21. Fejezet

21. Fejezet

Amikor bementem a tesi öltözőbe gyorsan visszavettem a ruháimat, majd már indultam is a parkolóba. Rosalie és Alice valószínűleg már rég végeztek, mert mire visszamentem, már sehol sem voltak. A folyosón végighaladva ez előbb történtekre gondoltam. Olyan jó volt Edward szorosan ölelő karjai közt lenni.

Mosollyal az arcomon léptem ki a parkolóba, ahol már nem sokan voltak. Valószínűleg erre a napra már vége az óráiknak így hazamentek.

Rosalie, Emmett karjai között volt, aki szorosan ölelte magához, miközben Jasper az autónak támaszkodva várt. 

-          Na, végre hogy itt vagy. Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte Rosalie.

-          Nekem lenne egy tippem. – mosolyodott el Jasper, miközben ellökte magát a kocsitól.

-          Sajnálom, de feltartottak. – pirultam el egy cseppet.

-          Lenne sejtésem, hogy ki. – mondta Emm, miközben a könyökével oldalba vágott.

-          Auu Emmett.

-          Valamiről lemaradtam?- kérdezte Rosalie.

-          Nem – vágtam rá gyorsan és talán túl gyorsan, mert Rosalie gyanakodva nézett rám.

-          Ti eltitkoltok valamit, de én úgy is kiderítem, hogy mit. – mondta – De most menjünk inkább.

Beültünk az autóba. Rosalie ült a kormánynál én meg mellette így a fiúk bekényszerültek hátra. Emmett és Jasper csak dörmögtek valamit az orruk alatt. Az út gyorsan eltelt, Rosalivel meglepően jól kijövök, aminek nagyon örülök. Úgy tekintek rá, mint a nővéremre, aki bármiben segít, amiben megkérem. A fiúk hátul elbeszélgettek így oda sem figyeltek arra, hogy mi mit csinálunk. 

-          Bella szeretnék kérdezni valamit de, remélem, hogy nem sértődsz meg, és ha nem akarsz, akkor nem kell válaszolnod. – mondta. Valahogy az a sejtésem, hogy ez már valami rossza lesz.

-          Szereted a bátyámat? – kérdezte Rosalie. Hirtelen még a szavam is elállt. Ennyire nyilvánvaló lenne?

-          Rosalie, persze, hogy szeretem a bátyádat, hisz nagyon sokat jelent nekem, úgy ahogy az egész család. – mondtam. Hátul megszűnt a fiúk beszélgetése és ők is teljes figyelmüket felénk irányították.

-          Értem. Köszönöm, hogy válaszoltál. – mondta, majd egy mosolyt küldött felém. Valójában nem hiszem, hogy elhitte. Útálok hazudni, de nem tehettem mást.

Amikor megérkeztünk a motorboltba, szinte elámultam, hogy mennyi gyönyörű szép motor van itt. Nehéz lesz a választás az biztos. Ahogy egyre beljebb lépkedtünk az üzletben szemben találtam magam egy fiúval, aki nem lehetett több 20-nél és igen csak helyes.

-          Jó napot. Miben segíthetek? – kérdezte, de mélyen a szemembe nézet. Gyönyörű zöldeskék szemei szinte elkápráztattak, de a versenyt fel sem veheti Edward gyönyörű arany szemeivel.

-          Jó napot. Motort szeretnék venni. – mondtam. Egy pillanatig furcsán nézett rám, amit meg is lehet érteni hisz mi mást keresnék én egy motor üzletben.

-          Rendben – mosolyodott el. – Van már elképzelése arról, hogy milyet szeretne? – kérdezte meg.

-          Pontosan még nem tudom. Ha lehet, akkor először körülnéznék, hogy mi a választék. – mosolyogtam én is vissza rá.

-          Persze akkor körbe is vezetem magukat. – mondta majd már el is indultunk.

Emmet és Jasper állandóan mondogatták, hogy a helyembe melyiket vennék meg. Egy idő után már megelégeltem és inkább elküldetem őket körülnézni.

Rosalie mellettem sétálva nézegette a motorokat és mindig elmondta a véleményét, amiért nagyon hálás is voltam érte. Éppen Rosalie beszélt hozzám, amikor megláttam a tökéletes motort. 

-          Ez egy Yamaha YZF-R1 2009 folyadékhűtésű, 4 ütemű, 4 szelepes, 4 hengeres DOHC, és a Hengerűrtartalma 998 cm3. 6 fokozatú körváltóval. – soroltam fel. Onnan tudom, hogy pont egy ilyenem van otthon is és egyszerűen imádom.

-          Hű. Látom ért a motorokhoz. – hallottam meg a pasinak a hangját, de egyszerűen alig tudtam rá figyelni. Elvarázsolt a motor csillogása, gyönyörű fekete-kék színe.

-          Megyek, szólok a fiúknak, hogy megvan a motor. – mondta Rosalie mosolyogva, majd elment.

Miután megvettük a motort elintéztem, hogy most vihessem haza. Ben, az eladó egyáltalán nem ellenkezett. Elintéztük a papírokat, majd miután kifizettem a motort már mentünk is.

-          Én megyek a motorral utánatok. Vagy előttetek. – mosolyogtam

-          Rendben. Egyébkén nagyon jól választottál. – mondta Rosalie, majd beült az autóba Emmett meg követte a példáját és ő is beült. Jasper odalépkedett hozzám, majd közel hajolt és úgy suttogta.

-          Vigyázz magadra, mert ha valami bajod esik, Edward minket fog kinyuvasztani. – mondta.

-          Ugyan nem fog semmi bajom sem esni – mondtam, majd elindultam. Hamar oda értem a villához és még Rosalieék előtt. Beparkoltam a garázsba, majd a motoromnak dőlve vártam, meg míg beérnek. majd együtt mentünk be a házba.

-          Hallod, az aztán nem semmi, ahogy vezetsz. – mondta Emmett ámulva.

-          Megjöttünk. – kiáltott fel Emmett vidáman.

-          Sziasztok. – lépett ki Esme a konyhából.

Megszállt a nyugalom és a boldogság, hogy itthon lehetek. Valójában már a saját otthonomnak tartom ezt a családot és ezt a házat. Amikor Esme szeretetteljesen rám néz, a szívemet elönti a melegség, hogy van egy nő, aki szinte úgy tekint rám, mintha a saját lánya lennék és ez Carlislenál sincs másképp. Nekem ő olyan, mint a második apukám, akire bármikor és bármiben számíthatok és kaptam még sok testvért.

Ahogy végignéztem a nappalin mosoly szaladt a számra. Milyen boldogok is, de ki ne lenne az, hogyha jól érzi ott magát, ahol van. Most még Tanya sem érdekelt egy cseppet sem.  Esme egy nagy mosollyal az arcán ált a konyhaajtóban. Will és Ien nevetve a sarokba sakkoztak és úgy látszik nagyon belemerültek, mert észre sem vették, hogy itthon vagyunk. Edward és Kate a zongoraszéken ültek és beszélgettek, majd amikor beléptünk mindegyikük felénk fordult. A többiek nem tudom, hogy hol lehettek, mert a házban nem hallottam őket. Edward mosolyogva nézett rám és legszívesebben odamentem volna hozzá és megcsókoltam volna ajkait. 

-          Sziasztok. – mondta Kate. – Sikerült megvenni a motort? – kérdezte.

-          Igen sikerült és nagyon jól néz ki. – mondta Rosalie.

-          Ja, de nem csak az, mi? – mondta Emmett, amire gyilkos szemekkel néztem rá.

-          Ezt hogy érted? – kérdezte Ien, aki végre észrevehetett minket.

-          Hát úgy hogy Bella baba nagyon megtetszett az eladó srácnak, mert még a telefonszámát is megadta a pasas. – mondta. Nem akartam Edwardra nézni, mert tudom jól, hogy mit látnák a szemében.

-          Gyere Kate, megmutatom a motort. – mondtam, majd elindultam a garázs felé.

-          Csak nem menekülünk? – nevetett fel Jasper is, amire csak halkan morgott valaki, én is csak alig halottam, de pontosan tudom, hogy kitől jött.

-          Várjatok, jövök én is. – halottam, meg szerelmem hangját. Egy pillanatra megtorpantam, majd folytattam utamat a garázs felé. Biztos vagyok benne, hogy szeretne beszélni velem, amint kettesben leszünk.

Kate, amint meglátta a motort szinte beleszeretett és addig nem hagyott békén még meg nem engedtem neki hogy elvigye egy körre. Amint kilövellt a garázsból Edward hirtelen letámadt és neki nyomott a pultnak, majd felültetve rá csókolt meg. Még sohasem volt ilyen vad, de ez nagyon is tetszett így lábamat dereka köré kulcsolva szorítottam még közelebb magamhoz.

Ajkai sürgetőek voltak és ez a vérpezsdítő csók, szinte, majd elájultam tőle. Végül a levegőt kapkodva szakadtunk el egymástól. 

-          Szeretlek. – súgta fülembe miközben a nyakamat hintette be lágy csókjaival, ettől megborzongtam.

-          Edward ezt nem szabadan itt, hisz bárki megláthat. – mondtam, majd leszálltam a pultról és a kocsim motorháztetejének támaszkodtam.

-          Bezzeg, ha az az eladó csókolgatna, akkor az ellen nem lenne kifogásod mi? – nézett rám és most először beszélt ilyen féltékenyen. Felkuncogtam az arca láttán. Olyan aranyos volt.

-          Edward ne csináld, ezt tudod, hogy téged szeretlek. –mondtam.

-          Igen? Akkor miért nem bizonyítod be. – lépett hozzám, majd kezeit derekamra tette és közelebb vont magához.

-          Azért, mert bárki megláthat. – mondtam

-          És aztán? Már elegem van abból, hogy nem lehetek minden egyes percben melletted, hogy nem láthatja senki, hogy te már az enyém vagy és hogy ne merjenek a közeledbe menni. Meg akarlak csókolni és nem akarok azzal foglalkozni, hogy nem szabadna, mert valaki meglát. veled szeretnék lenni mindig és mindenhol.

Milyen igaza van. Istenem, ha bárhol a karjaiba bújhatnák, és tényleg megcsókolhatnám bárki előtt milyen jó is lenne. Minden könnyebb lenne, hogyha sohasem kerültem volna a Volturihoz, hanem egyenesen ide jövök és akkor most boldogan élhetnénk együtt.

De hogy is gondolhatok ilyet, hisz Aróék nélkül most én is halott lennék, mint anyáék. Nem lehetek hálátlan, nem hagyhatom őket cserben, amikor számítanak rám. Most nem az a fontos hogy én boldog legyek. Nem lehetek önző. Jobb lenne, hogyha most hazamennénk.

Már így is nehéz lenne az elválás. Nem tudom, hogy hogyan fogom túlélni azt a napot, amikor végleg el kell szakadnom szerelmemtől. Azt az egyet viszont biztosan tudom, hogy Edwardnál senkit nem fogok jobban szeretni.

Edward szemszöge. 

Van olyan dolog, ami nem a valóság, ami más, mint aminek látszik. Hiába is tagadom magamban, tudom, hogy szinte majd meg halok, hogyha arra gondolok hogy szerelememet el kell egyszer engednem. Ha tehetném, az egész világnak elmondanám, hogy ő csak az enyém. De nem tehetem. Tudom, milyen nehéz lehet neki. Hisz nekem is az.

Még ha a távolság közénk is fog állni a szívem mindig az övé lesz. Ahogy forró teste a karjaim közé simult, már az őrület határára sodort és legszívesebben eltűntem volna vele egy távoli helyre, ahol csak mi ketten vagyunk és senki nem zavarhat meg minket.

Mióta elmondtam, hogy valójában mit szeretnék csend van, és meg sem szólal. Pontosan tudom, hogy ilyenkor mi jár abban az okos kis fejében, de egyszerűen nem tudom, hogy miért nem akarja azt, hogy szakítsak Tanyaval.

Szerelmem éppen válaszolni akart, amikor meg hallottuk a motor búgását, ahogy Kate jön vissza így hát rögtön elhúzódott tőlem. 

-          Bella, nagyon jó ez a motor. – halottam még Kate hangját, ugyanis lábaim elindultak be a nappaliba, majd lépcső felé egyenesen fel a szobámba.

Amint beléptem a szobába szekrényemhez mentem és egy eldugott helyről elővettem egy képet, mely már kopott volt, de a lényeg még teljesen látszott rajta. Egy oly gyönyörű személy van rajta, akit soha nem tudnák elfelejteni.  Visszatettem a képet a helyére majd leültem az ágyra, de kopogtattak.

-          Gyere csak be, Jasper. – mondtam, amire kinyílt az ajtó. Belépett a szobába, majd csendben leült mellém. A gondolataiban halottam a kérdést, amit szeretett volna feltenni, de szóban nem kérdezte meg.

-          Egyszerűen nem értem, hogy Bella miért nem akarja, hogy mindenki megtudja azt, hogy mi van közöttünk. – temettem fejemet a kezembe. – Hiába mondtam neki, hogy elhagyom Tanyat, de nem enged belőle.

-          Edward meg kell értened, hogy neki sem könnyű.

-           Beszélgettem Janel. – mondta, amire azonnal rákaptam a tekintetem.

Bella szemszöge: 

-          Balla, megkellene venni a táncruhádat. – mondta Alice miközben lejött a lépcsőn

-          Már megvettem. –mondtam, amire meglepetten nézett rám.

-          Jaj, olyan nehéz megszokni, hogy a te jövődet nem látom – mondta miközben mellém ült a kanapéra. Jobb is hogy nem látod. Mondtam ezt már magamban. Senkinek nem kívánnám, hogy lássa azt, amit én.

-          Mi? Mi ez a tánc dolog? – kérdezte Kate, aki mellettem ült.

-          Bella fogadott Emmettel, hogy a holnapi táncversenyt ki nyeri meg. – mondta vigyorogva Alice.

-          Tényleg? – kérdezte mosolyogva Will.

-          Igen. – mondtam most én.

-          De akkor Bella kivel fog táncolni? – kérdezte meg Carmen. Én félve néztem rájuk.

-          Edwardal, mivel ő tud táncolni. – mondtam. – De remélem, hogy Tanya nem fogja ellenezni. – mondtam.

-          Ugyan drágám, miért is ellenezné, hisz ez csak egy tánc nem elszedni akarod előle Edwardot. – mondta Carmen, amire megdermedtem. Vajon sejt valamit? Nem az nem lehet. A helyzetet Alice mentette meg ismét.

-          Persze, hisz ez csak egy tánc és figyeljétek, meg hogy nagyon jó lesz. – mondta.

-          De honnan tudod, hisz nem láthatod. – mondta?

-          Az meglehet, de érzem. Most pedig nyomás gyakorolni. Edward., - kiáltotta el magát Alice, amin nevetem kellett, ahogy a többieknek is.

-          Drága hugicám, tudod jól, hogyha nem kiabálsz, akkor is meghallom. – mondta miközben mellé állt. Hogy lehet valaki ennyire sármos?

-          Te és Bella most elmentek gyakorolni, ahogy Emmett és Rosalie is. –adta ki a parancsot.

-          Ugyan Alice, nekünk nincs szükségünk próbára ugye bébi? – mondta Emmett, miközben karjaiba zárta Rosaliet és szenvedélyesen megcsókolta. Irigykedve néztem rájuk és elképzeltem, ahogy Edward és én csináljuk ezt.

-          Viszont mi megyünk gyakorolni. De aztán nem meglesni. – mondtam, majd Edwarddal a nyomomban kiléptem az ajtón és futásnak eredtem. Messze a háztól van egy barlang, ami a kedvenc helyeim egyike így oda mentem. Épphogy csak megálltam Edward már ott is volt.

Csendben leültem a földre, majd tüzet gyújtottam, ami megvilágította a sötét barlangot. Edward velem szembe leült és onnan nézett. Szemeimet én is rá emeletem, majd végignéztem rajta. Tökéletes arcát megvilágította a tűz. Szemei mérhetetlenül csillogtak és én szinte elvesztem bennük.  Mint egy feneketlen mély kút, melynek alján kincseket találsz, talán ahhoz fogható volt és a mélyén csillogó gyémántok magával ragadtak, hogy egy életen keresztül képes lettél volna nézni őket. Kimászva a feneketlen kútból haladtam tovább arcán és szemem megállapodott a csodálatosan ívelt ajkain, melyek oly kívánatosak voltak, mint egy érett gyümölcs.

-          Gyakorolnunk kellene. – szólalt meg Edward megszakítva ezzel a beállt kellemes csendet. 

Nem szólaltam meg csak néztem tovább, majd szemeimet leemelve róla a tűzre néztem mely oly csábító volt. Vajon milyen lehet az, amikor a bőrödhöz ér. Ahogy néha az elégett fa pattogott egyre jobban magához csábított. Nem árt a tűz és talán épp ezért vonzó. Számomra nem fájdalommal jár hanem meleget adó csodás dolog. 

Valahogy mindig is vonzott éppúgy, mint minden más földi elem. Volt, hogy akár órákig is ültem az erdőben egy fán a szakadó esőben. Imádom az égből lehulló megannyi cseppet, mely lemossa a fákról a port és a kosz ezzel megtisztítva mindent. És ott kint a fán ülve úgy érezhetem, hogy talán rólam is lemoshatja azt a sok fájdalmat és kínt mégis tudom, hogy ez lehetetlen. 

-          Bella. – csodás hang, melyet nem felejtek el sohasem. Szemeimet lehunytam és halottam hangjának rezgését, ahogy a barlang elnyeli.

-          Tessék? – kérdeztem még mindig csukott szemmel.

-          Holnap verseny és szerintem próbálnunk kellene. – mondta.

-          Nem kell próbálni. – kis szünetet tartottam, majd folytattam mielőtt közbevághatott volna. – Kérlek, tedd azt, amit majd mondok és minden lényeges dolgot meg fogsz tudni a tánc előtt.

-          Van valami, amit talán tudnom kellene? – kérdezte gyanakodva. Kinyitottam szemem és hangosan felkacagtam az arca láttán.

-          Nem ne aggódj semmi olyasmi, amit majd később nem mondok el.

-          Szeretem hallani, ahogy nevetsz. – mondta. – Bárcsak többször lenne ilyen alkalom. – mondta. Én erre csak rá mosolyogtam.

Jane szemszöge: 

-          Minden a legnagyobb renden nem sejt semmit sem. – mondtam.

-          Ennek nagyon örülök. Az egész kastély ezen dolgozik, amióta elmenetetek. Aró teljesen más, állandóan idegeskedik, hogy minden jól menjen és ez a másik két vezetővel sincs másképp. Szeretnék, ha minden tökéletesen menne. – mondta Alec – Ezek mellett ne felejtsük el, hogy Aro még azért is aggódik, nehogy valami baja legyen Bellának. Tudod, hogy a múltkor is mi történet. – célzott testvérem a farkasokkal való összeszólalkozásra. –

-          Nem kell mondanod. Tudom, hogy ez mind az én hibám, hisz az a feladatom, hogy védjem Bellát és én kudarcot vallottam. – hajtottam le a fejemet habár ezt ő nem láthatta.

-          Ugyan, hisz ismered Bellát, nem is hagyná, hogy mindig kövesd mindenhová. – mondta testvérem.

-          Igen ebben igazad van. – mondtam. – Bella egyre furcsább nekem. Valahová mindig eltűnik, de nem mond el semmit sem, lehet hogy már nem bízik bennem. -. mondtam el aggodalmam okát. Már napok óta csak ezen rágom magam.

-          Biztos vagyok benne, hogy nem erről van szó. Lehet, hogy csak egy kis magányt akar. Itthon is mindig elvonul. –

-          Ebben igazad van.

-          És milyenek a Cullenék? – kérdezte. Elég furcsa, hogy amióta itt vagyunk, még csak most beszélek vele először. Valahogy sohasem tudtam felhívni.

-          Nagyon kedvesek. Azonban Bellának nem is voltak olyan ismeretlenek. – mondtam Valójában még nem is mondtam el neki azt, hogy Bella ismeri őket.

-          Tényleg?

-          Igen. Mielőtt Bella megszületett…- És elmondtam neki az egész történetet. Nagyon meglepődött ezen, amit nem is csodálok, amikor én halottam először én is ugyanígy meglepődtem.

-          Akkor mikor fogtok hazajönni?

-          Ha jól tudom 5 nap múlva. – mondtam. Az az egy biztos, hogy Bellának nem lesz könnyű elmenni innen. És ezt meg is osztottam testvéremmel.

-          Valóban, de tudod, hogy vissza kell jönnie, mert azon a napon sok minden meg fog változni. – mondta testvérem és milyen igaza is van. Még ha Bella nem is tudja, szerintem érzi hogy valami közeleg.

-          Nekem most mennem kell, Aro hívat. Majd még beszélünk, Szia.

-          Szia. – mondtam és letettem a telefont az éjjeli szekrényre. Bellának ki kell élveznie ezt a pár napot. Talán úgy könnyebb lesz majd itt hagyni ezt a helyet.

Felálltam, majd az ablakhoz mentem és olyat láttam, ami teljesen lesokkolt, és ha lehet ilyet mondani még a vér is meghűlt az ereimben. 

Bella szemszöge: 

A tegnap este nagyon jó volt hisz úgy el tudtam beszélgetni Edwarddal, mint még eddig soha. A tükör előtt állva fésültem a hajamat miközben arra gondoltam, hogy vajon milyen lesz ez a nap és valahogy úgy éreztem nagyon jó. Bemenetem a szobába majd az ágyra készített táncruhát, ami szépen be volt csomagolva úgy, hogy senki se lássa, felvettem a kezembe majd elindultam le a lépcsőn.

Edwardal megbeszéltem, hogy az ő ruháját is én elintézem, így azt már tegnap levittem a kocsiba, hogy még csak véletlenül se lássa meg senki sem.  

A lépcsőn lefelé haladva láttam, ahogy már mindenki minket vár. Most kivételesesen a szülök is bejöhettek, mert ez a nap nem rendes tanítási nap.

-          Mehetünk is. – mondta egy nagy mosolya az arcomon. Edward velem jött. Persze Tanya ismét elkezdett hisztizni, de valahogy nem tűnt igazinak, mintha csak megjátszotta volna magát.

-          Bella, megvan a ruhám? – kérdezte Edward, miközben beültünk az autóba és összekulcsolta a kezeinket. Kihúztam a kezem az övéből, majd kezét a combomra tettem. Egy pillanatra merev testtarása lett, majd ellazult.

-          Nem tudok egy kézzel vezetni. – néztem rá, amire csak elmosolyodott és megsimogatta a lábam. - Igen nyugodj meg mindent kézben tartok. – mosolyogtam rá

-          Azt elhiszem. – mosolyodott el.

-          Tanya mit szólt, amikor elmondtad neki, hogy velem fogsz táncolni? Biztosan kiakadt.

-          Nem, érdekes módon nem. Én is arra számítottam, de csak annyit mondott, hogy ez csak egy fogadás.

Borzasztóan izgatott vagyok, hogy vajon hogy fog sikerülni.  Már az egész iskola tudja, hogy beneveztünk, így már mindenki a parkolóban állva várta, hogy végre megérkezzünk. Hihetetlen hogy milyen kíváncsiak tudnak lenni az emberek. Hihetetlen hogy milyen izgatott vagyok. Máskor nem szoktam ilyen lenni. Mindketten kiszálltunk a kocsiból, majd a család többi tagjához mentünk. 

-          Ti szerintem menjetek öltözni. – mondta Alice és úgy pattogott, mint egy nyuszi. Annyira aranyos ilyenkor, csak van amikor már kibírhatatlan. Jasperre néztem, aki elbűvölve nézte feleségét. A szemeiből sugárzott a szerelem.

Észre sem vettem, de már egy teremben voltam Alicel és Edwarddal. 

-          Bella te itt fogsz öltözni. Majd mindig belesek hogy hogyan haladsz. – mondta. – Edward te pedig gyere velem. – mondta majd kiviharzott. Edward közelebb lépett hozzám és nagyon lassan ajkaival elkezdett felém közeledni majd lágyan megcsókol.

-          A parketten találkozunk. A zenét leadtam. És csakhogy tudd, tangózni fogunk. – kacsintottam rá, majd kilöktem az ajtón, de még láttam, ahogy egy nagyot nyel. Igen valóban egész forró lesz a hangulat a parketten.

Nekidőltem az ajtónak majd miután nagy levegőt vettem elkezdtem készülődni. Valahogy úgy érzem nagyon jól fog sikerülni. 

Teljesen kész vagyok. Már a hajamat is megcsináltam. Nem volt nehéz hisz már elég sok gyakorlatom van benne. Kopogtattak az ajtón. Felvettem gyors egy köntöst, amit magammal hoztam. Nem szeretném, hogyha idő előtt látná Edward a ruhámat. 

 Bella haja

-          Kész vagy? – dugta be az ajtón fejét Edward.

-          Igen. – mondtam, majd elindultam ki.

-          Gyere már csak Emmették és mi vagyunk. – mondta majd kitárta előttem az ajtót. És csak akkor láttam meg rajta a ruhát. Eszméletlenül szexis volt. Kiléptem mellette, majd miután becsukta az ajtót elindultunk. Épp amikor odaértünk akkor szólat meg a pasas.

-          És most következzen Rosalie Hale és Emmett Cullen akik tangót fognak táncolni. – mondta majd nagy tapsvihar és Emmették már ott is voltak. Rosalie nagyon gyönyörű volt. Egy piros ruhát viselt, ami csillogott és az egyik oldalán csak a mellét takarta. Majd megszólalt a zene és ők elkezdték. Valóban nagyon tehetségesek és látszik, hogy tanultak táncolni. Profik. Ahogy együtt mozogtak azt valami varázslatos volt, látszik, hogy mennyire szeretik egymást. Edwardra néztem majd bevettem a pajzsom alá.

 Rosalie ruhája

-          Hallasz? Kérdeztem, amire csak meglepetten rám nézett, majd bólintott.

-          Most megmutatom, hogy mit fogunk táncolni. – mondtam majd elkezdtem neki lejátszani az egészet. Amire végeztem ismét felszólat a férfi.

-          És most következzen Isabella Swan és Edward Cullen  - mondta majd elindultunk a színpad felé, de előtte levettem magamról a köntöst. Edward végigmért és abból amit a szeme tükrözött, tetszett neki a ruha rajtam.

 Bella ruhája

Éreztem a teremben lévő embereket, ahogy mindegyikük végigmér. Láttam családom arcát, amint mosolyognak. Edwardal fellátunk a helyünkre, majd amikor elindult a zene.

Az egész olyan volt, mint egy játék. Semmi más nem létezett számomra csak Edward. Teljes volt az összhang. Halottam a tapsot és a fütyülést, de megpróbáltam kizárni. Volt egy rész, ami abból állt hogy Edward fogott és pörgetett.

 Akkor, amikor abban a pillanatban a szemébe néztem láttam benne a szenvedélyt és a szerelmet olyat  amelyet még senki szemében sem. Ahogy Edward hozzám ért bizsergett a bőröm. Még sohasem tapasztaltam ilyet. A tánc a végéhez közeledett és az utolsó, a végső póznál minden elcsendesült majd észveszejtő tapsvihar tört ki. Valahogy hozzá szokhattam volna már ezekhez, de minden egyes fellépés után más volt. Mindig eggyel jobb.  Még sohasem volt ilyen jó táncpartnerem, mint amilyen Edward.

Tudni, hogy tetszett az embereknek az, amit láttak feltöltött és szinte repülni tudtam volna a boldogságtól. Edward lassan letett majd megfogta a kezem és meghajoltunk.

Leérve a színpadról családom ledöbbent arcával találtam szemben magam.

-          Te vagy az. – mondta Rosalie ámulattal a hangjában.

-          Igen, én vagyok az, mégis ki más lennék. – próbáltam viccelődni, de valahogy egyikőjük sem találta humorosnak.

-          Tudod, jól hogy nem úgy értettem. Te vagy az állarcos lány. – mondta.

Emmett és Rosalie tánca

Bella és Edward tánca