vasárnap

14. Fejezet


14. Fejezet.

Bámultam a tengert mely most vadul hullámzott. Nem tudtam eldönteni, hogy mégis mit csináljak. Szívem szerint odabújtam volna hozzá, hogy megcsókoljam, de az agyamban ott villogott a lámpa a piros felirattal, hogy nem szabad.


-          Kérlek, legalább azt mondd meg, hogy miért? Hisz szeretsz. Vagy talán nem is szeretsz csak mondtad? – hallottam meg bársonyos mégis csalódott hangját
-          Nem, én szeretlek, de nem lehet, hisz már mondtam. Neked ott van Tanya. – néztem rá
-          Én viszont azt mondtam, hogy nem érdekel Tanya.
-          Edward kérlek, értsd meg. Nem jöhetek csak úgy ide és tehetem tönkre mások életét, még akkor, sem ha szeretlek. – mondtam miközben megfogtam az arcát és szemeibe néztem.
-          Akkor legyünk együtt titokba. – mondta. Meglepett ezzel a kijelentésével.
-          Képes lennél miattam hazudni a családodnak? – kérdeztem szemeibe nézve.
-          Igen, érted bármire képes lennék. – a szemei nem hazudtak, láttam benne a szerelmet és az elszántságot.
-          Nem lehet. – mondtam lehajtott fejjel.
-          De lehet –mondta, majd megcsókolt. –Kérlek. – Nem tudtam dönteni. Én, aki mindig tudom, hogy mi a helyes és mit kell cselekednem, most mégis döntésképtelen voltam.
-          Nem kérhetem ezt tőled. – hangom szinte csak suttogás volt, de mégis meg halotta.
-          Nem kéred. Én szeretném.
-          Nem tudom, hogy mi lenne a helyes. – hajtottam le a fejem. – Kérlek, had gondolkodjak. – mondtam.
-          Rendben, de kérlek a szívedre hallgass. – mondta, majd fel állt és elment. Hosszú órákon keresztül gondolkodtam, miközben a tengert néztem, végül megszületett a döntés. 

Felpattantam a földről, majd futásnak eredtem. Éppen a rétünk mellett mentem el, amikor egy kislányt láttam meg.   Vajon mit kereshet ilyenkor egyedül az erdőben, hogy lehetnek ilyen felelőtlen szüle?. Lassan emberi tempóban mentem oda hozzá, nem akartam megijeszteni.


-          Szia!- szóltam hozzá kedvesen, amire rám nézett. Gyönyörű zöld szemei voltak, melyben még ott volt a gyermeki csillogás, a gondatlanság, kíváncsiság és talán egy kicsi félelem is.
Barna haja egyenesen lógott apró vállaira.
-          Csókojom. – mondta kicsit pöszésen, amitől csak még aranyosabb lett. A kezében egy plüss bárányt szorongatott. Közelebb lépkedtem hozzá, reménykedve, hogy nem ijed meg tőlem.
-           Hát te miért vagy itt? Hol vannak a szüleid? – guggoltam le hozzá.
-          Nem tudom. – mondta bánatos szemekkel. Megszakad az ember szíve. Olyan ártatlan és elveszett volt.
-          Felvehetlek? - kérdeztem meg, miközben felé nyújtottam a kezemet. Egy aprót bólintott, majd kezeim közé jött, hogy felvehessem. Meleg teste hozzám simult. Elindultam vele ki az erdőből egyenesen a rét felé.
-          És mond csak mi a neved? – kérdeztem, majd a szemébe néztem.
-          Lili Black – hogy lehetnek ilyen felelőtlen szülei? Ha nekem lenne gyerekem, akkor biztos, hogy minden egyes percben vigyáznék rá. Nagy kincs egy gyerek.
Bármit megadnék, hogy legyen egy gyerekem, aki Edwardtól van, de mikre gondolok én.
-          Ész a nénit, hogy hívják? – dallamos hangja hatolt be a füleimbe ezzel is megszakítva álmodozásomat.
-          Bella. – mondtam rámosolyogva. Elmosolyodott arca két oldalán egy–egy gödröcske jelent, meg ezzel bájosabbá téve.
-          Nadon szép név - mondta.
-          A tied is. – észre sem vettem, hogy már a réten vagyunk. Hírtelen velem szemben egy rézbőrű alak jelent meg. Dühös és egyben aggódó szemekkel nézett felénk. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy melyikünk az, akit félt. Terméseztessen a karomban lévő Lili volt az, akit félthetett, de tőlem aztán nem kell, én inkább meghalok, mintsem ezt a csöppséget bántsák.
-          Lili. –mondta a rézbőrű majd elindult felém. Lilit letettem a karomból a hátam mögé, hogyha netalán harcra kerülne, sor meg tudjam védeni és ne essen semmi baja. Azonban Lili elkezdett az idegen felé szaladni. Automatikusan akartam utána rohanni, amikor egy éles fájdalmat éreztem a vállamban, majd már zuhantam is a föld felé. Semmi más nem érdekelt csak az, hogy Lilinek ne essen semmi baja sem. Éreztem a fájdalmat a vállamban a hátamba, majd hangokat is halottam, de azt már nem tudtam megmondani, hogy ki az. Kapálóztam, meg akartam menteni Lilit, nehogy baja essen. A fájdalom elemi erővel csapott le rám és nem tudtam semmit sem az ellen tenni, hogy a sötétség magába ne szippantott volna.


A sötétségben béke volt, nem volt semmi kérdés, amit meg kellett volna válaszolnom. Nem voltak érzelmek sem csak a nagy üresség am körülvett.
Tudtam, hogy nem maradhatok itt, hisz várnak rám a szeretteim, mégis olyan békés itt.
Szemeimet megpróbáltam kinyitni, de nem sikerült. Hosszú próbálkozások után végre nagy nehezen sikerült. A helyen ahol voltam sötét volt. Éreztem, hogy valaki fogja a kezem. Megszorítottam azt. A kéz hideg volt, de szorosan fogta az enyémet, mintha sohasem akarná elengedni.

Fel akartam ülni, de amikor megpróbáltam éles fájdalom nyilallt a hátamba. Hangomat nem tudtam elfojtani így felordítottam. Hirtelen minden beugrott. Edward, a rét, Lili. Vajon mi lehet Lilivel?


Az ajtó hírtelen kivágódott és mindenki beözönlött rajta. Fájt a hátam, nagyon is, de számat csukva tartottam. Jobb, ha nem tudják, hogy mennyire fáj. A tekintetek aggódóan pásztáztak. A kéz, ami eddig a kezemet fogta most eltűnt. Oldalra néztem és Edward elgyötört szemeivel találtam szemben magam. Fájt őt így látnom.
Jane rohant oda hozzám, így kénytelen voltam elszakítani pillantásom Edwardtól.
-          Bella jól vagy? Annyira aggódtam. Ott kellett volna lennem veled és akkor most nem lett volna semmi bajod sem. Engem azért küldtek, hogy vigyázzak rád és kudarcot vallottam. Nem csodálom, ha szólsz Aronak, hogy küldjön valaki mást helyettem, aki jobban vigyáz rád. Sőt tudod mit? Én magam kérem meg rá. – Indult volna az ajtó felé, de megfogtam a kezét.
-          Jane ne mondj badarságokat. Nem kell sehová sem menned. Téged lehet, hogy Aro azért küldött, hogy vigyázz rám, de én ezt nem várom el. Semmivel sem vagyok különb nálatok. Nem számít az, hogy Aro unokahúga vagyok, hisz semmivel nem vagyok jobb/hatalmasabb, mint egy átlag vámpír. Nekem kellett volna jobban odafigyelnem. – mondtam, majd megpróbáltam megint felülni, de ez csak újabb fájdalmat eredményezet. Számat összeszorítottam, hogy véletlenül se tűnjek gyengének.
-          Bella, jobb, ha fekve maradsz. – Jött oda Carlisle és végigsimított a karomon.
-          El kell mennem vadászni, akkor hamarabb, meggyógyulok. – mondtam, majd megpróbáltam felülni, de Jasper termett mellettem hírtelen.
-          Bella, kérlek maradj nyugodtan. Majd én és Emm elmegyünk neked vérért.
-          Bizony hugi. Mit kérsz? Szarvas vagy netán mókus? Tudod azt halottam, hogy a mókusnak nagyon finom íze.
-          Akkor miért nem kóstolod meg? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-          ÁÁ tudod annyira finom lehet, hogy nem akarom előled megenni. – vigyorgott
-          Inkább maradok a szarvasnál. – mondtam, habár sokkal jobb lenne egy oroszlán, de nem akarok válogatós lenni, jó nekem az őz is.
-          Hozzatok hegyi oroszlánt. – mondta Edward, mintha csak halotta volna a gondolataimat.
-          Nem kell, jó nekem a szarvas is. Nem kell miattam olyan messzire mennetek.
-          Hugi érted bármit. – Nevetett Emm miközben rám kacsintott.
-          Nemsokára jövünk. – mondta most Jas. Annyira kedvesek velem. Amire kettőt pislogtam már itt sem voltak.
-          Hol van Lili? Mondjátok, hogy jól van és nem esett semmi baja. – Néztem a család felé.
-           A kislányra gondolsz? – kérdezte Will, amire én csak bólintottam. – Nincs semmi baja. – monda, amitől megkönnyebbültem.
-          A farkasok, akik megtámadtak azt mondták, hogy te rátámadtál a kislányra és, ezért támadtak rád – mondta Dave. Lesokkoltam. Farkasok? Itt vannak olyanok is? De hát a Volturi elpusztította mindet. És hogy én támadtam rá szegény kisgyerekre?
-          Soha nem lennék képes rátámadni senkire sem, főleg nem egy védtelen kislányra. - mondtam és éreztem, hogy elönt a méreg. – Épp hazafelé jöttem, amikor az erdőben megláttam a kislányt, Lilit. Odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy mi a neve. Szegényke azt sem tudta, hogy hol vannak a szülei. Kivittem a rétre, ahol egy rézbőrű férfi állt majd elindult felénk. Féltettem Lilit, ezért ha meg akarna minket támadni a férfi, letettem magam mögé a kislányt, de ő elindult a férfi felé, én meg utána ekkor már csak a fájdalmat éreztem. – fejeztem be a történetet.
-          Megtámadtak téged, amikor mi odaértünk akkor te a földön voltál, a farkasok meg rajtad. Azonnal hazahoztunk.
-          Jobb lesz, ha elmondod Aronak - mondta Ien. Látszott a szemében a harag.
-          Nem, ha ezt megtudja, akkor idejön és megöli mindannyiukat. - mondtam
-          Te még véded is őket? Megérdemelné mindegyik, hogy elpusztuljon. – Mondta már dühösen Edward.
-          Képtelen lennék élni a tudattal hogy valaki miattam halt meg. – mondtam mélyen a szemébe nézve.
-          De hisz majdnem meghaltál miattuk. – kiabált, de mégsem haragudtam rá hisz szemeiben ott volt a bánat a szerelem, a féltés és a harag is.
-          Hála nektek ez nem így történt.
-          Meghalhattál volna. – mondta, majd hírtelen felém hajolt és megcsókolt. Lesokkoltam, de ahogy megéreztem édes ajkai ízét minden kiszállt a fejemből és csak rá tudtam koncentrálni. Keze lágyan simogattam az arcomat.

7 megjegyzés:

  1. szia gratulálok remélem minden farkas elpusztul aroék megölik őket
    puszy

    VálaszTörlés
  2. szia!!!

    Csak gartulálni tudok!!! én azért remélem h meg fogják oldani ezt a problémát is vérontás nélkül :)) csak így tovább Beky!!
    puszi : Hajnesz

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Nagyon jó lett a feji.Nekem nagyon tetszett.
    Remélem Edward és Bella minél hamarabb együtt lesznek.És kíváncsi vagyok mit szólnak a többiek Edward viselkedéséhez.
    A farkasokat bár most nem szívlelem annyira, azért remélem nem esik bajuk.
    Már várom a következőt.Siess vele.
    Puszi:Rosalice

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Imádtam! Nagyon ügyesen megoldottad ezt a helyzetet is. :)
    Itt pedig arra lennék már nagyon kíváncsi, hogy a többiek mit szólnak a csókhoz.
    Siess a kövivel ahogy csak időd engedi, bár tudom mennyi sok dolgod van. Hisz egy cipőben járunk.
    Puszi: Lexy

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm szépen a komikat. :)
    Örülök neki hogy tetszett.
    Valóban sok dolgom van de amit szívesen csinálok arra mindig szakítok időt.
    Edward és Bella között pedig tovább alakulnak a dolgok.
    Nemsokára hozom a következő fejezetet és már alig várom hogy ahhoz is olvassam a komikat.
    Köszönöm Puszi :) :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon tetszik !alig várom a folytatást .Imádom egyszerűen egyszerűen a hajamat tépem mikor vége van és tűkön ülve várom a folytatást!így tovább.

    VálaszTörlés
  7. Szia!

    Nagyon tetszett. Tetszett a kislányos rész. vajon milyen lenne Bella and Edward kislánya vagy kisfiúja? De sajnos mint tudjuk a vámpíroknak nem születhet gyereke.
    Remélem hamar jön a kövi :D

    (K) Szancsu alias Bubi, Nudella

    VálaszTörlés