hétfő

15. Fejezet



 
15.Fejezet


Edward édes ajkai becézték az enyémet. Szinte mámorító volt és mondhatni azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Megszűnt minden körülöttem, még a fájdalom is, ami a testem minden részén jelen volt. Csak az számított, hogy életem szerelme csókol.
 Hirtelen eszembe jutott, hogy az egész család minket néz. Azonnal elhúzódtam tőle, de meglepődve vettem észre, hogy rajtunk kívül senki nincs itt.
-          A többiek… - mondtam volna, de Edward ujját a számra csúsztatta és úgy suttogta.
-          Alice látott mindent és tudja, hogy mit szerettem volna ezért nincsenek most itt.
-          De akkor Alice tudja, hogy mi? – néztem rá.
-          Igen már elég rég óta tudja, hogy lesz valami köztünk.
Sokáig csendben voltunk és gondolkoztunk, amikor Edward szólalt meg.
-          Tudod, amikor megláttalak ott a réten, én úgy éreztem, hogy mindez az én hibám. Ha nem hagylak egyedül, akkor most semmi bajod nem lenne. És ezt még most is így gondolom. – mondta miközben a szemembe nézett. Kezemet hajába túrtam így vontam magamhoz közelebb, hogy megcsókolhassam. Még sohasem kezdeményeztem én a csókot. Ajkai lágyan becézték az enyémet. Egyre szenvedélyesebben csókoltam, majd mivel nekem levegőre volt szükségem eltávolodott tőlem.
-          Ne mondj ilyeneket, egyáltalán nem a te hibád.
-          Akkor is, ha nem… - mondta volna, de kezemet újára szájára tettem. Kicsit fájt még ez ilyen apró mozdulatok is, de próbáltam elrejteni magamban.
-          Igen. – csak ennyit mondtam. Valószínűleg ezt nem értette, mert értetlen fejel bámult rám.
-          Mi igen?
-          Az mondtam, hogy gondolkodok rajta, hogy titokban együtt legyünk. A válaszom pedig igen. – arca döbbenté vált majd szemeiben a mérhetetlen nagy boldogság csillant meg, ami arcára is kiült.
-          Tényleg? Komolyan mondod? – kérdezte hitetlenkedve. Szemei csillogtak és a mérhetetlen boldogság is ott tükröződött benne. Még sohasem láttam ennyire boldog embert, illetve vámpirt.
-          Igen! De csak titokba. Alice valószínűleg tudni fogja, de más nem, ha nem baj.
-          Dehogy baj. Hihetetlenül örülök, hogy habár titokban, de az enyém vagy. – mondta majd közelebb hajolt hozzám és ismét megcsókolt. Ez most sokkal másabb volt, tudván, hogy együtt vagyunk és azzal a férfival csókolózok, akit tiszta szívből szeretek és ez ő már tudja is.
-          Szeretlek. – mondta ki életem legjobb szavát és vallomását, amit én is viszonoztam.
-          Szeretlek. – azonban nem ölelkezhettünk, sokáig, mert Emm és Jas tért vissza a vérrel. Boldogan nevetgéltünk miközben megittam a nekem hozott vért. De valahogy nem hogy múlt volna a fájdalom, egyre erősebb lett a vállamba és a gerincembe. Minden egyes kicsi mozdulat fájt.
-          Bella mi a baj? – kérdezte Jas.
-          Semmi – mondtam, de megint belenyilallt a hátamba a fájdalom és az arcom is fájdalmasan összerándult.
-          Ne hazudj. Fáj? – kérdezte most Emm. Edward azonnal felpattant, majd lerohant és Carlisle-al tért vissza.
-          Valószínűleg a morfium felszívódott, úgyhogy adok jó? Ettől valószínűleg most aludni fogsz. Már éppen ellenkezni szerettem volna, hisz nem akartam elaludni, de már késő volt. Szemeim lecsukódtak és mély állomba merültem.


Edward szemszöge:

Amikor megláttam a réten, amint a farkasok rajta vannak és meg akarják őt ölni, elöntött a méreg és szinte örültként rohantam, hogy megmentsem szerelmemet. Ájultam feküdt a földön, de a szíve még vert.

Kimondhatatlanul boldog voltam, mikor szerelmem beleegyezését adta a (titkos) kapcsolatunkba. Olyan jó volt tudni, hogy ő is szeret engem. Pár nappal ezelőtt még reménykedni sem mertem volna benne. Szerelmem békésen aludt, azonban tudtam, hogy ki kell mennem innen, hisz a többiek nem tudhatják meg, hogy valójában mi is van köztünk. Én elkürtöltem volna az egész világnak, csakhogy tudja mindenki ő az enyém. Alice jött fel a lépcsőn, majd egyenesen bejött a szobába.
„ Menj csak, majd én itt leszek vele és a gondolataimon keresztül tudod figyelni” – mondta kedvenc húgom. Annyira hálás vagyok neki, mindig annyi mindent tesz értem.
-          Köszönöm – öleltem meg.
-          Nincs mit. De menj, mert Tanya most ér haza. – mondta, amire rögtön egy fintorba rándult az arcom. Legszívesebben elhagytam volna, de Bella nem szeretné. Egyszerűen nem tudom, hogy mit tegyek. Odamentem Bellához, majd a szájára nyomtam egy csókot. Végigsimítottam nyugodt arcán. „ Mindig is tudtam, hogy összejöttök. Hisz ti egymásnak vagytok teremtve” halottam ismét Alice kedves gondolatait. Rámosolyogtam, majd keletlenül ugyan, de elhagytam a szobát. Alice gondolatain keresztül folyamatosan figyeltem szerelmemet. Lefelé mentem a többiekhez, hisz addig sem tud rám mászni Tanya. Ezután semmi féleképpen nem szeretnék közelebb kerülni hozzá egy csóknál, de még ezzel is úgy érzem, hogy megcsalom szerelmemet. Jaj, Bella miért vagy ilyen makacs? De nem jött válasz. Ahogy leértem láttam, hogy Eleazar Jasperrel sakkozik. Rosalie és Kate valami magazinról beszélgetnek. Emm, Will, Ien és Dave pedig meccset néztek. Esme és Carmen a konyhában vannak. Tanya és Irina mindjárt belépnek az ajtón, így jobbnak láttam, hogyha bemegyek gyors a konyhába anyához.
-          Á kisfiam. Éppen Bellának főzünk. – mondta anya.
-          Tényleg? – kérdeztem kíváncsian. Milyen jó lenne, hogyha egyszer én főzhetnék szerelmemnek. De valójában azt sem tudom, hogy mit szeret. Ezeket még meg kell tőle kérdeznem. Kimentem a nappaliba, majd leültem a fiúkhoz meccset nézni, de valójában szerelmemet néztem, ahogy édesen alszik.


Bella szemszöge:


Amikor szememet kinyitottam Alicel találtam szemben magam. Reméltem, hogy amikor felkelek Edward gyönyörű arany szemeivel találom szemben magam, de hát mit is vártam? Ha itt lenne mindig velem, akkor kiderülne a mi nagy közös titkunk.
-          Szia – mosolygott rám kedvesen.
-          Szia.
-          Hogy vagy?-
-          Köszönöm már jobban – mondtam, de ahogy megpróbáltam felülni fájdalom nyilallt a hátamba. Ha jobban belegondolok, akkor nem is tudom, hogy pontosan mi a bajom.
-          Tudod már régóta tudtam arról, hogy te és Edward közelebb kerültök egymáshoz.
-          Sss még valaki meghalja – mondtam – És mi a véleményed? Megértem, ha most utálsz, amiért ezt csinálom, de meg kell értened. Szeretem a bátyádat tiszta szívemből.
-          Bella. Nyugodj meg. Én nagyon örülök, hogy együtt vagytok. Rühellem Tanyat. Te sokkal jobban illesz a bátyámhoz. – Nagyon örültem annak, hogy ezt mondja.
-          Alice elmondanád nekem, hogy mi a bajom pontosan, mert azt senki sem mondta el. – Néztem rá kérlelően.
-          Enyhe agyrázkódást kaptál, kificamodott a vállad és a hátadat felsértették a karmok. – mondta miközben végig a szemembe nézett.
Nem tudtam, hogy mit mondjak, még sohasem sérültem meg még ennyire. Ez talán Aronak köszönhető.
-          Bella! Ien felhívta Arót. – rontott be az ajtón Jane. Szívem kihagyott egy ütemet, majd a testemet átvette a düh. Megpróbáltam felkelni, ami nagyon nehezen ment.
-          Bella neked nem szabad felkelned - nyomott volna vissza az ágyra Alice, csakhogy én ezt nem hagytam.
-          Alice, inkább segíts lemenni. Ha nem segítesz, akkor is lemegyek, maximum leesek majd a lépcsőn- mondtam és láttam a szemében, hogy jobbnak véli ha lekísér.
Lassan mentünk, de a düh egyre nagyobb volt a testemben. Minden egyes lépés fájt, de most ez sem érdekelt. A nappaliba érve nem érdekelt, hogy ki van ott csak Ient kerestem a szememmel, akit meg is találtam.
-          Hogy tehetted ezt? Nagyon jól tudtad, hogy nem áll szándékomban elmondani Aronak, mert mindannyian tudjuk, hogy annak milyen következményei lehetnek. Most ide fognak jönni és lemészárolják a farkasokat. Ezt akartad, hogy egy csomó ártatlan haljon meg?
-          Már hogy lenének ártatlanok, amikor majdnem megöltek téged – kezdett el ő is kiabálni velem.
-          De nem öltek meg. A helyükben én is ugyan ezt tettem volna, ha valami idegen fogja a gyerekem. Nem érted? Én nem tudok azzal a tudattal, hogy ártatlan emberek haltak meg miattam. Ne akarj engem megvédeni. Tudok magamra vigyázni és el tudom azt is dönteni, hogy mi a helyes. Az én életem és te nem avatkozhatsz bele. Te nekem már nem vagy senkim sem. – Néztem a szemeibe, de ott csak dühöt, bánatot és fájdalmat láttam. Hirtelen elkezdett minden homályos lenni és forgott velem a nappali.
     

7 megjegyzés:

  1. Azta!! Ez nagyon jó!! Tetszik!! Remélem, hogy Arot sikerül megbékíteni és mészárlásmentes lesz. Ha egyáltalán lesz.
    Siess a kövivel.
    Puszi:Reni

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Nagyon jó lett a fejezet. Ian-nek miért kellett elmondani Aronak hogy mi történt Bellával amikor megkérte hogy ne szóljanak. Remélem Bellának sikerül meggyőznie Arot hogy ne bántsa a farkasokat.

    Nóci

    VálaszTörlés
  3. Halii!
    Juuj tudtam hogy beleegyezik a titkos kapcsolatba:):) Fhu most mi lesz?:O Tuti valami csata?:) Bella végre a sarkára állt:D Amúgy mst mi lesz vele miért nem gyógyul gyorsabban ? Lehet hogy teljesen át fog változni? Áhh nem is tudom de nem találgatok úgyis meg lepsz minket majd valamivel :) Arra azért nagyon kíváncsi leszek hogy Ed-ék hogy rázzák le majd Tanyat:D Az vicces lesz remélem :)

    VálaszTörlés
  4. Szia!!!

    Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó !!! :))))
    Remélem a farkasoknak nem esik bajuk és békében tudnak majd egymás mellet élni mint eddig.
    Siess a kövivel!!!Tuti az is nagyon nagyon nagyon nagyon jóóó lesz!!! xD :)))

    Puszi: Hajnesz <3

    VálaszTörlés
  5. Igyekszem a kövi fejezettel, karácsonyra szeretnék feltenni egy hosszút és remélem hogy ez sikerül is. Sokat nem szeretnék mondani a továbbiakról, mert akkor lelőném a poént, de lesz itt még pár dolog.
    Köszönöm a komikat. :) :)

    Puszi Beky

    VálaszTörlés
  6. Szia Beky!
    Nagyon ügyi vagy! Nekem ez a feji is tetszett. Örülök, hogy Bella végre kiáll magáért. Várom a kövi fejezetet. :D
    Puszi: Lexy

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm Lexy. Sietek vele. :)

    VálaszTörlés