hétfő

13. Fejezet

Meghoztam a következő fejezetet is. Remélem tetszik, létszíves írjatok komit!!!
Habár sokak számára szerencsétlen szám a 13-as, nekem mégis mindig szerencsét hoz, hisz a szalagavatóm időpontja is 13-ára esik. :)
Remélem, hogy sok komit kapok.
Jó olvasást!
Puszi: Beky

Én nem csokit hoztam nektek hanem egy újabb fejezetet :) :) HO-HO-HO 






13. Fejezet


Életemben nem látta még ilyet, de most a hasamat fogva nevettem, olyan viccesen nézett ki a két fiú. Ha ezt a többiek meglátják...
-          És még viccesnek is tartja... – mondta durcásan Emm, karba tett kézzel. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni a nevetést. Már a hasamat fogtam. Edward mellettem szintén csak nevetett.
-          Bella ez nem vicces. Emm te meg ezért még kapni fogsz. – jegyzete meg Jas.
-          Na, ne legyetek ilyenek. Nagyon aranyososan néztek ki. – mondtam, de a végére már megint nevettem. Oldalra néztem és láttam, hogy Edward is mosolyog, de folyamatosan engem néz. Elkaptam tekintetem róla, mielőtt még a fiúk valamit is észrevennének.
-          Nyugi, jó? De most már menjünk, mert el fogunk késni és még a végén lemarad a ’jónép’ rólatok. – mondtam, majd nevetve mentem le a lépcsőn.
Beszálltam a kocsiba, Edward is így tett, de a két fiú csak ott állt a kocsi mellett és nézett.
-          Ne akarjátok, hogy kényszerítselek. – mondtam komolyan
-          Jaja Belluska, fél kézzel le tudnálak ütni – mondta Emm, amire Edward morgott. Nem értettem, hogy miért.
-          Akkor inkább úgy fogalmazok, hogy ne akarjátok, hogy a „kényszerítő képességemmel” bírjalak rá titeket. – Mosolyogtam rá. Arcáról lefagyott a vigyor, majd inkább beült a kocsiba és elindultam végre.
-          Neked olyan képességed is van? – kérdezte érdeklődve Jasper. A visszapillantóba rá néztem.
-          Igen van, még egy nomádtól vettem el régen. – Mosolyodtam el.
-          És összesen hány képességed van? – Kíváncsiskodott Emmett.
-          Nem akarod te azt tudni - mosolyodtam el ismét, miközben a visszapillantóba rá néztem.
-          Miért annyira sok csak nem lehet… - feltételezte Edward.
-          Te azt csak hiszed... Na meg is érkeztünk. – mondtam.
-          Ilyen hamar? Vezethettél volna egy kicsit lassabban is – mondta Emm fintorral az arcán. Ezen csak nevetni tudtam, de Edward is mosolygott.
-          Na, nyomás. - mondtam.
-          Nem lehetne inkább valami más a feladatunk és akkor most hazamehetnénk áttöltőzni? – kérdezte Jasper.


-          Bocsi, de nem. Most pedig kiszállás – Mondtam, majd kiszálltam. A többiek mind itt álltak a mellettünk lévő szürke Volvónál és kíváncsian néztek. Edward is kiszállt, majd oda állt mellém. Napfény illata azonnal megcsapta az orromat. Várakozóan néztem a kocsi ajtaját, majd végül kinyílt és Emmett szállt ki belőle, míg a másik oldalon Jasper. A többiekre néztem, akik először lefagytak, majd elkezdtek nevetni. A diákok többsége erre felfigyelve nézett felénk és ők is nevetésbe kezdtek, valahogy én sem bírtam megálni, hogy ne nevessek. Jas és Emm durcás arccal néztek. Emmett karba fonta kezeit, fejét lehajtotta. Olyan aranyosak voltak a kis pálcájukkal. Már mindenki, aki kint volt a parkolóba Emmettet és Jaspert nézte. Gondolom a tanárok a nagy gyülekezés miatt jöttek ki, de lehetett látni, hogy nekik is a szájuk sarka meg-megrándul az elfojtott nevetéstől.
-          Hát ez…ez nagyon jó Bella. - Nevetett Kate és a fiuk is. 
-          Na, most megkaptátok. – Nevetett Rosalie is, miközben Alice helyeslően bólogatott.
-          Bella, meddig kell még ebben a hacukában lennünk? – Kérdezte Jas
-          Ez nem hacuka, hanem tündérjelmez. – mondtam mosolyogva.
-          Nekem aztán tök mindegy, hogy hogy hívod, csak had szabadulhassak meg ettől. – mutatott ruhájára Emm.
-          Bella kérlek, had öltözzünk át, már mindenki minket néz. – Kérte Jas. Már kezdtem őket sajnálni.
-          Hát nem is tudom szerintem még nem látott titeket mindenki. – kezdtem el simogatni az állam.
-          Ne már Bella, ne legyél ilyen. – mondta Jas.
-          Ez még úgy is visszakapod. – mondta Emm komoly fejel, de ebben a ruhában valahogy nem tudtam komolyan venni.
-          Jó rendben, menjetek. – Kegyelmeztem meg nekik.
-          Én a helyedben biztos, hogy egész nap rajtuk hagytam volna. – Mondta Will mosollyal az arcán.
-          Ááá.. szegénykék már így is eleget szenvedtek.
-          De nagyon jó ötlet volt. – mondta Dave.
-          Köszönöm. – mosolyogtam
-          Viszont van egy olyan érzésem, hogy ezt még vissza fogod kapni. – nézett rám komolyan Kate.
-          Lehet benne valami. Na de menjünk, mert elkésünk – mondtam, majd már mentünk is mindannyian az óráinkra. Most Janel volt órám, akivel egész órán a ’bosszúmról’ beszélgettünk és jókat nevettünk. Persze a tanár ilyenkor mindig szúrós szemekkel nézett ránk, de egy pillantás felé elég volt és már nem is ránk figyelt.

A nap további része eseménytelenül telt. Az egész iskola Jasperől és Emmettről beszélt. Ilyenkor mindig mosolyognom kellett. Éppen kicsengettek és mentem ki a teremből, amikor az ajtóban Edwardba botlottam.
-          Szia. – Köszöntem kedvesen.
-          Szia. – Köszönt ő is vissza. Mivel nem mondott semmit sem ezért elindultunk.
-          Akkor délután találkozunk? – kérdezte, miközben a hajába túrt. Ilyenkor olyan aranyos.
-          Persze hisz megbeszéltük.
-          Akkor jó. Tudod nagyon jót találtál ki Emmettéknek. Ha Emm nem is, de Jasper tanult ebből és ő már biztos, hogy nem fog fogadni többe. – mosolyodott el féloldalasan.
-          Na akkor ennek volt legalább előnye is. – mondtam, de már meg is érkeztünk a menzára.

Sorba álltunk Edwardal, majd vettem valami ételt, habár nem voltam éhes, a látszat mégis kell. Az asztalnál már mindenki ott volt így mi is leültünk. Mivel már csak két hely volt ezért Edward és Ien közé tudtam csak leülni.
-          Látom sikerült átöltözni. – Nevettem ismét.
-          Ha-ha nagyon vicces – mondta fintorogva Emm.
Csendben ültem és ettem, amikor oldalra pillantottam és Edward mosolygós arcával találtam szemben magam. Elvarázsolt a mosolya.

-          Na mi van Bella csak nem elvarázsolt Edy fiú mosolya - szólalt meg mellettem Emm amitől igen csak zavarba jöttem és elpirultam. Ki is a gondolatolvasó?
 Emmett hangos nevetésben tőrt elő, ami már egy kicsit kezdett idegesíteni, ezért, hogy vissza adjam mellkason vágtam, csak egy kicsit erősebbet ütöttem, mint egy átlag ember. Mivel Emm nem számított rá, a székkel együtt hátraesett, de utolsó mentő öveként , hogy meg tudja tartani magát bele akart kapaszkodni az asztalba. Csakhogy a helyett a tálcát kapta el, aminek a tartalma Rosaliera ömlött, miközben Emmett egy nagy csattanással elterült a földön. Hangos nevetésben törtem ki, de ezzel nem csak én voltam így, hanem a többiek is.
Rosalie dühösen pattant fel a székről.
-          Emmett McCartny Cullen! Mégis hogy képzeled? Tudod milyen ruha ez? Ezt még csak most vettem. Ez egy eredeti Chanel ruha– mondta kiabálva. Már a menzán lévő emberek is minket néztek. Őszintén szólva én még mindig nem tudtam abbahagyni a nevetést. Emmett felpattant persze csak emberi sebességgel, majd meg akarta érinteni Rosaliet.
-          Hozzám ne merj érni. – mondta dühösen – és az elkövetkezendő 1 hétben sem – mondta majd elindult ki a menzáról. Emmett rám kapta a tekintetét, majd így szólt
-          Ezt még visszakapod. – majd elindult felesége után.
-          Ugyan cica, hisz ez baleset volt és nem is az én hibám hanem… - mondta valószínűleg tovább csak azt már én nem halottam, mert már kint voltak a menzáról. Miután kimentek a többiek is elkezdtek ismét nevetni velem
-          Ez szép volt Bella – mondta Jasper miközben pacsiztunk. Rég voltam már ennyire vidám, de ez most nagyon jól sikerült, habár Rosaliet sajnáltam, majd bocsánatot kell kérnem tőle. A nap további része unalmasan telt. Már nagyon vártam a délutánt, hogy beszélhessek Edwardal. Életemben nem voltam még olyan kíváncsi, mint most, de éreztem, hogy jól fog elsülni. Amikor kicsengettek az óráról, mint egy puskagolyó úgy száguldottam ki a teremből. A parkolóbba menve megláttam, hogy már a többiek is ott vannak.
-           Na, akkor mehetünk is haza – mondtam, majd már ültem is volna be a kocsiba, amikor Emm szólalt meg-
-          Hova sietsz hugi? – mosolygott rám azzal a perverz vigyorával. – Még hátra van a te feladatod, ha te már egyszer beégettél minket. – Kezdtem előre félni, hogy vajon mit talál ki.
-          Megkell csókolnod az első pasit, aki kijön a suliból. – mondta örömittas mosollyal az arcán. Jasper csak mosolygott. Még hogy én egy idegen pasit csókolgassak? Na azt már nem, de nem tűnhetek gyávának.
-          Rendben legyen – mondtam majd az ajtó felé néztem. Vártunk, de nem jött ki senki sem. Mindenki feszülten figyelt, de nem jött ki senki, majd az ajtó lassan kinyílt és egy olyan személy állt ott, akire nem is számítottam. De hisz ő eddig itt volt. Néztem közbe a többiek felé hátha még ott van csak én látok rosszul, de nem, eltűnt onnan és most az ajtón lépett ki.
-          Na Bella meg is van a nyertes. – mondta Emm nevetve.
-          Még szerencse hogy nincs itt Tanya. – mondta Jas. Edwad addigra pedig pont odaért.
-          Na miről maradtam le? – kérdezte azzal a csábos mosollyal az arcán.
-          Hát haver te vagy a szerencsés. – mondta Will mosolyogva Edwardnak.
Nem akartam, hogy tovább erről beszélgessenek ezért odaléptem elé, majd kezemet nyakára téve húztam magamhoz közelebb, majd ajkaimat az övéhez érintettem. Éreztem a hasamban azt, ahogy a pillangók szálltak. Melegség áradt szét ereimben, szívem egyre gyorsabban kezdett el verni. Hajába túrva vontam magamhoz közelebb, míg ő derekamnál fogva húzott magához.

 Mint villámcsapás ért a felismerés hogy ezt most mindenki látja. Kelletlenül, ugyan de elengedtem Edwardot. Kapkodtam a levegőt, ahogy ő is habár semmi szüksége rá.
-          Bocsi csak tudod ez a fogadás része. – mondtam, amire Erward nem válaszolt semmit sem. Ezt egy kicsit furcsálltam is.
-          Na, hugi milyen kis heves vagy. – Röhögött Emmet, de már nem volt kedvem vele foglalkozni. Még láttam Ien arcán, hogy bánatos, de inkább a kocsihoz mentem, majd beültem. Példámat követve a többiek is ezt tették. Az én autómba most is Edward volt csak most nem Emm és Jas hanem Jane és Kate.

Egész úton nem szólaltam meg most csak a vezetésre koncentráltam, ami igaz, hogy nem volt szükséges, de emellett még nagyon ideges is voltam a délután miatt, hogy vajon Edward mit szeretne mondani. Néha éreztem magamon a pillantását, de tudtam, hogy most nem szabad odanéznem, mert akkor biztos, hogy az árokban kötünk ki a tökéletes reflexem ellenére is.
Amint hazaértünk Esme fogadott minket a nappaliba Carmenel.
-          Sziasztok, milyen volt az iskola? – kérdezte kedvesen mosolyogva Esme.
-          Jó volt, Bellának köszönhetően. – mondta Alice.
-          Miért mi történt? – kérdezte Carmen
-          A fogadás miatt Jaspernek és Emmetnek be, kellett öltözniük tündérnek – mondta Rosalie.
-          Bocsáss meg kisfiam, de biztosan nagyon viccesen nézhettetek ki. – mondta Esme.
-          Nagyon. De az sem volt semmi, amit Emm talált ki Bellának. –mondta Will.
-          Miért mi volt az?
-          Em azt találta ki, hogy aki először kijön az iskola ajtaján azt kell megcsókolnia. Bella ezt bevállalta, és akit megkellett csókolnia az nem más volt, mint… Edward. – mondta Dave.

Egyszer csak egy nagy ütést éreztem, majd azt, hogy repülök, de hála annak, hogy kiképeztek ezért váratlan helyzetekben is képes vagyok sérülés nélkül megúszni. Talpra érkeztem. Azonnal megfordultam, hogy lássam ki volt az, aki megtámadt. Nem is csalódtam, Tanya volt. Szívem szerint neki támadtam volna, de tudtam, hogy ő még azt sem érdemli meg.

Újra nekem akart szaladni, csakhogy én sokkal gyorsabb és nyugodtabb voltam így kitértem előle.
-          Te nyamvadt kis senkiházi. – szemeit ellepte a vörös köd, megint megindult felém, de mire ideérhetett volna Jane termett előttem.
-          Hozzá ne merj nyúlni, mert megjárod. – Hiába is nem láttam Jane arcát mégis tudtam, hogy milyen. Annyira már ismerem, hogy tudjam bármit megtenne értem.
Éppen nekiugrott volna Janek is, amikor kénytelen voltam bevetni az egyik képességemet ellene. Tanya lábai összerogytak és teste ernyedten hullót a földre.
-          Mit tettél vele? – szaladt oda dühösen Irina Tanya-hoz, majd elkezdte szólongatni.
-          Nem hallja. Elaltattam. - mondtam.
-          Hogyan? – jöttek már oda a többiek is, akik eddig lefagyva álltak.
-          Az egyik képességemmel. Sajnálom, hogy ezt kellett tennem.
-          Ugyan semmi baj, nehogy már még te sajnáld, amiért neked támadt. – mondta Rosalie dühösen nézve a még mindig földön fekvő Tanyat. Irina felvette, majd felvitte a szobába, gondolom.
-          Én most felmegyek, ha nem baj. – néztem rájuk, amire csak bólintottak. Felmentem egyenesen be a szobába, onnan meg be a gardróbba.

Éppen öltözte át, amikor egy kar fonódott a derekamra, amitől nagyon megijedtem. Ilyenkor általában nem figyelek semmire és azért ijedhettem meg. Hátra fordultam és Edward állt ott.
-          Bocsi, hogy megijesztettelek. – nézett rám bocsánatkérő szemekkel.
-          Semmi baj. Na, akkor megyünk? – kérdeztem majd kiléptünk a gardróbból.
-          Igen, mehetünk. – Mindketten az ablakon ugrottunk ki, hogy nehogy valaki észrevegyen.

Csendben futottunk. Olyan jó volt ez a csend csak a madarak csicsergését lehetett hallani.
-          Mi lenne, hogyha most elvinnélek egy helyre, ahol senki nem talál meg? – kérdeztem
-          Menjünk. –mondta. Elvittem oda ahol tegnap voltam. Leültünk a sziklára, majd csak néztük a tengert.
-          Nagyon szép hely. – mondta.
-          Igen, az. – már jó pár perce csendben ültünk, amikor végre megszólalt.
-          Bella, én el szeretnék neked mondani valamit. – mondta, amire rá néztem és csak vártam, hogy mit mond – Tudod én … én szeretlek. - Mondta ki azt az egy szót amire már évek óta vágytam. Most mégis boldogságom nem lehetett teljes, hisz attól, hogy tudom, mit érez sokkal rosszabb, mert tudom, hogy nem lehet az enyém. Ő márt talált magának párt.

Miért nem lehet könnyű az élet? Miért nem sikerülhet minden, úgy ahogy szeretnének. Itt ül mellettem életem egyetlen és igaz szerelme még sem lehet az enyém. A szívem facsarodott bele ebbe. Könnyeim elkezdtek hullani és eme könnyfátyol alól néztem ki rá.
-          Én én is szeretlek, de ez nem lehet. – mondtam még mindig sírva.
-          Bella mi nem? Te is szeretsz, én is téged, akkor miért nem lehetne? – nézett rám boldogan.
-          Mert neked ott van Tanya és te már megtaláltad a párodat. – Mondtam a szemeibe nézve. Hirtelen elkezdett felém közeledni majd megcsókolt. Lágyan és szerelemmel teljesen. .
-          Te leszel az, akit mindig is szeretni fogok, és nem érdekel Tanya. – mondta mélyen a szemibe nézve, miközben letörölte a könnyeimet.
-          Én viszont nem hagyom, hogy elhagyd Tanyat. – mondtam határozottam.
-          Én akkor sem adom fel. – mondta. 



7 megjegyzés:

  1. Hali!:D
    Hát ez fantasztikus volt:D Jaj de mókásan nézhettek ki :DDDD Huuu kezd igazán forrni a légkör Edy és Bella között:)))) :) Edy nem adja fel mi?:) Hát igen ez jó lesz kíváncsi vagyok mit forgat a fejében :):) Nagyon várom már a köv részt:)

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Nagyon tetszett a feji. Jót nevettem Emmeten, főleg mikor elvágódott a székkel, bár Rosaliet sajnáltam.
    Na és Tanya. Remélem hamar eltűnik Edward mellől, mert nagyon nem szimpi.
    Olyan jó, hogy végre bevallották egymásnak, mit éreznek. De remélem Bella nem gondolta komolyan,hogy nem hagyja Edwardnak, hogy elhagyja Tanyat. És abban reménykedem, hogy Edward sem adja fel.
    Nagyon jó lett a feji és már várom a folytatást.
    Puszi:Rosalice.

    VálaszTörlés
  3. Szia BEKY :)) Annnnnyira kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy egyáltalán írsz történetet mert fantasztikus.. imádom. Nagyon remélem hogy most már Bella és Edy egymásra találnak mert egymásnak lettek teremtve.. várom a kövit!!

    VálaszTörlés
  4. Szia Beky!!

    Úgyan úgy mint a többi ez is nagyon jó volt olyan jót mosolyogtam Emmettéken :D:D nagyon tetszett!!! Tanyá meg elmehet a sóhivatalba az ilyen kirihanásaival xD
    Csak így tovább,várom a kövi fejit!!!
    Puszi Hajnesz <3

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm mindenkinek a komit aki eddig írt.
    Reméltem, hogy tetszeni fog.
    Sietek a kövivel habár ezt felesleges mondanom mert amikor csak időm van írok :) :) De sietek
    Puszi.

    VálaszTörlés
  6. Szia Beky!
    Annyira sajnálom, de eddig nem volt időm elolvasni! :(
    Nagyon tetszett a fejezet! Kíváncsi lennék arra, hogy Edward tudott e arról, hogy Bellának meg kell csókolnia azt aki az ajtón kijön!? Mert szerintem tök édi lenne ha igen! :D
    Puszi: Lexy

    VálaszTörlés
  7. Semmi baj az a lényeg hogy írtál.
    Örülök neki, hogy tetszett.
    Az majd a 15. Fejezetbe kiderül :) :)

    VálaszTörlés