1 Fejezet
Bella szemszöge:
Bárcsak minden olyan könnyű lenne.
Bárcsak
ne lennének nehézségek az életben, de ez sajnos lehetetlen. Mindig van
valami rossz, ami beárnyékolja a jövőt és sohasem tudhatod, hogy mi jön
utána. Egy újabb rossz dolog vagy végre jönnek a jó dolgok és végre
örökre boldog lehetek. De ezt senki nem tudhatja, mert minden csak úgy
jön és mi haladunk az idővel. Csak sodródunk és megpróbáljuk élvezni
azokat a dolgokat, amik örömet okoznak. De mi van akkor, hogyha rengeteg
időnk van és ezt az időt magányosan, és egyedül kell eltöltenünk?
Az
én nevem Isabella Marie Swan 17éves, középmagas, csoki barna szemű és
barna göndör hajú lány vagyok. Vámpír, de csak félig, ugyanis a szüleim
Renee és Charlie amikor megismerkedtek akkor Renee még ember volt, míg
Charlie vámpír. Később összeházasodtak, nem sok ilyen pár volt, ám
boldogan éltek addig, míg meg nem tudták, hogy anyám terhes velem.
Charlie el akarta vetetni, ezért felkereste Carlisle Cullent, hogy
segítsen neki. Anya már akkor is szeretett és nem lett volna szíve
elvetetni. Mivel nem tudták, hogy mi is az ami növekszik anyám hasába,
ezért egy darabig ottmaradtunk a Cullen családdal. A szüleim mindenkivel
jól kijöttek, a lányok nagyon sokat segítettek neki, de mivel nem
akarták őket bajba sodorni ezért elmentek. A Cullen család megpróbálta
őket maradásra bírni, de anyuék hajthatatlanok voltak. Így hát elmentek.
Rá egy hónapra születtem meg én. A terhesség csak 3 hónapig tartott de
azt a három hónapot anya végig szenvedte. Mindvégig boldog volt mert
szeretett. A szülés nem a normális módon történt ezért a megszületésem
után anyát át kellet változtatni, hogy ne haljon meg. Anya a vámpírhoz
képest nagyon ügyes volt, ugyanis nem kívánta az emberi vért, így rögtön
a közelemben lehetett. Ezek után boldogan éltünk. De titokban a szüleim
féltettek engem, mert hogyha kiderülne, hogy mi is vagyok akkor a
Volturi megölt volna.
Öt év elteltével úgy néztem ki, mint egy kamasz tizenhét éves. A szüleim először attól féltek, hogy nagyon hamar meg fogok öregedni és elvesztenek engem, de mint ez kiderült nem így történt. Ugyanis örökre tizenhét éves maradtam. Miután elértem ezt a kort sajnos minden helyen csak öt évig éltünk, ép azért, hogy ne derüljön ki, hogy kik, vagyis mik vagyunk. Sohasem barátkoztam senkivel sem, mert nem szerettem volna azt, hogy nagyon megkedvelek valakit, és utána el kell hagynom. Ezért kicsit rossz volt az, hogy, minden nap amikor bementem az iskolába mindenki nagy ívben elkerült, de a szüleim szeretete szinte kárpótolt mindenért. Egy nap újra költöznünk kellet, amikor útközben megtámadtak minket. Öt vámpír volt az, eddig nagyon keveset találkoztam ilyen lényekkel, amit nem is bántam. Harcoltunk ellenük, az én képességemet is bevetettem ami nem más, mint a mentális és a fizikai pajzs. Először nem is volt baj, meg tudtam védeni mindhármunkat. De aztán a fák közül kilépett még egy alak, hirtelen elkezdett fájni a fejem, össze is csuklottam, próbáltam használni a képességem, de minél jobban próbáltam annál jobban fájt. Láttam, ahogy a szüleim kétségbeesetten néznek rám és csak egy szót mondtak utoljára
Öt év elteltével úgy néztem ki, mint egy kamasz tizenhét éves. A szüleim először attól féltek, hogy nagyon hamar meg fogok öregedni és elvesztenek engem, de mint ez kiderült nem így történt. Ugyanis örökre tizenhét éves maradtam. Miután elértem ezt a kort sajnos minden helyen csak öt évig éltünk, ép azért, hogy ne derüljön ki, hogy kik, vagyis mik vagyunk. Sohasem barátkoztam senkivel sem, mert nem szerettem volna azt, hogy nagyon megkedvelek valakit, és utána el kell hagynom. Ezért kicsit rossz volt az, hogy, minden nap amikor bementem az iskolába mindenki nagy ívben elkerült, de a szüleim szeretete szinte kárpótolt mindenért. Egy nap újra költöznünk kellet, amikor útközben megtámadtak minket. Öt vámpír volt az, eddig nagyon keveset találkoztam ilyen lényekkel, amit nem is bántam. Harcoltunk ellenük, az én képességemet is bevetettem ami nem más, mint a mentális és a fizikai pajzs. Először nem is volt baj, meg tudtam védeni mindhármunkat. De aztán a fák közül kilépett még egy alak, hirtelen elkezdett fájni a fejem, össze is csuklottam, próbáltam használni a képességem, de minél jobban próbáltam annál jobban fájt. Láttam, ahogy a szüleim kétségbeesetten néznek rám és csak egy szót mondtak utoljára
- Szeretünk
- majd két vámpír megragadta és megölte őket. Elkezdtem zokogni, a
szüleim halála jobban fájt mindennél. Csak akkor eszméltem fel, amikor
valaki felrántott a földről. Ott állt előttem az a vámpír, amelyik
megölte a szüleimet.
- Most te is meghalsz – mondta. Már
majdnem megtette, amikor hirtelen eltűnt előlem. Ahogy oldalra néztem
megláttam négy idegen alakot, az ötödik éppen a szüleim gyilkosával
harcolt miután, megölték a támadóinkat odajöttek hozzám. Egy szőke hajú
és vörös szemű vámpír lány volt az aki megszólalt.
- Hogy
hívnak? - kérdezte és üres tekintettel nézett rám, vajon kik, lehetnek
ők és elmondjam a teljes nevem. Lehet, hogy jobb lenne, hogyha hazudnék.
De mi van, hogyha úgy még rosszabb lenne, végül is tartozom nekik
ennyivel, hisz megmentették az életem.
- Isabella
Maria Swan – mondtam, végig a szemébe nézve, majd amikor kimondtam a
nevem először meglepődött, majd a szemei felcsillantak és az arca
boldogságot tükrözött.
- A te édesapád neve Charlie Swan Volturi? - kérdezte kíváncsian. Mi, hogy az én apám Volturi? Nem az kizárt, az nem lehet.
- Ő nem Volturi hanem csak Swan – mondtam, biztos vagyok benne, hogy valakivel összekeverik.
- Mi folyik itt, mi ez az egész? - Kérdeztem kikelve magamból!
- Most velünk kell jönnöd. - Mondta újra a lány.
- De
minek és hova? - Kérdeztem kétségbeesetten. Én nem akarok sehová sem
menni, de hova is mehetnék hiszen már nincs senkim sem. Majd egy
könnycsepp folyt végig az arcomon. Az előttem álló lány hirtelen
megölet, ez váratlanul ért, így csak pár másodperc múlva öleltem vissza.
A könnyeim már megállíthatatlanul folytak és én csak zokogtam. Pár perc
múlva, mikor már sikerült egy kicsikét lenyugodnom elengedett.
- Tudom,
hogy ez nehéz most neked, de velünk kell jönnöd, hogyha meg akarod
tudni, hogy mi is történt valójában – mondta, én valamiért hittem neki
és tudom, hogy nem fognak bántani. Ha azt akarták volna már halott
lennék.
- Jó, legyen, veletek megyek - mondtam nekik majd elindultunk.
Egy napon keresztül futottunk Olaszország felé, majd egy városba érkeztünk, ahol egy várszerűségbe mentünk.
Sötét
folyosókon haladtunk át és egy nagy ajtó előtt álltunk meg, ahol két őr
ált. A két őr kinyitotta nekünk az ajtót és mi bementünk. Először Jane
majd én és utánunk a fiuk. Majd Renata, mivel útközben megtudtam, hogy
mi a nevük. Így már könnyebb volt. Belépve a terembe három trónszéket
pillantottam meg. A terem nagyon nagy volt. Amint beléptünk a középső
székben ülő férfi felállt, majd odament Janehez és megfogta a kezét: A
három embernek, azaz vámpírnak vörös szeme volt, úgy ahogy a többieknek
is.
- Á Jane már meg is érkeztetek? Megtaláltátok az öcsémet? Jane éppen mondta volna, hogy mi történt, amikor a férfi közbeszólt.
- Várj, inkább mutasd meg - mondta, majd odalépette Jane elé és megfogta a kezét. Percekig csendben álltak a teremben. Senki sem moccant vagy szólalt meg. A férfi elengedte a kezét és rám nézett, majd odajött hozzám.
- A nevem Aro Volturi és én vagyok a nagybátyád. - A szívemben fájdalom, magány és üresség volt. Hogyha igaz az amit ez a férfi mond, akkor apa végig hazudott nekem, viszont az is lehet, hogy még anyának is, de az nem anyának nem hazudott, akkor nekem miért nem mondták el, miért ..?
- Várj, inkább mutasd meg - mondta, majd odalépette Jane elé és megfogta a kezét. Percekig csendben álltak a teremben. Senki sem moccant vagy szólalt meg. A férfi elengedte a kezét és rám nézett, majd odajött hozzám.
- A nevem Aro Volturi és én vagyok a nagybátyád. - A szívemben fájdalom, magány és üresség volt. Hogyha igaz az amit ez a férfi mond, akkor apa végig hazudott nekem, viszont az is lehet, hogy még anyának is, de az nem anyának nem hazudott, akkor nekem miért nem mondták el, miért ..?
-
Annyira sajnálom édesapádat. Tudod, már régóta kerestem és sohasem
gondoltam volna, hogy gyereke lesz, mert sohasem hallottunk még olyat,
hogy egy vámpírnak gyermeke lehetne. De itt rá az élő bizonyíték. Ha
megengeded, megfoghatom a kezedet? - Ezt nem értettem, hogy miért
fontos, de odanyújtottam neki - ő lelkesen megfogta majd várt, ahogy
mindenki más.
- Ez hihetetlen - ezt nem igazán értettem, hogy mire érti.
- Ez hihetetlen - ezt nem igazán értettem, hogy mire érti.
- Aro mi történt? - Kérdezte a szőke hajú, aki bal oldalt ült. Mindenki kíváncsian nézet minket.
- Egyszerűen nem láttam semmit sem! – mondta döbbenten, amit bevallom, hogy nem értettem még mindig.
- Az meg, hogy lehet?- kérdezte a másik férfi.
- Valaki elmondaná végre nekem is, hogy miről van szó? - kérdeztem egy kicsit dühösen.
- Tudod nekem az a képességem, hogy érintés által látom mások összes eddigi gondolatát. De a te gondolataidat nem látom és nem értem, hogy ez miért van. - Akkor már értem, hogy miért fogta meg az előbb Jane kezét és most az enyémet is.
- Egyszerűen nem láttam semmit sem! – mondta döbbenten, amit bevallom, hogy nem értettem még mindig.
- Az meg, hogy lehet?- kérdezte a másik férfi.
- Valaki elmondaná végre nekem is, hogy miről van szó? - kérdeztem egy kicsit dühösen.
- Tudod nekem az a képességem, hogy érintés által látom mások összes eddigi gondolatát. De a te gondolataidat nem látom és nem értem, hogy ez miért van. - Akkor már értem, hogy miért fogta meg az előbb Jane kezét és most az enyémet is.
- Én tudom – vágtam közbe.
- És el is mondod nekünk? - Kérdezte gúnyosan a barna hajú férfi.
- Macus! – szólt rá Aro erőteljesen.
- Kérlek, megosztanád velünk? - Kérdezte Aro kedvesen és látta, rajta, hogy valójában érdeklődik.
- Kérlek, megosztanád velünk? - Kérdezte Aro kedvesen és látta, rajta, hogy valójában érdeklődik.
-
A képességem miatt, ami nem más, mint egy mentális és egy fizikai
pajzs. Ezek segítségével át tudom venni mások képességét. - valószínűleg
meglepte őket ez a dolog, mert senki nem szólat meg, csak engem
bámultak ledöbbent arccal.
- Ez egy nagyon erős képesség, jobban mondva képességek. Még nem találkoztam olyannal akinek három képessége is lett volna. – mondta Aro.
- Ez egy nagyon erős képesség, jobban mondva képességek. Még nem találkoztam olyannal akinek három képessége is lett volna. – mondta Aro.
- Izabella,
hogy lehet az, hogy ver a szíved? Tudod még sohasem hallottunk
olyanról, mint te. - mondta Aro és a szemeiben csak kíváncsiság
tükröződött.
- Csak Bella ha lehet, és
ez úgy lehetséges, hogy anya – itt összeszorult a szívem - még ember
volt amikor apa elvette és teherbe esett, először apa nem akart engem
mert féltette anyát, de anya nem engedte, hogy bántsanak. Apa
beletörődött, majd nem sokra rá megszülettem én. Mivel anya majdnem
belehalt a szülésbe ezért át kellet változtatni.
- Akkor te…- gondolkodott el Marcus, és ahogy észrevettem nem nagyon találja a megfelelő szót.
- Félvér vagyok. - fejeztem be a megkezdett mondatát. Ezután néma csend állt be.
- Félvér vagyok. - fejeztem be a megkezdett mondatát. Ezután néma csend állt be.
- Aro most mi lesz velem, hisz már családom sincs!? - mondtam és éreztem, hogy egy könnycsepp végigfolyik az arcomon, és azt még sok másik követi. Utáltam, hogyha gyengének látnak, de egyszerűen nem tudtam mit tenni, nincs már senkim.
- De van családod, most már mi vagyunk azok, és itt maradsz velünk, jó? – mondta majd közelebb jött és átölelt. Valahogy jó volt itt lenni és úgy éreztem, hogy van otthonom. Én csak bólintottam. Majd elkezdett körülöttem forogni minden és elsötétült, nem tudtam semmit csak annyit, hogy nyugodt és gondtalan helyen vagyok.
Szia!
VálaszTörlésKöszi az e-mail-t!
Elolvastam a törid első fejezetét, és eddig nagyon tetszik, amit alkottál! :)
A linkcserében pedig szívesen benne lennék, kis is teszlek mindjárt az oldalaimra! :)
Csak így tovább az írással! :)
Puszi: Reni :)
Köszönöm Reni én is kiteszlek köszönöm a komit :)
VálaszTörlésBeky!!!
VálaszTörlésTudod jól, hogy imádom a történetedet, csak ne legyél ilyen bizalmatlan magaddal szemben, és nem lesz gond... és tudod: így tovább... :D <3
szia:D
VálaszTörlésNagyon tetszett a feji:D És az alap történet is nagyon jó :D
Várom a kövit
Netty
Köszönöm Diki és neked is Netty
VálaszTörlésszia, nagyon tetszik a történeted. Remélem a folytatás is legalább ilyen jó lesz, csak bízz magadban! Puszi :D
VálaszTörlésKöszi Lexy megpróbálok :D
VálaszTörlésSzia Beky! Elolvastam az első fejit, nekem tetszik! Már várom a folytatást! Csak így tovább.
VálaszTörlésJah és benne vagyok a cserében :)
Itt a címem: http://ordogiszerelem-bybarbie.blogspot.com/
Puszi!
Köszönöm Barbara G. Roberts :D
VálaszTörlésSzia!!!
VálaszTörlésNagyon jó az első fejezet pont ahogy vártam! :) csak így tovább!!!! nagyon értesz hozzá :) Puszi: Hajnesz <3
Köszönöm Hajni :) <3
VálaszTörlésszia nagyon jo fejzet lett
VálaszTörlés