozni, mert ma elég későn értem haza, és sajnos már most év elején is elég sok a tanulni valóm végzős lévén, de megpróbálom holnapra hozni. (ha ez sem sikerülne, de remélem hogy igen, akkor holnapután biztos hogy felteszem)
1000 bocsánat, tényleg igazán nagyon sajnálom...

Beky

péntek

Egy vers :)

Nos addig is amíg nem jön a kövi fejezet addig itt van ez. Ezt a húgommal írtuk kb. 1 éve.



Edward ajkán Bella cuppog,
Twilightben szerepelni nem nagy dolog.
Jön majd Jacob vonyítással teli,
De ő a vámpírokat le nem veri.



Attól hogy vámpír vagy, el nem kárhozol,
Főleg, ha a Cullenékhez tartozol.
Állítólag Rosalie szépségét felül nem múlhatod,
De Alice látja, nem lehetetlen a dolog.

Ha Emmett valakit tönkrevág,
Carlisle jön, és rendet csinál.
Esme a nagy szívével megbocsát,
S ezt Jasper érzi csak igazán.



Charlie jön nagy lendülettel,
Cullenék várják nagy szeretettel.
Renee nem, tud semmit róla,
Neki ott van Phill a nagy baseballosa.

Bella szíve örömmel teli,
Hisz Reneesmét a kezébe veheti.
Nagy a boldogság, sok a szeretet,
S ezzel a történetet be is fejezem.

csütörtök

4. Fejezet

 

 

4. Fejezet

Hát ezt is meghoztam. Ezzel együtt elkezdődött immár az utolsó évem a suliban. 
Nekem az első nap nagyon jól telt, hisz találkoztam a barátnőimmel akiktől sok támogatást kaptam, hogy ez a történet is létrejöhessen. Remélem nektek is jól telt. Csak a többi is ilyen legyen... :D 
Na nem "fecsegek" többet. 
Jó olvasást!!!
Puszi Beky




4. Fejezet



Körbenéztem a családon, amelyet már oly rég nem láttam. Mindenki minket nézett. Ám ahogy pillantásomat végigfuttattam a rajtuk, egy ismeretlen vámpírt láttam meg, akit Edward a derekánál karolt át. Valami a szívemnél fájt és összeszorult, nem tudtam, hogy mi, de nagyon rossz volt. A tekintetemet ismét Carlisle-ra szegeztem.
- A nevem Isabella Volturi. – Nagy valószínűséggel nem ismertek fel, amit ebben a pillanatban nem is bántam.
- Engem Carlisle Cullenek hívnak, és ez itt pedig a családom. – Mutatott a többiekre, akik még mindig fürkésző pillantással néztek.
- Ő itt a feleségem, Esme. – Mondta Carlisle, mire Esme elindult felém. Csakhogy a két fiú, Demetri és Felix már elém is ugrottak és rámorogtak Esme-re, amit persze a többiek nem hagyhattak szó nélkül. Ezért Emmett és Edward, Jasperrel az oldalukon Esme előtt termettek.

- Demetri, Felix elég! – parancsoltam rájuk, amit nem szívesen teszek, de ha muszáj, akkor megteszem.
- Na de hercegnő – kezdte volna Félix!
- Semmi de. És már mondtam, hogy ne hívj így! – Egyszerűen utáltam, ha így hívnak, hiszen semmivel sem vagyok különb náluk. - És nem kell minden pici mozdulatra, a védelmemre kelned, nem vagyok gyerek, meg tudom magam védeni. És ők tudom, hogy nem bántanának. Bízom bennük. – Majd a családra néztem. Meglepődve néztek rám, kivéve Emmett-et ő próbálta visszatartani a nevetését. (Valószínűleg viccesnek találta azt, hogy kiosztottam Felixet). Majd odaléptem Esmehez és megöleltem. Persze ő rögtön visszaölelt.
- Üdvözlöm Esme!
- Ugyan tegezzen csak nyugodtan.
- És engem is. – szólt Carlisle.
- Rendben, de ha megkérhetném, akkor maguk, vagyis elnézést, ti is tegezzetek. – Mosolyogtam rájuk.
- Engem Alice-nek hívnak, és tudom, hogy jóban leszünk - szökkent oda hozzám. Mit sem változott. Ugyanolyan hiperaktív mint régen. – Visszaöleltem, majd utána jött Jasper. Ő ugyanolyan távolságtartó volt, mint régen. Most azonban még feltevéseim szerint az is csatlakozott távolságtartásának okaihoz, hogy a Volturi tagja vagyok. Ismerem Jaspert. Régen nagyon közel álltunk egymáshoz. A bátyámnak tekintettem, akire felnézhetek. Csak köszöntünk egymásnak mivel nem ismert fel, sajnálatomra. De valószínűleg fordított esetben én sem ismertem volna fel őket. A soron következő Rosalie volt. A tőle nem megszokott kedvességgel közeledett felém. Emlékszem, hogy ő mindig is távolságtartó volt minden olyan emberrel, akit nem ismert. Mégis egy olyan ember felé közelít, akit nemcsak, hogy elméletileg nem ismer, de még Volturi tag is.

Ez évek során nagyon sokat változhatott. Amikor odaért hozzám megölelt, majd olyan halkan, hogy még én is épp, hogy csak halottam. Olyat súgott, amire nem számítottam.
- Jó újra látni. – majd elhúzódva már hangosan hozzátette. – Szia Bella! A nevem Rosalie. - Hálás pillantással néztem rá.
- Szia – majd Rosaliet felváltva Emmett lépett oda hozzám, aki egy csontropogtató ölelés kíséretében felemelt. Persze Félixék már ugortak volna, amikor leintettem őket és inkább újra Emmett-re kezdtem figyelni.
- Üdv Bella. Emmett vagyok – a hangján halottam, hogy vigyorog.
- Khm… Emmett nagyon hálás lennék érte, hogyha letennél. Ugyanis nem kapok levegőt, mindjárt megfulladok - mondtam a végén már alig halhatóan.
- Te olyat nem is tudsz. - Vigyorgott, mint a tejbe tök.
- Te nem változtál – csúszott ki véletlenül a számon ez a mondat.
- Mit mondtál? - Nézett rám értetlenül.
- Én semmit. És Emmett, ha te is egy kicsit csendben maradsz, akkor észreveszed, hogy igenis lehet. – mondtam mosolyogva. Kevés olyan figyelmetlen vámpírral, találkoztam, mint Emmett. Mindenki csendben maradt, majd már lehetett is hallani az egyenletes ütemet, amit a szívem produkált. Tekintetem véletlenül Edward-ra tévedt és a szívem automatikusan kezdett el gyorsabb iramot diktálni, ami kezdett egy kicsit kínossá válni. Persze a fürkésző szemektől már a jól ismert piros folt jelent meg az arcom két oldalán, ezzel jelezve zavaromat.
- De hisz neked ver a szíved. - Csodálkozott el Emmett.
- Igen.
- De nem vagy ember. – Szólalt meg most Jasper. – Vagyis nem lehetsz az.
- Igazad van. Nem lehetek az, csak félig.
- Szerintem jobb lenne, hogyha leülnénk, és ott beszélnénk meg ezt. – Mondta, de mielőtt elindultunk volna újra megszólat. – Jaj még őket be sem mutattam. Ő itt Edward, a fiam és a barátnője, Tanya. Ahogy ezt kimondta Tanya önelégülten bújt oda Edwardhoz. (szerk.: kis ribanc…) - Csak biccentettem feléjük, majd leültünk a napaliba. Hogy mindannyian elférjünk minden lány a párja ölébe ült. Tanya a szemembe nézett, majd egy gúnyos vigyor kíséretében beleült Edward ölébe, és még mindig engem nézve megcsókolta.  
- Nos, akkor elmeséled nekünk a történeted? – kérdezte Esme.
- Igen – mondtam, majd nagy levegőt véve belekezdtem - A szüleim, amikor megismerkedtek akkor anya ember volt, míg apa vámpír, de ennek ellenére nagyon boldogok voltak. Apának nagy önuralma volt, ezért is bírta ki anya mellett. Ám egy nap anya megtudta, hogy terhes velem. Apa persze rögtön el akarta vetetni, hiszen egy szörnynek hitt, aki bánthatja a szerelmét. Csakhogy anya már akkor is nagyon szeretett, így ezt nem engedte. Ezért a szüleim úgy döntöttek, hogy felkeresik apa egyik régi barátját, hogy segítsen nekik. – Itt jelentőségteljesen Carlislere néztem. Valamire minthogyha rájött volna, de ebben nem voltam biztos ezért inkább folytattam. – Ez a család nagyon segítőkész volt. És nagyon kedvek is. Ám mivel a szüleim nem akarták őket veszélybe sodorni ezért elmentek tőlük. Rá nem sokra megszülettem én. – itt Rosalira néztem, aki csak mosolygott. – Viszont rá pár hónapra visszalátogatunk ehhez a családhoz, akik szintén nagy örömmel fogadtak, és nagyon jóba lettünk velük.

- Ki volt ez a család? – kérdezett rá gyanakvóan Carlisle, ezzel félbeszakítva. Pár perc csend után szólaltam csak meg.
- Ti – mondtam a szemébe nézve.
- Mi a teljes neved?
- Isabella Marie Swan Volturi. – amint kimondtam mindenki csendben maradt. Rosalie felpattant a helyéről majd odaérve hozzám szorosan megölet.
- Azt hittem, hogy sohasem mondod el.
- Te mindvégig tudtad? – Kérdezte Emmett!
- Persze, hogy tudtam. – Vigyorgott tovább.
- Jaj kincsem, hogy mekkorát nőtél, el sem hiszem. - Jött oda Esme is, majd megölelt.
- Bella te aztán megnőttél, de remélem, hogy ugyan olyan ügyetlen vagy, mint voltál. – Vigyorgott Emmett.
- De attól még ugyan úgy meg tudlak verni. - vigyorogtam rá én is, majd a vállába bokszoltam.
- Na hugi, ez fájt! – dörzsölte meg azt a helyet ahol megütöttem, amire csak felnevettem. Tényleg semmit sem változott. A soron következő Alice volt.
- Jaj Bella annyira hiányoztál – ölelt meg ő is szorosan – Ugye tudod, hogy el kell velem jönnöd vásárolni. – Alice már csak Alice.
- Jó, jó majd elmegyek. – Épp, hogy elengedett, csak azt vettem észre, hogy forgok.
- Jaj Jasper, tegyél le, vagy hányni fogok - nevettem. Letett majd jó szorosan megölelt.
- Jaj hugi azt hittem, hogy sohasem látlak többé.
Ewardra néztem, aki csak ledöbbenve állt és nézett felém. A szemeiben megannyi érzelem volt látható, mégis a legerősebb az öröm volt. Amikor elindult volna felém Carlisle szólalt meg:

- Bella, de hol vannak a szüleid? – kérdezte Carlisle ezzel meg szakítva a beállt csendet. 

Remélem, hogy tetszett, nagyon megköszönném ha írnátok komit, mert abból tudom, hogy tetszik e, vagy sem. :)
És köszönöm a tesómnak, aki javította az én sok helyesírási hibámat :D