vasárnap

1 Fejezet





1 Fejezet     


Bella szemszöge:

Bárcsak minden olyan könnyű lenne.
 Bárcsak ne lennének nehézségek az életben, de ez sajnos lehetetlen. Mindig van valami rossz, ami beárnyékolja a jövőt és sohasem tudhatod, hogy mi jön utána. Egy újabb rossz dolog vagy végre jönnek a jó dolgok és végre örökre boldog lehetek. De ezt senki nem tudhatja, mert minden csak úgy jön és mi haladunk az idővel. Csak sodródunk és megpróbáljuk élvezni azokat a dolgokat, amik örömet okoznak. De mi van akkor, hogyha rengeteg időnk van és ezt az időt magányosan, és egyedül kell eltöltenünk?
 Az én nevem Isabella Marie Swan 17éves, középmagas, csoki barna szemű és barna göndör hajú lány vagyok. Vámpír, de csak félig, ugyanis a szüleim Renee és Charlie amikor megismerkedtek akkor Renee még ember volt, míg Charlie vámpír. Később összeházasodtak, nem sok ilyen pár volt, ám boldogan éltek addig, míg meg nem tudták, hogy anyám terhes velem. Charlie el akarta vetetni, ezért felkereste Carlisle Cullent, hogy segítsen neki. Anya már akkor is szeretett és nem lett volna szíve elvetetni. Mivel nem tudták, hogy mi is az ami növekszik anyám hasába, ezért egy darabig ottmaradtunk a Cullen családdal. A szüleim mindenkivel jól kijöttek, a lányok nagyon sokat segítettek neki, de mivel nem akarták őket bajba sodorni ezért elmentek. A Cullen család megpróbálta őket maradásra bírni, de anyuék hajthatatlanok voltak. Így hát elmentek. Rá egy hónapra születtem meg én. A terhesség csak 3 hónapig tartott de azt a három hónapot anya végig szenvedte. Mindvégig boldog volt mert szeretett. A szülés nem a normális módon történt ezért a megszületésem után anyát át kellet változtatni, hogy ne haljon meg. Anya a vámpírhoz képest nagyon ügyes volt, ugyanis nem kívánta az emberi vért, így rögtön a közelemben lehetett. Ezek után boldogan éltünk. De titokban a szüleim féltettek engem, mert hogyha kiderülne, hogy mi is vagyok akkor a Volturi megölt volna.

  Öt év elteltével úgy néztem ki, mint egy kamasz tizenhét éves. A szüleim először attól féltek, hogy nagyon hamar meg fogok öregedni és elvesztenek engem, de mint ez kiderült nem így történt. Ugyanis örökre tizenhét éves maradtam. Miután elértem ezt a kort sajnos minden helyen csak öt évig éltünk, ép azért, hogy ne derüljön ki, hogy kik, vagyis mik vagyunk. Sohasem barátkoztam senkivel sem, mert nem szerettem volna azt, hogy nagyon megkedvelek valakit, és utána el kell hagynom. Ezért kicsit rossz volt az, hogy, minden nap amikor bementem az iskolába mindenki nagy ívben elkerült, de a szüleim szeretete szinte kárpótolt mindenért. Egy nap újra költöznünk kellet, amikor útközben megtámadtak minket. Öt vámpír volt az, eddig nagyon keveset találkoztam ilyen lényekkel, amit nem is bántam. Harcoltunk ellenük, az én képességemet is bevetettem ami nem más, mint a mentális és a fizikai pajzs. Először nem is volt baj, meg tudtam védeni mindhármunkat. De aztán a fák közül kilépett még egy alak, hirtelen elkezdett fájni a fejem, össze is csuklottam, próbáltam használni a képességem, de minél jobban próbáltam annál jobban fájt. Láttam, ahogy a szüleim kétségbeesetten néznek rám  és csak egy szót mondtak utoljára
- Szeretünk - majd két vámpír megragadta és megölte őket. Elkezdtem zokogni, a szüleim halála jobban fájt mindennél. Csak akkor eszméltem fel, amikor valaki felrántott a földről. Ott állt előttem az a vámpír, amelyik megölte a szüleimet.
- Most te is meghalsz – mondta. Már majdnem megtette, amikor hirtelen eltűnt előlem. Ahogy oldalra néztem megláttam négy idegen alakot, az ötödik éppen a szüleim gyilkosával harcolt miután, megölték a támadóinkat odajöttek hozzám. Egy szőke hajú és vörös szemű vámpír lány volt az aki megszólalt.
- Hogy hívnak? - kérdezte és üres tekintettel nézett rám, vajon kik, lehetnek ők és elmondjam a teljes nevem. Lehet, hogy jobb lenne, hogyha hazudnék. De mi van, hogyha úgy még rosszabb lenne, végül is tartozom nekik ennyivel, hisz megmentették az életem.
- Isabella Maria Swan – mondtam, végig a szemébe nézve, majd amikor kimondtam a nevem először meglepődött, majd a szemei felcsillantak és az arca boldogságot tükrözött.
- A te édesapád neve Charlie Swan Volturi? - kérdezte kíváncsian. Mi, hogy az én apám Volturi? Nem az kizárt, az nem lehet.
- Ő nem Volturi hanem csak Swan – mondtam, biztos vagyok benne, hogy valakivel összekeverik.
- Mi folyik itt, mi ez az egész? - Kérdeztem kikelve magamból!
- Most velünk kell jönnöd. - Mondta újra a lány.
- De minek és hova? - Kérdeztem kétségbeesetten. Én nem akarok sehová sem menni, de hova is mehetnék hiszen már nincs senkim sem. Majd egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Az előttem álló lány hirtelen megölet, ez váratlanul ért, így csak pár másodperc múlva öleltem vissza. A könnyeim már megállíthatatlanul folytak és én csak zokogtam. Pár perc múlva, mikor már sikerült egy kicsikét lenyugodnom elengedett.
- Tudom, hogy ez nehéz most neked, de velünk kell jönnöd, hogyha meg akarod tudni, hogy mi is történt valójában – mondta, én valamiért hittem neki és tudom, hogy nem fognak bántani. Ha azt akarták volna már halott lennék.
- Jó, legyen, veletek megyek - mondtam nekik majd elindultunk.
Egy napon keresztül futottunk Olaszország felé, majd egy városba érkeztünk, ahol egy várszerűségbe mentünk.
 Sötét folyosókon haladtunk át és egy nagy ajtó előtt álltunk meg, ahol két őr ált. A két őr kinyitotta nekünk az ajtót és mi bementünk. Először Jane majd én és utánunk a fiuk. Majd Renata, mivel útközben megtudtam, hogy mi a nevük. Így már könnyebb volt. Belépve a terembe három trónszéket pillantottam meg. A terem nagyon nagy volt. Amint beléptünk a középső székben ülő férfi felállt, majd odament Janehez és megfogta a kezét: A három embernek, azaz vámpírnak vörös szeme volt, úgy ahogy a többieknek is.
- Á Jane már meg is érkeztetek? Megtaláltátok az öcsémet? Jane éppen mondta volna, hogy mi történt, amikor a férfi közbeszólt.
-
 Várj, inkább mutasd meg - mondta, majd odalépette Jane elé és megfogta a kezét. Percekig csendben álltak a teremben. Senki sem moccant vagy szólalt meg. A férfi elengedte a kezét és rám nézett, majd odajött hozzám. 
- A nevem Aro Volturi és én vagyok a nagybátyád. - A szívemben fájdalom, magány és üresség volt. Hogyha igaz az amit ez a férfi mond, akkor apa végig hazudott nekem, viszont az is lehet, hogy még anyának is, de az nem anyának nem hazudott, akkor nekem miért nem mondták el,
 miért ..?
- Annyira sajnálom édesapádat. Tudod, már régóta kerestem és sohasem gondoltam volna, hogy gyereke lesz, mert sohasem hallottunk még olyat, hogy egy vámpírnak gyermeke lehetne. De itt rá az élő bizonyíték. Ha megengeded, megfoghatom a kezedet? - Ezt nem értettem, hogy miért fontos, de odanyújtottam neki - ő lelkesen megfogta majd várt, ahogy mindenki más.
- Ez hihetetlen - ezt nem igazán értettem, hogy mire érti.
- Aro mi történt? - Kérdezte a szőke hajú, aki bal oldalt ült. Mindenki kíváncsian nézet minket.
- Egyszerűen nem láttam semmit sem! – mondta döbbenten, amit bevallom, hogy nem értettem még mindig.
 
-
 Az meg, hogy lehet?- kérdezte a másik férfi. 
- Valaki elmondaná végre nekem is, hogy miről van szó? - kérdeztem egy kicsit dühösen.
 
-
 Tudod nekem az a képességem, hogy érintés által látom mások összes eddigi gondolatát. De a te gondolataidat nem látom és nem értem, hogy ez miért van. - Akkor már értem, hogy miért fogta meg az előbb Jane kezét és most az enyémet is.
- Én tudom – vágtam közbe.
- És el is mondod nekünk? - Kérdezte gúnyosan a barna hajú férfi.
- Macus! – szólt rá Aro erőteljesen.
- Kérlek, megosztanád velünk? - Kérdezte Aro kedvesen és látta, rajta, hogy valójában érdeklődik.
- A képességem miatt, ami nem más, mint egy mentális és egy fizikai pajzs. Ezek segítségével át tudom venni mások képességét. - valószínűleg meglepte őket ez a dolog, mert senki nem szólat meg, csak engem bámultak ledöbbent arccal.
- Ez egy nagyon erős képesség, jobban mondva képességek. Még nem találkoztam olyannal akinek három képessége is lett volna. – mondta Aro.
- Izabella, hogy lehet az, hogy ver a szíved? Tudod még sohasem hallottunk olyanról, mint te. - mondta Aro és a szemeiben csak kíváncsiság tükröződött.
- Csak Bella ha lehet, és ez úgy lehetséges, hogy anya – itt összeszorult a szívem - még ember volt amikor apa elvette és teherbe esett, először apa nem akart engem mert féltette anyát, de anya nem engedte, hogy bántsanak. Apa beletörődött, majd nem sokra rá megszülettem én. Mivel anya majdnem belehalt a szülésbe ezért át kellet változtatni.
- Akkor te…- gondolkodott el Marcus, és ahogy észrevettem nem nagyon találja a megfelelő szót.
- Félvér vagyok. - fejeztem be a megkezdett mondatát. Ezután néma csend állt be.

 
- Aro most mi lesz velem, hisz már családom sincs!? - mondtam és éreztem, hogy egy könnycsepp végigfolyik az arcomon, és azt még sok másik követi. Utáltam, hogyha gyengének látnak, de egyszerűen nem tudtam mit tenni, nincs már senkim. 
- De van családod, most már mi vagyunk azok, és itt maradsz velünk, jó? – mondta majd közelebb jött és átölelt. Valahogy jó volt itt lenni és úgy éreztem, hogy van otthonom. Én csak bólintottam. Majd elkezdett körülöttem forogni minden és elsötétült, nem tudtam semmit csak annyit, hogy nyugodt és gondtalan helyen vagyok.

12 megjegyzés:

  1. Szia!
    Köszi az e-mail-t!
    Elolvastam a törid első fejezetét, és eddig nagyon tetszik, amit alkottál! :)
    A linkcserében pedig szívesen benne lennék, kis is teszlek mindjárt az oldalaimra! :)
    Csak így tovább az írással! :)
    Puszi: Reni :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Reni én is kiteszlek köszönöm a komit :)

    VálaszTörlés
  3. Beky!!!
    Tudod jól, hogy imádom a történetedet, csak ne legyél ilyen bizalmatlan magaddal szemben, és nem lesz gond... és tudod: így tovább... :D <3

    VálaszTörlés
  4. szia:D
    Nagyon tetszett a feji:D És az alap történet is nagyon jó :D
    Várom a kövit
    Netty

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm Diki és neked is Netty

    VálaszTörlés
  6. szia, nagyon tetszik a történeted. Remélem a folytatás is legalább ilyen jó lesz, csak bízz magadban! Puszi :D

    VálaszTörlés
  7. Szia Beky! Elolvastam az első fejit, nekem tetszik! Már várom a folytatást! Csak így tovább.
    Jah és benne vagyok a cserében :)
    Itt a címem: http://ordogiszerelem-bybarbie.blogspot.com/
    Puszi!

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm Barbara G. Roberts :D

    VálaszTörlés
  9. Szia!!!
    Nagyon jó az első fejezet pont ahogy vártam! :) csak így tovább!!!! nagyon értesz hozzá :) Puszi: Hajnesz <3

    VálaszTörlés