hétfő

18. Fejezet

Sziasztok!
Lehet, hogy haragudni fogtok, hogy ismét ilyen rövid lett a fejezet, de ennek több oka is van.
Egyik az, hogy pénteken lesz a szalagavatóm, amit hihetetlenül várok és sokat kell arra próbálni. A második oka az még egyenlőre  TITOK, de nemsokára kiderül és remélhetőleg örülni fogtok neki. Ja és oldalt szavazzatok, hogy kinek a szemszögéből írjam a kövi fejezetet. :) :) 

Legyetek jók, jó olvasást!
Puszi Beky










18. Fejezet.

Lágyan és gyengéden csókolt pont úgy, ahogy azt már oly régóta elképzeltem. Akkor, amikor elmentünk a szüleimmel innen, álmodni sem mertem volna róla, hogy valaha is újra látom a Cullenéket és, hogy majd egyszer Edward szorosan ölelve magához csókol.
Elszakadtam tőle és a szemébe néztem.

-          Szeretlek. – mondtam azt a szót, amit éreztem. Teljes szívemből szerettem és bármit megtettem volna érte és éppen ezért fogom elhagyni.

-          Én is szeretlek. - ölelt, meg míg én a fejemet a mellkasára tettem.

Már itt vagyok egy hete. Az idő pereg és nincs elég ahhoz, hogy kitudjam, rendesen élvezni. Tudom, hogy egyszer vissza kell mennem és már soha nem jöhetek, úgy azzal a tudattal vissza, hogy talán Edward párja lehetek valaha, s ezt mi sem igazolja jobban, mint az hogy Tanya szeretné, ha elvenné. Tudom, hogy Edward jobbat érdemelne, mint Tanya, s mint én. De hiszek abban, hogy egy ilyen jó „embernek”, mint Edward a sors ad egy olyan párt, aki méltó rá.

-          Min jár az az édes buksid? – kérdezte kedvesen.

-          Csak azon, hogy már egy hete itt vagyok, már nincs olyan sok időm és vissza kell, hogy menjek Volterrába. – mondtam azt, amin valójában gondolkodtam. Éreztem, hogy Edward teste alattam megkeményedik és egy morgás jött ki a száján. Felültem majd rá néztem. Nagyon jól tudom, hogy most mire gondol, és ez nem azért van mert olvasok a gondolataiba.

-          Nem. Nem engedem, hogy elmenj. – mondta és a szemei elszántságról tanúskodtak.

-          Tudod jól, hogy úgy is el fogok menni. Jobb lenne, hogyha ezt a hátralévő egy hetet nem úgy töltenénk el, hogy veszekedünk. Én nagyon szeretlek és meg kell értened, hogy pont ezért megyek el. – mondtam. Láttam a szemeiben, hogy még mindig nem tetszik neki és ellenkezne, de egy csókkal beléfojtottam a szót.

Ez a csók szenvedélyes volt. Mindketten tudtuk, hogy igazam van.
Edward az ágyra döntött, majd felém feküdt és elkezdte simogatni az oldalamat, keze betévedt a pólóm alá. Ahol bőrömet érintett forró lett. Egyre vadabbul csókolt, míg én hátát simogattam.

-          Megjöttünk. – halottam meg Alice hangját, most örültem is neki. Ha ő nem jön, akkor tovább mentünk volna, ami még kicsit korai és nem is itt így szerettem volna. Edward gyorsan szedte a levegőt, úgy ahogy én is.

-          Menned kell. – mondtam, amire ő csak bólintott majd még egy csókot nyomott a számra és már ment is. Épp hogy kiment az ablakon, amikor kopogtattak. Körülnéztem gyors az ágyon, hogy maradt e valami nyoma annak, hogy Edward itt volt nálam, de nem így egy gyors. Szabadot rebegtem el, majd már nyílt is az ajtó, ahol Esme lépett be.

-          Nem akarok zavarni csak azt szerettem, volna megkérdezni, hogy minden rendben volt, amíg mi elvoltunk?- kérdezte kedvesen.

-          Igen minden rendben volt. És a vásárlás hogy ment? – kérdeztem. Esme beljebb jött, majd leült az ágyra.
-          Ismered Alicet. Szeretem, de azt is tudom, hogy néha túlzásba tudja vinni a vásárlást. De hogyha ő ezt szereti, akkor én nem fogok ellenkezni vele. – mondta és teljesen olyan volt, mint egy igazi anya. Bármit megtenne azért, hogy boldogok legyenek a gyerekei.

-          Igen tudom Alice már csak Alice. Emlékszem, amikor kicsi voltam állandóan ő és Rosalie ölöztettek. – mosolyodtam el az emlék hatására. Esme csak mosolygott ezen és láttam a szemében azt, amikor visszaemlékszik.

-          Esme! Carlisle itthon van?

-          Igen persze. Csak nem fáj valamid? – kérdezte rögtön aggódva.

-          Nem, csak megszeretném kérdezni hogy holnap már mehetek e iskolába. – mondtam, amire csak elmosolyodott.

-          Gyere, megkeressük, azt hiszem, hogy az irodájában van. – mondta miközben felálltam.

Miután megtaláltuk Carlislet az irodában, elmondta, hogy mehetek iskolába, mert úgy néz ki, hogy most már nem lesz semmi baj a sérüléseimmel, de azért még vigyázzak. Mosolyogva léptem ki az irodából, ahol Edwarddal találtam szemben magam. Rámosolyogtam, majd egy csókot nyomtam ajkaira és meg sem várva reakcióját lementem a nappalaiba, ahol ott volt Carmen és Eleazar. Odalépkedtem hozzájuk, amire rám pillantottak.

-          Nem zavarok? – kérdeztem

-          Nem, dehogy is, ülj csak le. – Mondta Carmen, amire én le is ültem.

-          Tudjátok arra gondoltam, hogy mi még nem is beszélgettünk, és ha van kedvetek, persze ha nem szeretnétek…

-          Ugyan ne butáskodj már én is szerettem volna veled beszélgetni. – mondta Eleazar. – Tudod nagyon régen még én is a Volturiban voltam. Ott ismerkedtem meg Carlislével. Akkor Aro nagy kincsnek tartott a képességem miatt és többször hasznára is voltam.

-          Igen Aro mesélte, hogy közéjük tartoztál egy ideig, aztán egy napon úgy döntöttél, hogy inkább családot alapítasz. Aro azt is említette, hogy majd el szeretne látogatni hozzátok. – mondtam, amire láttam, hogy igen csak meglepődtek – Ne ijedjetek meg, nem akar semmi rosszat.

-          Aro csak nagyon ritkán jön el Volterrából, ha nagyon szükséges, nem? – Kérdezte Carmen.

-          Ami azt illeti Aro rengeteget változott azóta, hogy Bella velünk él. Először számomra is hihetetlen volt, hogy Aro megváltozott és ne embervéren éljen, de végül mégis megtörtént. Bella az a vámpír, aki ráébreszt mindenkit arra, hogy nem kel embert ölni ahhoz, hogy nagyhatalmú legyen. – mondta Jane.

-          Én nem gondolom úgy, hogy miattam tette. Talán csak az az én érdemem, hogy megmutattam neki azt, hogy az állatvér nem gyengít le, de az a saját maga érdeme, hogy átváltott. – mondtam és ezt valóban így gondoltam. Senkit nem lehet pusztán rávenni semerre, ha az illető nem akarja.

-           Aro félelmetes a vámpírok világában és mindenki azt hiszi, hogy a Volturi szívtelen és senkinek nem kegyelmez, de ez nem így van. Az, aki csak egy-két hónapot is eltölt ott, rájön, hogy talál a legnagyobb családi kötelék, amit valaha látott. Természetesen mindenki tiszteli a három vezért és bármit megtesznek, amit parancsolnak, de nem azért mert meg vannak félemlítve. Aronak is vannak hibái, de ezek mind abból erednek, hogy akiket szeret azokat túlzottan is próbálja megvédeni.

-          Igen ezt már tapasztalhattuk - mosolyodott el Eleazar. 

-          Valóban.

Még beszélgettünk a Volturiról, meséltek magukról is, majd felmentem a szobámba. Elővettem a párnám alól a képet, amin én vagyok még kisbaba koromban, ahogy a szüleim a kezükben fognak. Az emlékek megint előjöttek. Vajon milyen életünk lehetne, ha még mindig élnének? Talán akkor is találkoztam volna a nagybácsikáimmal? Apa elmondta volna? Annyi kérdés, amire választ nem kapok. Gondolataimból egy kopogás zavart meg, majd Alice lépett be rajta.

-          Szia, nem zavarlak?

-          Szia, dehogy is. – mondtam

-          Köszönöm, hogy elintézted azt, hogy Edwarddal kettesben lehessünk. –mondtam. Valóban hálás voltam érte, hisz olyan ritkán lehetünk együtt.

-          Ugyan, nem kell megköszönnöd, szívesen tettem. És mi volt? Mesélj. – Nézett rám kíváncsian. - Tudod elég rossz, hogy nem látlak téged, már megszoktam, hogy mindig mindenkit látok.

-          Hát hogy úgy mondjam nem igazán beszélgettünk. – mondtam mosolyogva.

-          Ezt csak nem úgy érted, hogy…

-          Nem, dehogy is, nem. Mármint ne érts, félre szeretem Edwardot, nagyon is, de még korai lenne és én… én még… hát szóval… érted. – mondtam akadozva. Számomra ez elég kínos.

-          Te még soha?- kérdezte kidülledt szemekkel.

-          Nem én még soha.

-          De hát ott volt neked Ien.

-          Tudom, de ő mindig megértett és a Volturiban minden más.

-          Értem. Ne aggódj, Edward szeret, nagyon is és vár ameddig kell, én már csak ismerem. No meg Jasper is érzi az érzelmeit. Amikor a közelében van, szegénykém mindig kikészül, annyira intenzívek az érzelmei.

-          Akkor még jó, hogy az enyémeket nem érzi. – Alice ezen csak mosolygott.

-          És hogy sikerült a vásárlás?- kérdeztem kíváncsian.

-          Nagyon jó volt. Tanya kicsit ki volt akadva, hogy Edwardot elküldtem, de végül a végére lenyugodott és inkább Davvel beszélgetett. – Ezen kicsit meglepődtem, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget.

-          Alice, te ugye látod a jövőt – mondtam, habár ez inkább volt kijelentés, mint kérdés. Alice csak bólintott. Nem tudom, hogy meg merjem e kérdezni hisz én akarom, hogy a jövöm, olyan legyen, mint amilyennek elhatároztam. De mégis úgy érzem, hogy tudnom kell. - Az én jövőmet nem látod, ezt tudom, de Edwardét igen, és azt is tudom, hogy Tanya úgy mond megkérte Edwardot arra, hogy vegye el. – láttam Alice arcán, hogy kezdi sejteni, hogy mire, gondolok. – Kérlek, csak annyit mondj, hogy Edward meg fog nősülni? – Kérdeztem és félig már meg is bántam, de tudom, hogy ha igen akkor egy részem boldog lesz, hisz ő is az, és nekem csak ez számít.

Gondolnom kell arra, hogy mi lesz a jövőben és az én jövőm nem veszélytelen nem sodorhatok bele egy családot csupán, csak azért mert boldog akarok lenni. Talán ez a sorsom. Talán mindennek így kel lennie. De a szívemben van még egy kis remény, hogy talán én is lehetek boldog. Várakozón néztem Alicre, aki igen csak nem akart válaszolni, majd végre száját kinyitotta és halkan csak egy szót suttogott.

-          Igen. 




Na hogy tetszett a vége?  Írjátok meg komiban, de ne haragudjatok (annyira) ezért a válaszért Alicetől :) :) :)

8 megjegyzés:

  1. Szia Beky!! Én nem haragszom (annyira) ezért a befejezésért, de remélem hogy Alice valami trükk folyamán mondta ezt, vagy rosszul lát. Egyébkén nagyon nagyon tetszik ez a fejezet is. Főként annak örülök hogy Tanya nem szerepelt benne, csak említés képen. Szurkolok, hogy jól sikerüljön a Szalagavatód, de ami a legjobb hogy ott is leszek és látni fogom <3 IMÁDLAK, nagyon ügyes vagy, csak így tovább
    Puszi: Diki

    VálaszTörlés
  2. hogy lehet valaki ilyen gonosz??
    na jó nem...de akkoris :)
    amúgy imádtam :D
    remélem jó lesz a szalagavatód! :)
    nagyon ügyi vagy :D
    puszi

    VálaszTörlés
  3. Beky áááááááá nemár olyan hamar vége lett! De nagyon jó nekem nagyon tetszik elhiheted.Alig várom a folytatást. Remélem minél előbb lesz. Nagyon ügyes vagy és egyre több önbizalmad van.Énrám számíthatsz és remélem a véleményeim is segítenek.MOST CSAK ANNYIT MONDOK NAGYON JÓ!!

    VálaszTörlés
  4. szia :)
    nagyon jó lett a feji és kíváncsin várom, hogy Bella erre mit lép, de szerintem Alice nem látott mindent, mert szerintem Bellat fogja elvenni, csak azt ő nem látja, így meg csak bekavar a kapcsolatukba, de ez csak az én véleményem
    várom a kövi fejit
    pusszancs

    VálaszTörlés
  5. Szia Bekym!
    Nagyon nagyon jó lett a fejid! Alig várom a folytatást, remélem Alice ezzel a kijelentésével arra utalt amire gondolok. :)
    Az elején Bella és Edward nagyon édik voltak. Remélem ennek még lesz folytatása!
    A szalagavatód miatt pedig szurkolok, hogy legyen legalább olyan jó mint nekem! :D <3 péntek <3

    VálaszTörlés
  6. Hali!
    Hmm úgy néz ki ebben a történetben nem Ed komplikálja túl a dolgokat hanem Bella :D Jaj ezt a párost ki kellene találni :s Hmm Alice válasza elgondolkodtatott... és gondolom Bella rosszra gondol bár ki tudja (rajtaqd kívül) hogy kiknek is lesz esküvője :D De lehet én gondolom rosszul :) MInden esetre várom a folytatást:) Kcsit most szomorú vagyok :( de nem baj :)

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Én most olvastam el az egész eddigi történetet. És egyszerűen IMÁDOM!!!
    Már alig várom a kövit!
    Gondolom most Bella elkezdi majd még jobban kombinálni a dolgokat... De remélem Ed Bellával fog összeházasodni és nem Tanyával. Egyszerűen ki nem állom azt a csajt. :S
    Kövit akarok!!! És remélem szép hosszú lesz! ;)
    Puszi, Orsy

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm Diki a komit.
    Örülök, hogy tetszett. Hát tudod kellenek ilyen emberek is a történetbe hogy a vége még szebb legyen. Köszönöm de te is ott leszel és majd meggyőződhetsz róla hogy hogy sikerült.

    Köszönöm Lindus neked is a komit.
    Néha gonoszan is kell lennem. :)
    Én is nagyon remélem, hogy jó lesz és köszönöm.


    Kedves névtelen :) :)
    Köszönöm a komit és örülök, hogy ennyire tetszett. Már elmondtam a fejezet elején, hogy miért lett ilyen rövid, de a következőt hosszabbra fogom írni. Tudom, hogy számíthatok rád és sietek.

    Köszönöm a komit Timi.
    Lehet, hogy igazad van, de ezt csak később tudjátok csak meg. Alice nem feltétlenül be akar keverni, de erre is majd rájöttök. :)

    Kedves Lexy
    Nem tudom, hogy mire gondolsz de meglehet és biztos vagyok benne, hogy ugyan úgy fog sikerülni mint neked :) <3


    Ati
    Cek ennyit írok: Bízz jobban a véleményedbe :) :) :) És köszönöm a komit :)

    Kedves Orsy.
    Nagyon örülök hogy tetszik és,hogy szerény kis blogora találtál. Minden egyes olvasót szívesen várok. Én is pont így vagyok vele. Sietek a kövivel és hosszút fogok írni.

    Köszönöm mindenkinek a pipákat is és a komikat is. :)

    Puszi Beky

    VálaszTörlés