vasárnap

11. Fejezet









11. Fejezet

-          De hiszen Ien nem is járt Volterrába – mondta Dave magabiztosan.
Ien segélykérően rám nézett. Sejtettem, hogy ez nem maradhat titokba senki előtt sem. Szégyelltem magam, de azt is tudtam, hogy teljesen igazam volt.

-          Szerintem jobb lesz, ha leülünk – mondtam, majd leültem a kanapéra. A többiek a példámat követve ugyanígy cselekedtek. Ien mellém ült, de egyikőnk sem szólt semmit.
Mindenki fürkésző tekintettel nézett minket. Összeszedtem a gondolataimat, majd nagy nehezen megszólaltam.


-          Minden ott kezdődött, amikor egy nap behívattak a trónterembe, mert egy vendég érkezet. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy ki lehet az, mert ugye nem sokan szoktak látogatóba jönni Volterrába. Siettem is, hogy láthassam az illetőt. Azonban amikor beléptem egy igen csak ismerős vámpír állt előttem, aki nem más volt, mint Ien – néztem az illetőre.
-          Nagyon meglepődtem, hisz már nagyon rég találkoztunk. Odaszaladtam hozzá, majd megöleltem. Persze Aroékat rögtön érdekelte, hogy honnan ismerjük egymást.
-          Amire persze Bellának el kellett mondania az egész történetet – vette át helyettem a szót Ien mosolyogva. - Valószínűleg ő is visszaemlékezett az akkor történtekre.
-          Szóval akkor te mindvégig tudtad, hogy Bella hol van és hogy mi történt Reneékkel?! – ez egyszerre volt kérdés és kijelentés is. Hallatszódott Will hangján, hogy ez a tény nagyon bántotta.
-          Igen – hajtotta le a fejét Ien. Jobbnak láttam, ha inkább folytatom a történetet.
-           Miután mindent elmeséltem, Aro nagyon örült annak, hogy megismerkedhet egy régi barátommal. Felajánlotta, hogy maradjon velünk legalább egy ideig, amibe Ien bele is egyezett. Ez alatt az idő alatt szakadt le tőletek – néztem a két testvérre, akik kíváncsian hallgatták a mondandómat – innen jön a lényeg, amit mindeddig titkoltunk. Ienre pillantottam, aki csak egy bólintással felet a ki nem mondott kérdésemre, miszerint folytathatom-e? – Teltek a napok és mi nagyon jól éreztük magunkat, míg egy nap rá nem jöttünk arra, hogy amit egymás iránt érzünk az több mint barátság, így hát elkezdtünk járni. Szinte mindig minden percet együtt töltöttünk Nagyon boldog voltam, már vagy három hónapja jártunk, amikor váratlanul Ien megkérte a kezem. Ledöbbentem, hisz nem számítottam erre – Ienre néztem, akinek arcán lehetett látni a szomorúságot. Tudtam, hogy ő szeretett, talán még most is szeret – De nem tudtam mit mondani, ugyanis annyira váratlanul ért, hogy át kellet még gondolnom. Ezután a szobámba zárkóztam. Vagy két órát gondolkodtam, mire megszületett a fejemben a döntés. – Ienre néztem – Ezt még te sem tudod – mondtam. A hangom szinte alig volt halható. Ha nem vámpírok lennénk, akkor valószínűleg senki sem halotta volna. – Kiléptem a szobámból és úgy éreztem, hogy nálam boldogabb ember nincs a világon. Éppen Aro szobája előtt haladtam el, amikor hangokra figyeltem fel, amik között az én nevem szerepelt. Tudom, hogy illetlen dolog hallgatózni, de a kíváncsiságomat nem tudtam legyűrni, így hát közelebb lépve az ajtóhoz elkezdem hallgatni, hogy kik és legfőképpen, hogy mit beszélnek bent. Amiket ott halottam, igazán megleptek. Sohasem gondoltam volna Aroról hogy ilyet tesz. De mielőtt elmondanám, szeretnék valamit kérdezni tőled – néztem Ienre.
-          Persze, kérdezz csak – nézett rám értetlenül.
-          Ki mondta neked, hogy kérd meg a kezem? – ezt eddig sohasem tudtam tőle megkérdezni.
-          Senki - mondta magabiztosan, csakhogy engem nem tud átverni.
-          Ien tudom, hogy Aro volt az. Aznap, amikor az ajtó előtt álltam két ember hangját ismertem fel az egyik természetesen Aro volt, míg a másik Cairus. Idézem, hogy miről beszéltek aznap. „Nem hittem volna, hogy sikerül rávenni azt a fiút, hogy kérje meg Bella kezét”- mondta Cairus. „ Ugyan barátom, hisz szeretik egymást.”- Aro. „ Sokkal jobb lesz így. Ha netalántán történne velünk valami Volterra nem maradna védtelen.” – Először nem értettem, hogy miről beszéltek, de aztán minden a helyére kattant. Azt szerették volna, hogyha velük történne, valami legyen, aki vezesse a Volturit és azok mi ketten létünk volna. – Ien arcán meglepődöttséget láttam, ezek szerint ő erről semmit sem tudott.
-          Én ezt nem tudtam. Aro csak annyit mondott, amikor behívott a nagyterembe, hogy ő úgy látja a kapcsolatunk olyan szintre fejlődött, hogy megkellene kérnem a kezed, és hogy te ennek biztos örülnél. El kellett volna mondanod, amit ott hallottál. Akkor talán minden másképp lett volna – mondta elfúló hangon.
-          Én nem tudtam, hogy mit tegyek. Először azt hittem, hogy te is benne vagy, és hogy sohasem szerettél csak átvertél.
-          A szerelmemben irántad sohasem kellett volna kételkedned. – valóban nem, és ezt előbb kellett volna megbeszélnünk. Talán akkor minden másképp alakult volna. Feszült csend volt a nappaliba mindenki a történteken gondolkodott.
-          Amikor már mindent tudtam, hogy miről beszélgetnek, elmentem egyenest be a szobába. Muszáj volt még egyszer átgondolnom ezt az egészet.
-          Ha akkor nem hallod meg azt a beszélgetést, akkor más lett volna a döntésed? – szólt közbe Ien, egy igen váratlan kérdéssel.
-          Igen – mondtam lehajtott fejjel. Beállt a csönd a nappaliba, majd pár perc múlva Dave szólat meg.
-          Miért, hogy döntöttél? – kérdezte kíváncsian.
-          Úgy, hogy nem megyek hozzá. – mondtam majd felálltam és kimentem a teraszra. Most már rég a felesége lennék.

Az igazat megvallva nem bánom, hogy így döntöttem. Ien jobbat érdemel, mint én. Nem tudtam volna tiszta szívvel őt szeretni, hisz a szívem már másé, még ha ő erről nem is tud. Gondolataimból egy hang ébresztet fel
-          Sajnálom, az én hibám, hogy el kellett mondanod. – látszott
Janen, hogy nagyon bántja a dolog, de őszintén szólva meg sem fordult a fejemben az, hogy ez az ő hibája.
-          Ugyan, egyáltalán nem haragszom rád, előbb vagy utóbb úgy is kiderült volna – mosolyogtam a végére.
-          De én tényleg nem…
-          Jane nem a te hibád, mondtam már. – Mosolyogtam rá. Az ablak fele néztem és láttam, hogy Ien elindul felénk.
-          Jó –
-          Jane ömmm mond meg a többieknek, hogy elmentem… vadászni – nem volt kedvem beszélgetni most Iennel.
-          Jó, persze, megmondom – mondta én meg már ott sem voltam.


Edward szemszöge.

-          Hihetetlen ez az egész, amit hallottam. Jobban mondva halottunk. Nem tudom elhinni, hogy Bella majdnem hozzáment Ienhez. Mindenki gondolata csak arról árulkodott, hogy nagyon megdöbbentek. De valószínűleg én lepődtem meg a legjobban, hiszen soha sem gondoltam volna ezt. Agyamat ellepte az eddig ismeretlen köd. „Edward féltékeny? De mégis kire?” Gondolta Jasper. Jobban kell vigyáznom az érzelmeimre, ha nem akarok lebukni senki előtt sem. Kate így is mindvégig engem nézett. Szinte teljesen biztos, abban, hogy én még mindig ugyan úgy, ha csak nem jobban szeretem Bellát. És milyen igaza is van. Ien éppen elindult volna Bella után, feltett szándéka volt vele beszélni, de Bella pont elindult az erdő felé. Mintha látta volna, hogy Ien beszélni akar vele… Jane gondolataiból azt is meg tudtam, hogy vadászni megy. Miközben én magamban vívódtam, hogy utána menjek e, vagy sem, addig igen csak nagy veszekedés alakult itt ki.
-          Még is, hogy gondoltad, hogy nem mondtad el ezt nekünk - kiabált Will Iennel. Igazából nem rá volt mérges, hanem az dühítette, hogy bármi baja lehetett volna a Volturinál.
-          Nem vagyok már gyerek és nem kell nektek mindent elmondanom.
-          De igen, kell, mert a testvérünk vagy. – Kezdett bele Dave is. Családom csendben és meglepődve nézte az előttünk zajló jelenetet. Én szívem szerint már le szerettem volna zárni ezt az egészet és elfelejteni.
-          Gyere, szívem menjünk fel, ez már olyan unalmas - súgta a fülembe Tanya, amitől még a hideg is kirázott. Éreztem magamon Jasper pillantását, ami elégé frusztráló volt. Nem tudom, hogy miért is tettem, de felálltam és kézen ragadtam Tanyat. Jobb lesz, hogyha csak én tudok a Bella iránti érzéseimről. Tanya repesve a boldogságtól, míg én keletlenül mentem fel a szobánkba. 


Remélem, hogy tetszett :) :)
Írjatok komit légyszi :) :)  

6 megjegyzés:

  1. Úristen!!! Ez nagyon tetszik!!! Mennyi, de mennyi bonyodalom. Nagyon jóóó. Csak így tovább.
    Puszi:Reni

    VálaszTörlés
  2. Szia!!!
    nagyon jó ez a csavar benne!!! :):)tökéletes!!! IMÁDOM!!! és téges is!! <3 <3

    Puszi Hejnesz!!!

    VálaszTörlés
  3. Szia Bekykém!!!
    Ez a fejezet fantasztikusan jó lett. IMÁDOM !!! Várom a fojtatást, és azt is hogy mi lesz a szerelmi 'négyszögből'. Ja, és el ne felejtsem, nagyon nagyon szurkolok a versenyben, hiszen ne feledd, te igazán megérdemelnéd, hogy nyerj!!!
    Millió puszi: Diki

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm mindenkinek. Igyekszek vele csak hát most elég nehéz heteim vannak és hát még a novellát is írom de azért próbálok vele sietni.
    Puszi Beky

    VálaszTörlés
  5. Szia,
    Bocsi, hogy csak most tudtam elolvasni, de elég zsúfolt hetem volt.
    A fejezet király volt. Sosem gondoltam volna Aroról, azt amit tett, de remélem azért megkapja a magáét Belláéktól.
    Puszi: Lexy

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm a komit Lexy. Hát azt majd még meglátjuk :):)
    Puszi Beky

    VálaszTörlés