csütörtök

16. Fejezet


Sziasztok! Meghoztam az ez évi utolsó fejezetet, ami kicsit később érkezett mint szerettem volna, de azt hiszem hogy ez az eddigi leghosszabb fejezet is  :)
Remélem tetszik, jó olvasást!

Beky

 Ui: nagyon megköszönném, ha írnátok SOK komit, hogy a jövő évre is legyen miből erőt gyüjtenem, mert el sem tudjátok hinni, hogy milyen jól esik elolvasni, hogy mit gondoltok az adott fejezetről, még ha nem kifejezetten jó is az a vélemény.




 
16.Fejezet.

Általában az álmok békések és szépek, ám ez az álom cseppet sem volt az. Tudtam, hogy fel kell kelnem és tennem kell valamit az ellen, hogy Aroék idejöjjenek, így hát erőt vettem magamon, majd kinyitottam szemeimet. A szobában Jane hangját lehetett hallani, de pontosan tudom, hogy itt van még Dave, Will, Rosalie és Kate is. Jane hangja feszült volt és győzködő. Valakit nagyon rá akart venni valamire.
-          Felébredt. – mondta Will valószínűleg rám értve.
-          Na végre Bella. Nagyon megijesztettél minket. – mondta Rosalie, aki az ágyamon ült, közvetlenül mellettem. Janre pillantottam, aki még mindig a telefonba beszélt, de nem tudtam rájönni, hogy kivel.
-          De mester… - mondta volna tovább, de Aro nem engedte. Tudtam, hogy itt az alakalom, mert már csak az a reményem maradt, hogy még nem küldött ide senkit.
-          Add ide – nyújtottam Jane felé a kezem. Különös módon most semmim sem fájt.
-          De… - próbált ellenkezni.
-          Kérlek, add ide – kértem a telefont. Elindult felém, majd kezembe tette.
Vártam pár másodpercet. Tudom, hogy most mi fog következni és ehhez nagy szükség van arra, hogy lenyugodjak. Vettem egy nagy levegőt majd a telefont a fülemhez emeltem.
-          Aro.
-          Bella. Miért mástól kellett megtudnom, hogy bajod esett? Azonnal szólnod kellett volna. – Mondta Aro.
-          Már úton vagyunk, nem fog téged többé bántani egyik korcs sem.  – halottam meg Marcus hangját.
-          Nem, nem kell idejönni egyikőtöknek sem. Amúgy is, hogy hagyhattátok el a várat? Nektek ott lenne a helyetek, hogy védjétek Sulpiciat és Athenodorat meg a várat. – Sulpicia Aró felesége, aki nagyon kedves és mindig is jól kijöttünk. Athenodora (aki Caius felesége) kicsit visszahúzódóbb, nem igazán mozdul ki a várból, habár nem is nagyon mehetnek mióta Didyme meghalt. Caius talán azért is lett sokkal jobb vámpír, mert rájött, hogy bármikor elveszítheti a feleségét.
-          Bella, most nem érdekkel semmi más, csak hogy azokat a korcsokat megöljem. – mondta Aro. Furcsa, mert ő sohasem cselekedik meggondolatlanul. Janra néztem, aki lehajtotta a fejét majd kiment. Tudom, hogy azért is magát okolja, mert nem állította meg Ient, pedig az nem az ő dolga. Elegem van, hogy mindenki saját magát hibáztatja mindenért.
-          Nem Aro, nem jön ide egyikőtök sem. És én majd elintézek mindent, ez az én dolgom, már nagy vagyok, nem kell engem állandóan félteni. Miattam senki nem fog meghalni. – meg sem várva a válaszát letettem a telefont. Will, Dave Rosalie és Kate sajnálattal a szemükben néztek rám.
-          Will megkérhetlek valamire? – néztem rá kérdőn. Valójában utáltam kérni bármit is.
-          Persze nyugodtan.
-          Hoznál nekem vért?
-          Igen. Bella csak szólj nyugodtan és már repülök is. – mondta majd elment.
-          Várj én is megyek - mondta Dave, majd utána futott.
-          Jobban vagy már? – kérdezte kedvesen Kate
-          Igen, már jobban, a vér sokat segít. – mosolyogtam rá. – A többiek hol vannak?
-          Carlisle dolgozik, Eseme és Carmen az árvaházba mentek, a fiúk, mármint Jasper és Emm a nappaliba. Alice a gardróbját pakolja, Irina pedig szintúgy a nappaliba. Eleazar pedig Carlislevel ment. Edward és Tanya a szobájukban. – mondta Rosalie. Hogy is gondolhattam, hogy majd Edward miattam nem nyúl Tanyahoz. Hisz én mondtam, hogy ne hagyja el. Arcomra valószínűleg kiülhetett az érzelmem, mert Rosalie és Kate összenéztek. Arcomra erőltettem egy mosolyt.
-          Rendben. Én most elmegyek lezuhanyozni, ha nem baj? – néztem rájuk. Ezzel is talán egy kicsit egyedül lehetek és átgondolhatok mindent.
-          Jó. Szólj, ha segítség kell. – mondta Kate kedvesen.
-          Talán megy egyedül is. – mosolyogtam, majd felkeltem és elmentem a fürdőbe.
Amikor a forró víz a bőrömhöz ért, minden izmom ellazult. Szemem előtt azonban megjelent a szörnyű kép, hogy Edward és Tanya most mit csinálnak a szobájukba. Testemet bejárta egy furcsa érzés, ami nem más volt, mint a féltékenység. Féltékeny voltam arra a hülye fruskára, amiért Edward őt csókolja, őt simogatja. Fejemből kiűztem ezeket a gondolatokat és inkább elzártam a csapot. Óvatosasan megtörölköztem, habár a fürdés is nehéz volt mivel víz nem érhette a hátamon lévő kötést azért mégis sikerült. Mivel nem hoztam magammal ruhát, ezért csak magamra csavartam a törölközőt majd úgy mentem a szobába. Willel találtam szemben magam, aki a vérrel a kezében ült az ágyam melletti széken. Nem voltam szégyellős előtte, hisz ő szinte a bátyám. Rámosolyogtam, majd bementem a gardróbba, hogy felölötözzek. Felvettem egy csőszáru farmert és egy sima egyszerű fehér trikót, meg hozzá egy inget, majd kiléptem a gardróbból és Willhez mentem.
-          Nem korai felkelned?- nézett rám aggódóan.
-          Nem, jobban gyógyulok, ha mozgok egy kicsit és a vér is sokat segít.
-          Te tudod. – mosolygott majd odaadta a vért.
-          Köszönöm. – Leültem mellé és megittam. Éreztem, ahogy szétterjed a testemben.
-          Tudod szerintem nem szép dolog az, amit az öcsém tett, de valamilyen szinten megértem. Csak óvni akart téged. Látszik, hogy még mindig érez valamit irántad. – pont ez az amitől féltem.
-          Ez a baj. Már nem kellene, hogy érezzen még valamit irántam, hisz így csak szenved. – néztem rá Willre.
-          Tudom, hogy te rendes lány vagy, de ha nem szereted, akkor ez ellen nem lehet tenni semmit.
-          Én annyira sajnálom. – hajtottam le a fejem. - Nem akartam neki fájdalmat okozni.
Will átkarolt és én szívesen bújtam az ölelésébe. Ez sokkal másabb volt, mint Edwardé, hisz őt szerelemmel szerettem és úgy is öleltem meg, viszont Will olyan mint a bátyám így tőle egy ilyen ölelést is kaptam.
-          Előbb-utóbb talál valakit, aki viszont fogja szeretni. – mondta - és akkor majd csak egy nagyon jó barátja leszel. Ebben biztos vagyok, hogy ez így lesz, nincs miért aggódnod.
-          Köszönöm bátyó. – mosolyogtam rá. – Lemegyünk? – kérdeztem. Remélem, hogy most egy darabig nem fog fájni semmim sem.
-          Persze menyünk. Mondta majd elindultunk lefelé. Amikor lefelé mentünk beszédet halottunk.
-          Jaj, annyira összeilletek. Nem is értem, hogy miért nem kérted meg Tanya kezét Edy. – mondta Irina, amitől azonnal megtorpantam a lépcsőn. A többiek is hallották, hogy jövünk.
-          Bella jól vagy? – kérdezte Will.
-          Igen, persze – mosolyogtam rá, de ez közel sem volt igazi mosoly. Belül nagyon fájt. Miért pont most?
-          Tényleg Edy, már nagyon régóta járunk. Vagy talán nem szeretsz? –kérdezte és mindenki Edwardra nézett. Edward rám nézett, de én azonnal lesütöttem szemeimet.
-          De, szeretlek. – mondta, nekem meg majd meg szakadt szívem ettől a két szótól. Jobb is ez, így legalább amikor elmegyek, lesz neki valaki.
-          Hát akkor meg mire vártok? – kérdezte Irina. Éreztem magamon többek pillantását is, de inkább a konyhába mentem. Odamentem a hűtőhöz, majd kerestem valami emberi táplálékot. Valahogy nem tudtam odafigyelni, hogy mi az, amit kivettem csak fogtam, betettem a mikroba, megmelegítettem, majd elkezdem enni.
Vajon Edward elveszi Tanyat? Én azt képtelen lennék végignézni. Már a gondolat is fáj. Nem tudom, hogy hogyan fogom elengedni Edwardot, de annyit biztosan tudok, hogy fájdalmas lesz. Gyorsan végeztem az evéssel majd reménykedve benne, hogy már nincsenek a nappaliban kimentem hozzájuk. Carlisle éppen akkor lépett be a nappaliba Eleazarral a nyomában.
-          Bella, neked még feküdnöd kellene – nézett rám Carlisle.
-          Én mondtam neki, de erősködött, hogy jól van – mondta Will.
-          És ez így is van – majd leültem Kate mellé a kanapéra. Esme odament Carlislehoz és megcsókolta.
-          Beszélnünk kell. – szólalt meg Carlisle.
-          Valami baj van? – Kérdezte rögtön aggódva Esme.
-          Nem nincs semmi baj. Üljünk le – mondta, majd mindenki helyet foglalt.
-          Ma a korházban az egyik indián megkeresett.
-          Mi? A korházban? De ugye nem bántott senkit sem? – kérdezte Carmen.
-          Nem. Nem bántott senkit. Azért keresett meg, mert lenne egy kérése hozzád Bella, és pár percen belül itt is lesznek. – Nagyon meglepődtem, hisz miért szeretnének velem beszélni, ráadásul kérni valamit?
-          Mi? Hogy azok a mocskos kutyák idejönnek? Nagyon jó, most mindennek kutya szaga lesz. – Kezdett el vinnyogni Tanya.
-          Ha valami nem tetszik, el lehet menni. – néztem rá.
-          Te nekem ne magyarázz. Semmi jogod nincs ebben a házban parancsolgatni. – nézett rám vérben forgó szemekkel.
-          De nekem már van jogom téged elküldeni. – Állt fel Rosalie. – Úgyhogy ha valami nem tetszik, el lehet menni – mondta neki azt, amit én. Tanya éppen válaszolt volna, amikor kopogtattak, így a’ helyett hogy beszélt volna, felpattant majd már fel is ment, Irina meg utána. Carlisle kinyitotta az ajtót, ezzel beengedte a farkasokat. Nagy nehezen felálltam, mert a fájdalom kezdett visszatérni.
Feléjük léptem, de a szemem sarkából láttam, hogy Jane is szorosan mellettem van. Figyelmeztetően rá pillantottam, majd mikor már nem követett, folytattam utamat. Az egyik férfi előrébb lépett, majd megszólalt.
-          A nevem Sem Urly – mondta majd kezet nyújtott felém. Elfogadtam a felém nyújtott kezét.
-          Engem Isabella Volturinak hívnak, de szólíts csak Bellának – mondtam kedvesen.
-          Ők itt pedig Embry, Paul, Quil, Jered és Jacob, de vele már találkoztál. – Mutatott végig a mögötte álló embereken. Mindegyikőjük szinte ugyan úgy nézett ki. Mindegyik magas, izmos, rézbőrű és fekete hajú, és mindegyiken ugyanolyan tetoválás van, csak az arcuk más, de az is kis mértékben különbözik
-          Igen. Vele már volt szerencsém találkozni. – mondtam mosolyogva, majd elindultam feléjük. Most már nem csak Jane fejezte ki nemtetszését hanem Ien, Dave, Will, Emmet, Jasper és Edward is felmorgott, de nem törődve velük tovább haladtam a farkasok felé.
-          Örülök, hogy megismerhetlek titeket. – mosolyogtam rájuk. Tudom jól, hogy haragudnom kellene rájuk, de tudom, hogy senki sem hibás. Jacob furcsán és egyben megdöbbenve nézett rám. Éreztem, hogy kezd egyre jobban fájni a hátam, de inkább mélyen elfojtottam magamban.
-          Úgy tudom, hogy szeretnétek kérni tőlem valamit. - Néztem Semre.
-          Igen. Ez így van. Tudom, hogy nincs jogunk tőled bármit is kérni azok után, ami történt de ez igen fontos lenne.
-          Még van képetek idejönni és kérni valamit Bellától azok után, hogy az egyikőtök majdnem megölte?- Halottam meg Ien hangját.
-          Ien, kérlek. Én is eltudom dönteni hogy mit szeretnék. – Mondtam a vállam felett hátra sem nézve.
-          Kérlek, folytasd. – Néztem ismét Semre.
-          Nos, arról lenne szó, hogy Lili nagyon aggódik érted. Egész éjszaka nem tud aludni és rossz álmok gyötrik, mert attól fél, hogy bajod esett.
-          Ami igaz is. – hallottam meg Emmettet, de oda se figyelve beszéltem tovább.
-          Szegény, nagyon sajnálom. Tehetek érte valamit?
-          Ami azt illeti meg szerettünk volna kérni, hogy ha lehetséges, akkor gyere el arra a rétre, ahol tegnap voltatok, hogy Lili láthassa, hogy semmi bajod. – mondta Jacob.
-          Mi? Szó sem lehet róla. – Pattant fel hirtelen Edward. Jól esik, hogy aggódik értem, de tudom, hogy el kell mennem a rétre. Nem szeretném, ha Lili miattam aggódna.
„ Edward kérlek. Majd én eldöntöm, hogy mi jó nekem.”
„Nem Bella. Mi van, ha megint bajod esik?”
„De nem fog. Kérlek, bízz bennem.”
„Én nem benned nem bízom, hanem bennük.” – pillantott a farkasok felé.
„És ha te is eljössz velem?”
„Úgy sem szívesen egyezem bele, de valamivel jobb” - A mi kis gondolatbeszélgetésünket értetlenül figyelték a többiek.
-          Rendben elmegyek veletek, de csak akkor, ha jöhet velem valaki.
-          Persze nyugodtan.
-          Edward, Emmett eljönnétek velem? – kérdeztem feléjük fordulva. A két fiú csak bólintott. Már éppen indultunk volna amikor, Ien megszólalt.
-          Bella én is veletek szeretnék menni.
-          Köszönöm Ien, de elég lesz Emmett és Edward. Négyen már túl sokan lennénk.
-          Akkor had menjek az egyikük helyett. Mondjuk Emmet itthon maradhatna.
-          Nem Emmett erős és jól jön az ereje.
-          Akkor meg Edward helyett. Nem is értem, hogy miért pont őt akarod vinni. – Mondta Ien gúnyosan. Kezdett felmenni a pumpa. Nem értem Ient mostanában, olyan furcsán viselkedik.
-          Ien, azt mondtam nem. Mit nem lehet ezen megérteni? Emmett meg Edward jön és kész.
-          Mehetünk – fordultam oda a farkasokhoz. Már majdnem kiléptünk az ajtón, amikor Carlisle szólalt meg.
-          Kérlek Bella, óvatosan. Még nem vagy olyan erős és ne terheld túl magad. Ti meg figyeljetek rá. – Fordult a két fiú felé. Jól esik, hogy Carlisle aggódik értem. Olyan mintha az apám lenne. A fiúk csak bólintottak majd végre elindultunk. A farkasok mellettünk jöttek persze farkas alakban. Emmett a jobb oldalamon futott, míg Edward a balon. Éreztem a vállamban a fájdalmat. Kellet volna morfiumot kérnem Carlisletól.
-          Tudod, kemény vagy hugi – mosolygott rám Emm.
-          Köszi Emmet. – mondtam vigyorogva majd tovább haladtunk. Már egy kicsit kezdtem fáradni, de ezt nem mutattam ki. Szerencsére pont megérkeztünk a tisztásra, ahol már ott volt a hat farkas és egy fiatal lány, aki Lilit fogta a kezében. Amint megláttam boldogság járt át, hogy újra láthatom. Közelebb mentünk. Lili elkezdett felém nyújtózkodni.
-          Bejja – mondta majd elkezdett ficánkolni a lány karjaiba.
-          Bella ő itt a feleségem, Emma – mutatott Jacob a lányra, aki Lilit fogta. Nem nézett ki többnek 25-nél.
-          Szabad? – kérdeztem Emmát. Ő Jacobra nézett, aki csak bólintott, majd Emma újra rám nézett és csak bizonytalanságot láttam a szemeiben.
-          Biztos lehetsz benne, hogy nem fogom bántani. – Mondtam neki kedvesen, amire ugyan bizonytalanul, de odaadta Lilit. Furcsa meleg érzés járt át, hogy a kezemben foghattam. Vajon milyen lenne, hogyha nekem is lenne egy gyerekem Edwardtól. Mástól nem is tudnám elképzelni. Az ő gyönyörű haját örökölné és a tökéletes arcát. Állj Bella hova gondolsz?
Miután megfogtam, kicsit arrébb vittem, majd letettem a fűbe és én is leültem mellé.
-          Uje nem esett szemmi bajod?
-          Nem, nincs semmi bajom. – Mondtam mosolyogva.
-          Milyen szép ruhád van. – Törtem meg, a beállt csendet.
-          Köszi. – olyan aranyos. - A tied isz szép.
-          Köszönöm. És mond csak, mi a kedvenc játékod? – próbáltam vele beszélgetni.
-          Van egy macim, amit nadon szejetek. – mosolygott azokkal a gyönyörű szemekkel.
-          Hát, tudod nekünk is van egy nagy macink. – pillantottam hátra Emmettre.
-          Iden, ténjeg olyan, mint egy nad maci. – Mondta kacagva. A többiek csak csendben figyeltek minket, de azért ők is elmosolyodtak. Edwardra pillantottam, aki pont engem nézett. Rámosolyogtam, majd visszafordultam Lilihez
-          Sajnálom, de nekünk mennünk kell – Halottam meg Emma hangját. Lili azonnal elszomorodott és én sem voltam másként.
-          De ugye még találkozunk?- kérdezte
-          Hogyha anyukád és apukád megengedi, akkor igen- mondtam majd rámosolyogtam.
-          Apa uje találkozhatunk?
-          Persze kicsim. – válaszolt Jacob majd felvette Lilit, majd át adta Emmának. Én is felálltam, de bele is nyilallt a vállamba a fájdalom. Lili és az anyukája elmentek. Ameddig csak láttam Lilit integettem.
-          Szeretnék bocsánatot kérni, amiért bántottalak. – mondta Jacob – Nem kellet volna rögtön rád támadnom.
-          Ugyan semmi baj, már mondtam. Én is ugyan ezt tettem volna. De tényleg találkozhatok még Lilivel? – néztem rá reménykedve.
-          Persze, nagyon megkedvelt téged.
-          Igen én is őt. Olyan tündéri. Remélem, hogy most már majd tud aludni.
-          Biztosan.
-          Bella most már ideje mennünk. Pihenned kell. – mondta Edward, majd odajött mellém Emmettel együtt.
-          Köszönöm, hogy eljöttél és megnyugtattad Lilit.
-          Ugyan, örülök, hogy láthattam, és hogy segíthettem. – mondtam, majd miután elköszöntem már indultunk is a Cullen ház felé.
Még csak pár másodperce futottunk, amikor a vállamba hasított a fajdalom és kénytelen voltam megállni. Amint a fiúk észrevették ők is megálltak.
-          Hugi, minden rendben? – kérdezte Emmett.
-          Semmi baj, mindjárt mehetünk is tovább – mondtam.
-          Nem, majd én viszlek – nézett rám aggódva Edward, majd közelebb lépett.
-          Nem kell, tudok egyedül is menni… - tiltakoztam azonnal.
-          Ne tiltakozz, kérlek – mondta, majd közelebb lépett és a karjaiba vett, és én örömmel bújtam az ölelő karok közé, majd mélyen beszippantottam csodás napfény illatát.
„Köszönöm.” - üzentem neki gondolatban, miközben újból elindultunk.
-          Öcsipók, engem nem akarsz vinni? – kérdezte Emmett kaján vigyorral.
-          Bocs, Emm, de most nem.
-          Nemááár. Fontosabb Belluska, mint én? - Edward rá nézett, majd rám.
-          Hát tudod… igen, egy kicsit szívesebben tartom őt a karjaim között, mint téged – kacsintott rám Edward. Emmett, duzzogva motyogott valamit, amin mi csak jót mosolyogtunk Edwarddal. Ekkor megérkeztünk a házhoz.

9 megjegyzés:

  1. Azta! Ez nagyon aranyos feji volt. Szegény Bella... Tanya.. arra nem lehet mit mondani
    Ien meg tényleg nagyon furán viselkedik.
    Siess a kövivel
    Puszi:Renée

    Boldog Új Évet!

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nagyon nagyon tetszett. Tanya egyre jobban idegesít...Örülök hogy megoldódott a helyzet Bella és a farkasok között. Emmett megint hozta a formáját :D:D rá mindig lehet számítani!
    Nagyon várom a kövit!
    Netty

    VálaszTörlés
  3. Szia Beky!
    Ügyi vagy. Ez a feji tetszett eddig talán a legjobban.
    Kicsit sajnálom Bellát, de örülök, hogy nem hagyja magát és a sarkára áll.
    Tanyát ki nem állhatom, örülnék ha már nem lenne itt. De azt csak te tudhatod, hogy mikor megy el. Remélem minél előbb.
    Ien is elég furcsa, miért kell neki beleszólnia mások dolgába. Inkább foglalkozna mással.
    Ügyes vagy barátnőm, jó irányba fejlődsz! :D
    Csak így tovább. Én szurkolok! :)

    VálaszTörlés
  4. szia :)
    Ez nagyon cuki fejezet volt , sajnálom Bellát mert végig kelet hallgatnia azt a beszélgetést Edwardról ás Tanyaról :(
    nagyon tetszett várom a folytatást
    Szuper bulit kívánok
    pusszancs

    VálaszTörlés
  5. Hali!
    Juhé Nadon teccett a fejezeeeet :))) :D Nah szal nagyon jó volt :( Szegény Bella azért sajnálom bár igazából magának köszönheti ezt a furcsa helyzetet:/ Nem tudom mi lesz és hogy lesz de nagyon várom a folytatást:))))))))

    VálaszTörlés
  6. Szia!

    Nagyon jó feji lett. Nem értem Ien miért viselkedik ilyen furán. Viszont azt remélem Aroék nem bántják a farkasokat. Bár most haragszom rájuk, amiért bántották Bellát, de hát Jacob mégiscsak a lányát védte. A kis Lili nagyon aranyos.
    Azt pedig nagyon remélem,hogy Edwardnak lesz annyi esze, hogy nem veszi el Tanyat.
    Siess a kövivel. Már kíváncsi vagyok a folytatásra.
    Puszi:Rosalice

    VálaszTörlés
  7. Szia Beky!

    Először is nagyon tetszik a törid és a feji is szuper lett.
    Sajnálom Bellát, hogy végig kellett hallgatnia Irina és Tanya győzködését arról, hogy Edward miért nem kéri meg a kezét.De igazából ő kérte Edwardot,hogy ne hagyja el Tanyat viszont remélem észhez tér. Nagyon tetszik, ahogy megformáltad Roset.Örülök neki,hogy itt jól kijönnek Bellával.
    Kíváncsian várom a következő fejezetet.
    Hope

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm mindenkinek a komit.
    Nagyon örülök neki hogy eddig ennyien írtatok habár örülnék még komiknak de nem vagyok telhetetlen.
    Bella valóban ezt kérte de csak, hogy Edwardnak jó legyen. Edward viszont nem bolond tudja, hogy mit akar és azt meg is valósítja reméljük. :)

    Szeretnék mindenkinek boldog újévet kívánni és jó bulizást.
    Legyetek jók :) :)
    Puszi Beky

    VálaszTörlés
  9. Szia Beky!
    Ez a fejezet nem csak az eddigi leghosszabb, hanem a legjobb is, nem mintha a többi nem lett volna jó, csak ez annyiban volt a részemről 'kedvesebb', hogy Edward végre kimutatja valamilyen módon a Bella iránti érzelmeit, valamint azt szeretem még nagyon hogy Rose jól kijön Bellával. Nagyon aranyos volt az a jelenet mikor Bella és a kis Lili beszélgettek, de a legjobb a vége volt mikor Emmett hozta a szokásos formáját :) siess a kövivel.

    Nagyon boldog új évet kívánok neked, jó horrorozást és csajos estét.
    Puszi

    VálaszTörlés