vasárnap

12. Fejezet

Sziasztok! Itt a kövi fejezet. Jó olvasást, puszi.

Beky




12. Fejezet

Bella szemszöge


Elveszíteni valakit fájdalmas dolog. És ez ellen semmit sem tehetsz, csak próbálsz erős maradni, hogy senki se lássa, menyire fáj. Ha véget ér valami számomra az a legfájdalmasabb dolog. Jaj anya és apa annyira hiányoztok. Olyan jó lenne, hogyha itt lennétek most velem és azt mondanátok, hogy nincs semmi baj, csak nézzek előre, mert mindig jön valami jó, de most olyan nehéz. Fáj az, hogy nem vagytok velem és az is fáj, hogy nem lehetek az mellett, akit szeretek. Olyan jó lenne, hogyha megölelnétek.
Csak a holdat bámulom és peregnek le előttem a szép percek, melyet veletek és a Cullen családdal töltöttem. Tudom, hogy nem szabd gyengének lennem és nem is vagyok mások előtt. De látni, ahogy a szeretett férfi egy másik nőt ölel és csókol, az fáj. Tudom, hogy odafent vagytok és vigyáztok rám. És mindet meg fogok tenni, hogy büszkék legyetek rám. Ígérem.
Felültem, majd letöröltem a könnyeimet. Szeretek ezen a réten lenni, ahova annyi szép emlék köt. Tudom, hogy jobb így Ien-nek, mert habár szeretem, nem szerelemből, hanem mint egy testvért.
Felálltam, majd jobbnak láttam, hogyha elindulok vadászni, mert már elég rég voltam. Miután ezzel is végeztem emberi tempóban indultam meg hazafelé. Az erdőben haladva vízcsobogást halottam így hát arra mentem. A fák közül kilépve megláttam a tenger, amin a hold fénye verődött vissza. Valami csodálatos volt. Leültem a szikla szélére és a mélybe lógattam a lábamat. Olyan szabadnak éreztem magam, ahogy a szél süvített és minden gondot magával vitt. Fejemben nem volt más csak nyugalom és béke. Valahogy nem akartam innen sehova sem menni. Most olyan jó volt ez a csend.
Hajnalban döntöttem úgy hogy hazamegyek, habár nem sok kedvem volt itt hagyni ezt a helyet, tudtam, hogy muszáj, hisz iskolába kell mennem. Vámpír sebességgel hazafutottam. Az ablakon ugortam be. Most nem volt kedvem senkivel sem beszélni. Bementem a fürdőbe majd miután mindennel végeztem egy szál törölközőbe mentem ki a szobámba. Amikor nyitottam az ajtót pont akkor csörgött a telefonom. Leültem az ágyra miközben felvettem.
-          Haló?
-          Szia, Bella én vagyok az Aro –mondta és halottam, hogy mosolyog.
-          Szia.
-          Mesélj valamit már nagyon hiányzol mindenkinek. – hallani lehetet a hangjában a bánatot.
-          Itt vannak a Denaliék és Ienék - mondtam. Csend telepedett ránk, nem szólalt meg Aro csak pár perc múlva.
-          Gondolom tudják már . –
-          Igen, elmondtam. - Bólintottam is egyet, de mindhiába hogyha nem is látja.
-          Most… Most inkább adom Marcust. – mondta, majd már halottam is hogy átadja a telefont. Pontosasan tudom, hogy ezzel most felhoztam az emlékeket és saját magát hibáztatja megint.
-          Szervusz, Bella. Ne is törődj Aroval, tudod, hogy milyen és hogy nagyon sajnálja azt, ami történt.
-          Szia. Igen tudom és ezért is bánt annyira, hogy felhoztam ezt az egészet. – Nem akartam, hogy megint magát hibáztassa én már rég megbocsájtottam neki. – Lehet, jobb lenne, hogyha hazamennénk. – Mondtam, de már rá is vágat Marcus a választ.
-          Nem! Arra nincs, semmi szükség, majd én beszélek vele, te csak érezd jól magad. – Valami itt nem stimmel, de most nem igazán szerettem volna ezzel foglalkozni. – Adom Demetrit – mondta miközben mosolygott.
-          Rendben. – hihetetlen, hogy mennyire tudnak hiányozni.
-          Isabella hercegnő várjon. – mondtam és alig bírtam ki nevetés nélkül. Halottam hogy Demetri lépked majd egy ajtónyitódást és ajtócsukódást. – Bocsi Bella tudom, hogy utálod, ha így hívlak, de tudod azt is, hogy muszáj volt. Most már beszélgethetünk. Hogy vagy, milyen ott? Kedvesek veled ugye? Mert ha nem akkor… – mondat volna még tovább Dem, de inkább félbeszakítottam. Annyira hasonlít Emmettre. Ő is mindig mindenkit megviccel, de közben védelmez is.
-          Nyugi Dem nem haragszom. Igen tudom, jól vagyok, nagyon jó itt és igen, nagyon kedvesek. – mondtam nevetve a feltett kérdéseire. – Hogy vannak a többiek? Már annyira hiányoztok.
-          Jól minden nagyon jó, főleg, hogy te nem vagy itt – nevetett
-          Tényleg? Na, ezt még megjárod csak mennyek vissza.
-          Ugyan Bella tudod jól, hogy mi szeretünk és te is hiányzol nekünk. – mondta, miközben csak nevetett, majd egy nagy csattanás és majd egy olyan hang, mintha valaki leesett volna valahonnan.
-          Bella te vagy az? Jaj, Bella már annyira hiányoztok, most hogy nem vagytok itt, a fiuk állandóan engem piszkálnak. Mikor jöttök már vissza? Nincs kivel vásárolni menni. És már olyan jó lenne egy nagy beszélgetést tartani. – Halottam meg Heidi hangját.
-          Attól hogy Bellával beszélgetek, még nem kellet volna lelökni az ágyról csak azért, hogy kivedd a kezemből a telefont. Amúgy meg nem hallottál még a kopogásról? – mondta sértetten Dem, amin csak nevetni tudtam. Ők azt hiszem sohasem fognak megváltozózni.
-          Jól van már, bocsi, de annyira rég beszéltünk.
-          Szia, Heidi, nekem is nagyon hiányoztok már és nyugi, majd beszélek a fiuk fejével, hogy hagyjanak. Jó lenne már együtt elmenni vásárolni, meg nagyokat beszélgetni. Nekem is hiányoznak már a csajos esték.
-          Jaj és Jane hogy van? Nem tudnád oda adni neki a telefont?? – kérdezte félénken.
-          De, mindjárt adom – mondtam, majd lerohantam a lépcsőn.
-          Jane, Heidi beszélni szeretne veled - mondtam, amint leértem. Azonban senki nem moccant meg, mindenki csak engem nézett, amit nem nagyon értettem. Majd Jane jött oda nevetve. Majd elvette a telefont a kezemből és mielőtt felment volna még a fülembe súgta.
-          Szerintem jobb lenne, hogyha máskor felöltöznél – mosolygott, amire nekem leesett, hogy egy szál törölközőben állok a család előtt. Azonnal elpirultam és a kevés anyag ellenére, ami rajtam van, igen csak melegem lett.
-          Bocsánat – mondtam, majd azonnal felszaladtam és azonnal a gardróbba mentem. Hogy lehetek ilyen feledékeny? Sajnos egy egyre többször előfordul. Felvettem egy farmert, egy barackszínű felsőt hozzá, egy fehér magas sarkú cipőt, és még pár kiegészítőt. Szokásomhoz híven csak egy kevés sminket tettem fel. Pont végeztem, amikor kopogtattak az ajtón.



-          Szabad
-          Szia, csak a telefonodat hoztam vissza. – mondta mosolyogva Jane miközben odaadta a telefont.
-          Köszönöm.
-          Már nagyon hiányoznak. Ritka az, amikor ennyi időre eljövünk otthonról. Mondta elmerengve.
-          Igen, nekem is hiányoznak.
-          Na, látom te már kész is vagy. Még gyorsan átöltözök, aztán már mehetünk is. – mondta majd már itt sem volt. Mosolyogva ingattam a fejem, majd miután telefonomat a táskámba tettem elindultam lefelé.
-          Na, mi az Bella, már felöltőztél? Pedig biztos vagyok abban, hogy pár embernek jobban tetszettél kevesebb ruhában. – nevetett fel Emm. Mondhatom, nagyon vicces. Én persze azonnal elpirultam.
-          Emmett hagyd már. – mondta Esme. – Drágám, nem vagy éhes? – kérdezte kedvesen.
-          Nem, köszönöm. Ilyenkor, vadászat után, nem nagyon szoktam emberi ételt enni. De Emmett, ha már itt tartunk nektek még meg kell valamit csinálnotok. - néztem Emmre és Jasre. Alig várom már…
-          Mit is? Nem tudom, hogy miről beszélsz – nézett rám, de pontosan tudtam, hogy érti mire célzok
-          Ugyan Emmett, ennyire még te sem lehetsz hülye, hogy elfelejted. Meg ha mégis az lennél a vámpírmemória még mindig ott van. –
-          Kikérem magamnak, én nem vagyok hülye. – vágta be a durcást. – Tudom, hogy mire gondolsz.
-          Valaki nekünk is elmondaná, hogy miről van szó? – kérdezte Kate értetlenül nézve az eddigieket.
-          Csak annyi, hogy tegnap Jasper és Bella sakkoztak és Bella nyert, ezért a fiuknak meg kell tenniük valamit. – mondta Alice.
-          Hé, mi is nyertünk. – mondta Emm.
-          Igen ti is, de Bella volt az, aki igazából nyert, csak mivel meglágyult rajtatok a szíve, ezért volt visszavágó – mondta most Rosalie.
-          És mi az, amit meg kell csinálniuk a fiúknak? – kérdezte Will.
-          Jane, meg vannak azok, amiket kértem? – néztem barátnőmre. Még tegnap megkértem, hogy hozza el nekem ezeket.
-          Persze, mindent megkaptam. – mosolyodott el, majd miután felszaladt a kezében lévő szatyorral jött vissza, amit nekem adott.
-          Köszönöm szerintem ti menjetek csak előre, majd mi is mindjárt megyünk. –mondtam. Alice egyszer csak felnevetett.
-          Bocsi Alice és Rosalie remélem, ezért nem haragszotok meg rám – néztem rájuk bocsánatkérően, hisz mégis csak a férjeikről van szó.
-          Ugyan Bella, dehogy is. Nagyon vicces lesz. – Mondta mosolyogva Alice.
-          Én habár még nem tudom, hogy mi lesz az, amit csinálniuk kell, egyáltalán nem haragszom rád. Megérdemlik azt, amit kapnak. Remélem, hogy ebből legalább megtanulják, hogy máskor nem kell fogadni. – Mondta mosolyogva Rosalie.
-          Rendben, köszönöm. Most akkor menjetek – mondtam mosolyogva.
-          Mi ma nem megyünk, szeretnék egy kis időt Irinával tölteni – Mondta Tanya nyávogósan. Hála istennek, legalább nem kell elviselnem az iskolában
-          Rendben, akkor majd írok igazolást – mondta Carlisle – Ti meg akkor beiratkoztok. – nézett most Willékre, amin egy kicsit meglepődtem. Nem is tudtam, hogy ők is beiratkoznak.
-          Igen – mondta boldogan Kate.
-          Rendben, de most már menjetek. – mondta Esme anyai hangon. Én csak mosolyogni tudtam rajtuk. Tanya miután adott egy csókot Edward arcára, Irinaval el is mentek.
-          Szerintem mi menjünk, hogy Belláék előbb tudjanak végezni. – mondta pöttöm barátnőm. Edward éppen indult volna, amikor Alice ismét megszólalt.
-          Edward te maradj, várd meg Belláékat. – értetlenül néztem Alicre, mert egyszerűen nem értettem, hogy erre mi szükség van, hiszen nekem is van autóm.
-          Ne néz ennyire értetlenül. Szükség van Edward autójára, ezért neki veletek kell jönnie.
-          Értem. Nekem mindegy, elférünk. – mondtam, majd elindultam fel az emeletre. A fiúk jöttek utánam
-          Tessék, ezt vedd fel te – nyomtam Jazz kezébe a ruháját – te meg ezt – adtam oda Emmnek is a ruhát, majd meg sem várva válaszukat mentem vissza a szobámba, csakhogy Edward is jött utánam. Beengedtem, majd épp, hogy becsuktam az ajtót, azonnal nekinyomott és olyan közel jött hozzám, hogy ajakaimon éreztem a leheletét. Megborzongtam a közelségétől, de olyan jó volt.
-          Edward, engedj el - mondtam keletlenül, habár egy cseppet sem szerettem volna, hogyha távolabb megy tőlem.
-          Nem – mondta, majd egyre jobban közeledni kezdett felém. Tudom, hogy ezt nem szabad, de annyira vágytam a csókjára. Végül mégis a józanabbik eszem kerekedett felül.
-          Ezt ne szabad, nem lehet. A múltkori is hiba volt.
-          Én nem úgy éreztem, mintha akkor hibának tartottad volna – mondta csábosan, majd újra elkezdett közeledni felém.
-          Miért csinálod? Kérlek, mond meg – néztem azokba a csodálatos szemekbe, amelyek ismét magukba szippantottak.
-          Mert már nem bírom azt, hogy távol kell lennem tőled.
-          Bella, én ezt fel nem veszem. – halottam meg Emm hangját.
-          De felveszed, vagy rosszabbul jársz, mint most. - Kiabáltam át, de végig Edward szemébe néztem, és az iménti mondatán rágódtam. Nem bír távol lenni tőlem. Talán ő is úgy érez irántam, mint én iránta?
-          Bella én… én még mindig…
-          Kezdődhet a kivégzés - halottam meg Emm hangját a legrosszabbkor. Most meg tudtam volna ölni legszívesebben. Mit akart mondani vajon Edward?
-          Délután a réten megbeszéljük jó? – mondtam, miközben a szemeibe néztem, majd kiléptem az ajtón. Úgy megcsókoltam volna, vagy legalább csak egy puszit adnák neki, de nem lehet, mert ő másé. De legalább a tudat vígasztalt, hogy délután megtudhatom, hogy mit akart mondani. Ezzel az izgalommal léptem ki az ajtón, hogy megnézzem Emmettet és Jaspert a ruhájukban.






Remélem tetszett. :) És szeretném megköszönni azoknak akik szavaztak. Nagyon örülök neki. Imádlak titeket. :)

6 megjegyzés:

  1. JAJJJJJJ... Miért a legizgalmasabb résznél kell abbahagyni??? Ez nem ér!!! De nagyon tetszett!!! Imádtam. És nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit találta ki Bella annak a két tökfejnek. Meg arra is, hogy Edward mit akar majd Bellának mondani.
    Siess a kövivel!
    Puszi: Reni:)

    VálaszTörlés
  2. Szia!!
    Csak csatlakozni tudok az elöttem szólóhoz!!:)
    Nagyon jóó!!!
    Bár én "sejtem" mit akart Edward mondani!! :D:D:D
    puszi: Hajnesz

    VálaszTörlés
  3. Szia Beky!
    Szerintem nagyot fog ütni Bella ötlete, úgyhogy a következő fejezet igencsak jó lesz. Főleg ha sikerül a réten megbeszélni azt amit most a drága Emmettünk félbeszakított. *.* nagyon várom már a kövit <3 Jajjjj annyira izgi. És ha csak belegondolunk hogy még (remélhetőleg) mennyi izgis rész lesz...
    Diki

    VálaszTörlés
  4. Szia Beky!
    Imádtam! :D
    Nagyon ügyi vagy. Hallod jól eltitkoltad, hogy mit akar mondani Edward és, hogy mit vesznek fel a srácok.
    Már alig várom, hogy folytasd!
    Puszi: Lexy

    VálaszTörlés
  5. Hali!
    Tetszik a történeted :) SOkat nevettem némelyik szituáción :D Edy sajnos sosem változik... Hiába vámpír attól még hülye "miért nem akar velem lenni??" úr isten csak arra nem gondol hogy talán neki ott van Tanya és azért :s Chh Idióta... Na mind1 majd lesz ami lesz gondolom mint mindig most is közbe jön majd valami... vagy egész egyszerűen nem úgy sül el a beszélgetés ahogy annak kellene:D De az is lehet hogy jól sül el aztán valami/ki közbeszól aztán ezért lesz pár nap/hét/hónap/év morci és durci aztán jön az egymásra borulás:D Viccet félretéve várom a köv fejezetet:)

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm szépen a komikat
    Sietek vele ahogy tudom hozom :)
    Ati bármi meglehet. Én nem akarok egy átlagos eddig már olvasott történetet, de azt sem szeretném, hogy valami idiótaságot írjak vagy valami olyat, amit nem lehet követni.
    Sok minden fog itt még történni :) :)
    És nagyon remélem, hogyha a történet végére érünk ami már a fejemben megvan, tetszeni fog mindenkinek. :)
    Akinek meg valami nem tetszik az nyugodtan írja meg várom a kritikákat mert én is csak abból tudok javítani.

    VálaszTörlés