Tudom nem sok valami, de azért remélem, hogy örültök majd neki :) :)
Puszi
Bella szemszöge:
Az ágyamon feküdtem és a plafont néztem. Gondolataim a tánc körül forogtak. Jó volt újra táncolni. Az az adrenalin löket, ami akkor szabadul fel, amikor a táncparkettre lépek valami fantasztikus. Ezt az érzést szeretem. Ez az az érzés, ami miatt a táncba szerettem. De most mégis más volt, sokkal jobb, mert most Edward táncolt velem. Mosoly szaladt a számra ettől a gondolattól. Imádom, amikor magához ölel, és alig akar elengedni. Sajnos semmi sem tarthat örökké. Pár nap múlva el kell válnunk és soha többé nem szabad vele találkoznom. Nem sodorhatom veszélybe, nem okozhatok neki akkora fájdalmat.
Az én életemnek nem lehet boldog vége. Ebbe beletörődtem. Abba viszont nem, hogy a szerelmemet is elvesztem. Gyűlöltem Arot, amiért ezt tette. Gyűlölöm, amiért újra találkoznom kellet Edwarddal. Kezemmel letöröltem forró könnyeimet, amik eláztatták az arcomat.
Van-e örök élet és örök boldogság? Nem tudom. Mindaz mellett hogy haragszom Arora, mégis köszönettel tartozom neki. Köszönettel, hisz megtudhattam ismét milyen az, hogyha testvéreim és szüleim vannak. Szülők, akik minden rossz cselekedeted ellenére szeretnek. Testvérek, akikben mindig megbízhatsz és számíthatsz, mert tudod, bármi van ők ott állnak melletted és mindig segítetnek.
Kezemet párnám alácsúsztattam, majd kivettem a már gyűröttre fogdosott képet. Szüleim mosolyogtak róla vissza. Mint megannyiszor, most is összeszorult a szívem. Hiányoznak nagyon. Ám tudom, hogy szeretnek és én is őket és csak reménykedni tudok, hogy akkor, amikor eljön az idő én is ott lehetek velük.
